A csodakörtész

Minden azzal kezdődött, hogy a kert végében álló szilvafa egy ártatlannak tűnő kerti tüzeléskor tönkrement. Juhász Béla - aki eredetileg fűtésszerelő - egészen addig nem foglalkozott a kerttel, legfeljebb eltüzelte benne a szemetet. De akkor elment a kertészetbe, hogy az áldozatul esett fa helyére új ringlószilvafát vásároljon. A következő évben a fa termett is szépen, csakhogy nem ringlót, így ismét hazavitt egy facsemetét, remélve, hogy azon végre a kívánt gyümölcs lesz. Nem így történt. Nem ringló szilvafából most kettő is áll a kert végében, az egyiknek még ma sem tudja a nevét.

- Nagyon sokszor pakolják, dobálják a facsemetéket, amíg kiviszik a boltba. A vevők összekevergetik, így könnyen előfordulhat, hogy nem azt kapja az ember, amit szeretne. Ha nem oda megy, ahol termesztik, vagy nem ott veszik ki előtte a földből, akkor megvan a lehetősége a hibának. Így jártam kétszer is. Utánanéztem egy könyvben, hogy mit kellett volna kapnom, mert vagy én nem emlékszem jól, gondoltam, vagy valami nem stimmel.

Lakótelepen nőtt fel, a családban senki sem értett a kertműveléshez. Később a szülők úgy döntöttek, kiszabadulnak a panelból, ezért 1984-ben a család egy budatétényi kertes házba költözött. Jónéhány évvel később az édesapja meghalt, a mama elköltözött, ő pedig kifizette húgát az apai részből, így rámaradt a ház, kétszáz négyszögöl kerttel. Nem kis terület, mégsem elég arra, hogy elférjen rajta ötven fa, és azon háromszázféle gyümölcs: a Japán szilva, a Remény, a Hókirálynő, a Sárga miragola, az Ananász barack – hogy csak néhány fajtát említsünk a kertben lévők közül. A legkülönlegesebb az a fa, amely többféle almát és többféle körtét is terem, összesen úgy negyvenet. Szerinte ez a legnagyobb szám, hogy körte terem az almafán, ilyen senkinek nincs. Juhász Bélának több almafajtája van, mint a szigetcsépi egyetemi mintakertnek.

- Először azt akartam, hogy minden fán kétfajta gyümölcs legyen. Az egyik a főfajta, azt megvettem fában, a másik pedig az lett, amit a könyv javasolt megporzónak. Megnéztem a könyvben, mik kellenek, telefonálgattam, elkezdtem keresni olyan helyeket, ahonnan minél különlegesebb gyümölcsöket szerezhetek. Oltogattam őket, de az első másfél évben csak kevés maradt meg. Volt olyan fám, amin csak egyetlen zöldalma termett. Aztán szépen, lassan belegabalyodtam. Ez olyan, mint valami gyűjtőszenvedély.

Felhívott például egy kertészeti áruházat, hogy „csináljanak” neki olyan meggyfát, amelyiken négyfajta meggy lesz, de nem voltak hajlandóak rá. Nem éri meg - mondták -, mert sok munka van vele, mégsem lehet érte annyival több pénzt elkérni. Viszont adtak neki tippeket, merre induljon tovább, és attól kezdve mindig akadt egy ismerős, aki segített, így szövődött a kapcsolati háló. A szálak egyetemi tanárokhoz vezettek, például Dr. Göndör Józsefnéhez, aki a japán körték beszerzésében segítette. Később egy jóbarát segítségével eljutott az újfehértói almabankba, ahol az olyan ősi almafajtákat őrzik, amilyen például a Batul, a Téli Fehér Kálvil, vagy a London Peppin.

- Kaptam egy térképet, hogy menjek ki, vágjam le nyugodtan, ami megtetszik. Kivonultam, pont akkor érett úgy százötven fajta gyümölcs, megkóstoltam, mert semmit se vágok le hiába, aztán beírtam egy füzetbe a nevét. Legtöbbször egy fajtáért mentem, de végül hazahoztam nyolcat, tízet mindenhonnan, ahová beengedtek.

A legkülönlegesebb fajták úgynevezett génbankokban vannak. Legtöbbjük nincs is forgalomban. Az érdi Gyümölcs és Dísznövényfejlesztő Intézet kimondottan a termelőknek árulja a szemző ágakat, de az övék a szilva-, a sárgabarack- és az őszibarack génbank is. Tőlük lehet beszerezni azt, amit megéri termelni, bár Juhász Bélánál sok olyan akad, amit nem éri meg piacra termelni, mert keveset terem, vagy nem túl szép.

- Én csak magunknak csinálom, nem eladásra. Nem permetezek, jó a kertem. Az a lényeg, hogy a gyerekeimnek mindig legyen szép gyümölcs. Május közepétől már szedek mindenféle cseresznyét, mert nálam már akkor érik, pedig a legkorábbi is május harmadik dekádjában terem. Sárga cseresznyéből is több fajtám van, amiből egy sincs forgalomban. A gyerekek olyanokat kóstolhatnak meg, amilyeneket kapni sem lehet, inkább azokra hajtok rá, amelyek nem is lesznek a piacon. Itt van például a kínai lapos őszibarack, a Pan Tao. Elég csúnya, eladhatatlan, nem venné meg senki.

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

Az egyetemeknek és a génbankoknak is vannak mintakertjeik, ahol a különleges gyümölcsfákat őrzik, de azokon csak egyfajta gyümölcs van, és összesen van belőle három, hogy életben tudják tartani a gyümölcsfát. Ezt persze ilyen kis kertben nem lehet megcsinálni, de nem is akarja. Azt sem szeretné, ha a fák az égig nőnének, és mászni kelljen rájuk, ezért mindig visszavágja őket. Azt mondja, annyi gyümölcs nem kell, hogy ne tudjon vele mit kezdeni. Így is marad többlet, de az megy a „fagyóba” - mondja. Felesége főz belőle lekvárt, kompótot, vagy télen gyümölcsleves készül belőle.

- Ennek az egésznek az a legnagyobb előnye, hogy ekkora kertben is lehet egy családnak többféle gyümölcse. Ha valaki jól válogatja össze a fajtákat, akkor a kert „folytontermő” lesz.

A szemzést augusztus elején kezdi, és szeptember tizedikéig befejezi. Az oltást tavasszal kéne csinálni, de ő csak szemez, mert oltani bonyolult. Sok vele a gond, és alig marad meg. Nyáron egyszer megy el beszerezni a szemeket, előtte pedig egy hónappal már „iszapol”. A szemet a kéreg alá rakja, és vár, hogy megmarad-e.

- Az alvószemzést nagyon könnyű megtanulni. Szilvára szilvát, almára almát, vagy a cseresznyére cseresznyét egyszerű. A szemzés után egy-két éven belül terem, ehhez nem kell nagy tudomány. Leginkább arra kell figyelni, hogy az alany - vagyis a fa - kompatibilis legyen és nedves. A sterilitásra oda kell figyelni és arra, hogy az ág szépen körbe legyen kötözve. Engem senki nem tanított erre, talán nehezebb, mint ha valamit egyszerűen csak gyűjtenék, ezzel dolgozni is kell.

Juhász Béla egyébként az élesztőgyárban dolgozik. Két műszakban, kétnapos váltásokkal. Ha éjszakás, akkor van másfél napja, amiből családjára, gyerekeire is kell időt szánni. A szemzési időszakra vette ki a nyári szabadságát, mert ennél jobb pihenést nem tud elképzelni magának. - Még a horgászásnál is jobb - állítja. A család eleinte gyanakodva nézte a kísérletezést, féltek, hogy tönkreteszi az összes fát, de már látják, hogy van eredmény és büszkék rá.

- El vagyunk ájulva, és örülünk neki, főleg a gyerekek - mondja felesége, Gyöngyi.
- Nincs túl sokat a kertben? – kérdezem.
- Dehogyisnem! Főleg amikor… mit is csinálsz?
- Szemzek.
- Szemez. Reggel kimegy, még a kaját is utána kell vinni, különben este hatig nem eszik. Neki ez a hobbija.
- Jobb, mintha kocsmába járnék - vág közbe nevetve a növénynemesítő férj.

Ha egyszer sikerülne két gyümölcs ötvözéséből egy új fajt létrehoznia, a gyerekeiről nevezné el, Vivienről és a kis Béla Mátyásról. És jó lenne megdönteni azt a világrekordot is, amelyet 2000-ben állított fel egy oregoni kertész. Neki egyetlen fán cseresznye, nektarin, őszibarack, sárgabarack és szilva termett. Juhász Béla erre szeretne legalább még egy meggyet rátenni.

Juhász Béla növénynemesítő
Juhász Béla növénynemesítő
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.