Jóval kevesebb helyen sokkal drágábban lehet majd nyelvet tanulni, ha a kormány rábólint a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) terveire. A felnőttképzési törvény (fktv) végrehajtási rendeleteinek lapunk birtokába jutott tervezeteiből kiderül: a kabinet minőségbiztosítás címén nagyon nehezen teljesítő feltételeket állít a nyelvoktatásra specializálódott vállalkozások számára. Pedig a nyelvoktatás kiemelt feladat: az unióban Magyarországon az egyik legalacsonyabb a felnőtt lakosság körében az idegen nyelvet beszélők aránya.

– A négy évre szóló akkreditáció megszerzése eddig is komoly terhet rótt a képző intézményekre – mondja Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke. Jó pár vállalkozás inkább nem is akkreditáltatta magát, vállalva, hogy tevékenysége nem lehet áfamentes, és nem vehet részt uniós vagy magyar közpénzből finanszírozott oktatási programokban. Ám a néhány tízezer forintos lajstromba vételi díjért legálisan tudtak működni.

A hallgatókat a csődtől védi, az iskolákat a csődbe taszítja

Az új rendszerben ennek vége: a már hatályba lépett fktv szerint csak akkreditált nyelviskolák maradhatnak a piacon. Azonban borsos árat kell fizetniük érte. Az NGM-ben kimunkált és rövidesen a kormány elé kerülő rendelettervezet szerint – visszamenőleges, szeptember elsejei hatállyal – a képzési vállalkozásoknak intézményi és programakkreditációért is fizetniük kell, előbb egy 103 ezer forintos alapdíjat, majd képzésenként egy 68 ezer forintos kiegészítő programengedélyezési díjat.

Rozgonyi Zoltán szerint nem kétséges, hogy ez a programengedélyezési díj külön ketyeg nyelvenként, képzésenként és csoportonként is: a heti egy-kettő órás vagy több napos és az intenzív kurzusok is külön programot jelentenek. A jelentkezők igényeihez alkalmazkodó, többféle órarend szerint több nyelvet oktató vállalkozásnak sok százezres teher lehet ez a díjtétel, nem beszélve a csak egy-két nyelvet tanító, néhány tanárt foglalkoztató mikrovállalkozásokról.

Bár az eddigi, négy évre szóló akkreditációval szemben ez az engedély elvileg örök időkre szól, azonban ettől a nyelviskoláknak időről időre mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk a piacon maradáshoz. A tervezet szerint az iskolákat legalább kétévente „minőségbiztosítási szempontból” a Nemzeti Munkaügyi Hivatal kirendelt szakértője auditálná – valószínűleg az iskola költségén (bár erről nem szól a tervezet). A szakértő ellenőrzi az iskola programjait, működését is. A felülvizsgálat akár három hónapot is igénybe vehet majd.

Az engedélyezési és felülvizsgálati díjak azonban inkább csak afféle szurkapiszkának hatnak ahhoz képest, hogy a képző intézményeknek komoly vagyoni letétet – ez jelent bankgaranciát vagy biztosítói szerződést is – kell képezni, méghozzá gyakorlatilag a rendelet tényleges életbe lépte után azonnal. A letét ugyan az időközben már életbe lépett fktv szerint is kötelező, ám annak mértékét az új részletszabályokban határoznák meg. A mérce magas: a tervezet szerint a képzési szolgáltatóknak előző évi árbevételük nettó hat százalékát, de legalább kétmillió forintot kellene letétbe helyezniük. Az indoklás szerint ez azt a célt szolgálja, hogy amennyiben a képzőhely időközben csődbe megy, úgy a hallgatók visszakaphassák a kieső képzési időnek megfelelő tandíjat. Ugyanakkor Rozgonyi Zoltán úgy véli: a kisebb, négy-öt tanárt foglalkoztató, helyi igényeket kielégítő iskolák számára ez kigazdálkodhatatlan összeget jelent. Azt az NGM tervezete is elismeri: ebben a körben gyakorlatilag ismeretlen volt az ilyen letét. A recesszió miatt azonban a kisebb nyelvi stúdióknak semmiféle erre fordítható tőkéjük nincsen, így a jogszabály azonnali életbeléptetésével a nyelviskolák zöme le kell hogy húzza a rolót.

Az új rendszer annak a pár tucat nagyobb oktatási stúdiónak kedvez, amely az utóbbi év uniós pályázatainak is befutója volt. Számukra nem jelent érdemi megterhelést sem az akkreditációs eljárás, sem pedig a banki letét. Különösen, hogy ezzel valószínűleg piacot is vásárolnak: a kisebb stúdiók ellehetetlenítésével egy szűkebb kör marad talpon. Ugyanakkor Rozgonyi szerint nem kétséges, hogy a szereplők számának nagymérvű csökkenése, illetve a magas akkreditációs és egyéb költségek nyomán jelentősen megugrik a nyelvi képzések ára.

Egyelőre nem tudni, hogy pontosan mikor tárgyalja a kormány a tervezetet, amelynek az egyik – lényegében a vicc kategóriájába sorolható –passzusa szerint minden oktatási intézményt nyelvi labor felállítására kötelezi. „Az utóbbi tíz évben már senki nem használ ilyent, régen elavult eszköznek minősül” – mondta Rozgonyi Zoltán.