Miniszterelnökünk olyan politikus, aki naprakészen kalkulálja, éppen hány szavazója van, egy-egy kormányzati lépéssel hány voksot nyer vagy veszít. A fejében lévő választók könyvében mindig ki van töltve a tartozik-követel rovat. Az egyik rovancsnál alighanem hiányozhatott kétszázezer szavazat a biztos győzelemhez. Turbó fokozatra kapcsolták hát a téli közmunkaprogramot. Annyi munkát nem tudtak adni, amennyi voks hibádzott, százezer munkanélkülit így oktatásra küldenek a választásokig.

Ennek a feltételei ugyan a döntés pillanatában teljességgel hiányoztak, és azóta sem sikerült azokat megteremteni, de ha egyszer úgy határoztak, akkor oktatás is lesz. Burleszk ízű történeteket mesélnek arról, hogyan szervezik vidéken lóhalálában ezeket a kurzusokat, de mukkanni senki sem mer, hiszen az állását kockáztatja. Olyan ez, mint a rezsicsökkentés: mondtak egy számot, jó nagy és kerek, könnyen kommunikálható, és ezért aztán, ha fene fenét eszik, akkor is ez lesz.

Ennyi embert fognak oktatni, és kész. Ehhez képest mindegy, mennyi közmunkára van valós igény, mire és hány munkanélkülit lehet és érdemes oktatni. Valamivel csak elütik az időt március végéig azért a kis pénzért. Így lehet egy ravasz húzással a rendszer veszteseiből is jó szavazót varázsolni. A kívánt számnak ugyanis mindenképpen ki kell jönnie a vezér nagy könyvében.