Cseh Tamás a levéltárban
Cseh Tamás 71 éve a Himnusz napján született, így ilyenkor sűrűsödnek a vele kapcsolatos események is. Ma például megnyílt az Úri utcában a Magyar Országos Levéltár Cseh Tamás Archívuma.
Van-e abban valami meglepő, hogy Vízi és Ecsedi találkozásában a tiltott és félt egzisztencializmus vonásait fedezte fel a korabeli titkosrendőrség? Majd a tartótiszt gondosan azt is odafirkantotta a lap aljára, hogy a „jelentés ellenőrzött”. Vagyis azon az 1979-es, Belvárosi Ifjúsági Házban tartott Cseh Tamás-koncerten, ahol a Frontátvonulás főszereplője, Vízi Miklós elővezette sajátos mutatványait, több besúgó is dolgozott.
De sebaj. Ezek a jelentések arra is jók, hogy megismerjük belőlük a zseniális szerzőpáros, Bereményi Géza és Cseh Tamás hetvenes évekbeli hétköznapjait, magyarázza Hanák Gábor, az archívum vezetője. Szükség is van az efféle emlékekre, hiszen a lassan öt éve elhunyt énekes kultusza töretlen. Jól jelzik ezt a különféle programok, emlék- és kocsmatúrák, dalestek, kiadványok, vagy éppen a legendás Iskola utcai albérlet falán felállított „lakónévsor”. Igen, bárki megnézheti, az első dalok születésének helyén lakik Fáskertiné és Horváth Anna, ott tisztogatja pisztolyát Lee von Cleef, és majdhogynem két emelet választja el a csélcsap Antoine-t az éteri Desirétől.
A négy terabyte-nyi digitális anyaggal megnyitó archívum célja: autentikus dokumentumokkal ellátni mindazokat, akik Cseh Tamás-programokat kívánnak szervezni. Mintegy 35 ezer digitalizált fotó, kézirat, napló, naptár, a dalok variációi több ezer oldalon őrzik, ami a művekhez kapcsolódik. Az Országos Széchényi Könyvtár nem sokkal az énekes halála után indította el a gyűjtést, hogy a dalok keletkezéstörténetéhez kapcsolódó tárgyi emlékekből, írásos, képi, film- és hangdokumentumokból álló archívum akadémiai színvonalú kutatásra is alkalmas legyen. Terveik szerint nyáron az archívum honlapján már bárki nyomon követheti majd kedvenc dalainak útját az ötlettől a megvalósulásig, a velük kapcsolatos összes dokumentummal.
Az anyagokat folyamatosan töltik fel, és leginkább az 1970–1973 közötti időszakra koncentrálnak, hiszen ez volt az alkotópáros legtermékenyebb periódusa: több száz dalt írtak ekkor. Némelyik csak tíz-húsz-harminc év múlva került fel egy-egy albumra. Az emlékezést segíti az az ötven interjú is, amelyet pályatársakkal, azok gyerekeivel, családtagokkal, barátokkal vettek fel.
De megszólal a Cseh Tamást szállító gépkocsivezető is. Ezekkel teljesedhet ki az életmű, és rögzítésük azért is fontos, mert egy-egy fontosabb kolléga, munkatárs már szintén nincs az élők sorában. Mint például Maár Gyula, akinek filmjéhez Cseh Tamás írta a zenét, és aki azt mondta egyszer, ha a lehető legegyszerűbben, viszont annál töményebben szeretné összefoglalni a Kádár-korszakot, akkor felrak egy Cseh Tamás-lemezt.
Az énekest övező kultuszon, amelyre egyébként Hanák Gábor szerint nem egy-egy kiemelkedő program jellemző, hanem az egymásra rakodó események sora, talán csak egy valami hagyott pillanatnyi foltot: a nemrég felállított szobor. Újbuda önkormányzata saját elhatározásból, „telve jóindulattal”, ahogy Michnai Attila, Cseh Tamás barátja és rajongója fogalmazott a Heti Válaszban, döntötte el, hogy a Gellért téren emléket állít a kerületi lakosnak. Csakhogy Majoros István műve ellenszenvet ébresztett a rajongókban, hozzátartozókban, barátokban.
Az első változatban Cseh Tamás még ágyékkötős indiánként szerepelt volna, melynek árnyéka már gitározó énekes. Ezt a tiltakozás hatására végül megváltoztatták, hiszen Cseh Tamás számára indiánidentitása messze nem tartozott a közvéleményre, sosem vitte színpadra, csak évente kétszer élte meg a bakonyi erdőben, távol a kíváncsi tekintetektől. Az új változat sem aratott túl nagy sikert. Áll a jobbkezes szobor balkezes gitárt tartva, ráadásul olyan fiatalon, ahogyan azt a közönség java része nem is ismerhette.
Az archívum ezen is változtatna: az előtörténetet is bemutatja. Mert a híres páros története lassan már mindenki előtt ismert. Tudjuk, hogyan találkoztak az Iskola utcai albérletben, hogyan ballagtak le a pár méterrel arrébb üzemelő Isolabella presszóba, ahol némi vodka elfogyasztása után megtörtént a csoda. Még Tündikét is ismerni véljük, aki incselkedve célozgatta őket kockacukorral. Azt is tudjuk, hogy élénk vita folyt arról, hogy ki fizessen, végül az asztalra kicsapott bankókat összekeverték és újra elosztották, hogy ne derüljön ki, ki járt rosszul a számla rendezésekor. És azt is, mi következett ezután.
Most majd meg lehet ismerni a tordasi gyermekéveket, a kitelepítést, majd az 1956-os felköltözést Pestre. Többen fogják tudni, hogy eredetileg képzőművésznek készült. Az archívum digitalizálja azt a hatszáz grafikát, ami ebből az időszakból előkerült. Ezek közül jelenleg két kiállítás is válogat, egy Újbudán, egy pedig Szegeden. Ezek a titokzatos hatvanas évek gyúrták össze a későbbi énekest. Aki rajzot tanított az általános iskolában, és részt vett megénekelhető osztálykirándulásokon. Hatvannégyben hozta létre Bakonybélen az indiántábort, életének másik, titkos felét, ott kapta meg az indián keresztségben a Füst a szemében nevet. Ha a füstről nem is, de a szembe csalt könnyekről már a közönség is tudhatott egyet-mást. Arról a szomorkás derűről, amely végig elkísérte énekesi pályáját.
Emlékkoncert a Kolibriben
Szevasz, Tamás! címmel emlékkoncertet adnak pályatársai Cseh Tamás születésének évfordulóján. Felidézik a közös dalokat és az énekes emlékére született újabb szerzeményeket is bemutatják. Negyedszázaddal ezelőtt, a rendszerváltás idején születtek az Új dalok, amelyeket Dömölky János filmrendező felvétele is megőrzött. Az újonnan rekonstruált videót is bemutatják, így Cseh Tamás is „megjelenik” a megemlékezésén. Többek között elhangzik majd a gróf Széchenyi István, a Kelet-Európa, a Csönded vagyok, A jobbik részem, a Kamasz, az Amikor begerjed a jóindulat, A képzelet szálfái között, a Rajtam maradt télikabát és a Lánchíd című dal is.
