„Nem vagyunk robotok”
- Vagyis elégedett?
- A kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel felelni. Szenzációsan rajtoltunk, még saját magunkat is megleptük néhány győzelmünkkel. A válogatott budapesti olimpiai előselejtezőéig a középmezőnybe tartoztunk, azt követően viszont megpróbáltatások sorát éltük át. Salzburgban például két légiósunkat is elveszítettük; egyiküket tizenhat, másikukat tizenkét meccses eltiltással sújtották. Ettől kezdve a csapat magjára szinte másnaponként elképesztő teher hárult, két, jó esetben két és fél sorral játszottunk végig mérkőzéseket. Úgy érzem, ennek dacára helytálltunk, összesen ötvennégy fellépésünkön egyszer sem szenvedtünk megalázó vereséget. Ugyanakkor az álmunkról, a playoffról le kellett mondanunk.
- Az említettek következménye volt, hogy a győzelem nélkül zárt rigai olimpiai kvalifikáción fásultnak, fáradtnak látszott a Volánra épülő válogatott?
- Alighanem. A magyar hoki szűk keresztmetszetéből fakadóan a válogatott törzse egyetlen találkozót sem hagyhatott ki a feszített tempójú ligában. Magam is ebbe a körbe tartozom, és muszáj leszögeznem: egyikünk sem robot. Kár, hogy a nemzeti csapat edzésmunkájának tervezésekor nem vették figyelembe ezt a körülményt.
- Arra céloz, hogy Riga előtt a legjobban lestrapált játékosoknak könnyített tréninget kellett volna előírni?
- Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy kimondhassam: igen. Arról nem beszélve, hogy a házigazda lettek elleni meccs előtti napon hajnali háromkor keltünk. Ez lenne a profizmus?
A teljes interjú a Népszabadság szerdai számában olvasható.
