Magyar álmok
Ez Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter évi több mint egyszázalékos gazdasági növekedési tervére alapoz, így azután húszharminc éves távlatban a honi erőműrendszer hatalmas fejlesztését irányozza elő. Mivel azonban a program első két éve szertefoszlatta a derűlátó elképzelést, a szaktárca kénytelen volt lefelé módosítani az évtizedek múlva várható energiaszükségletet, így a fejlesztési igényt is. Nem is baj, mert a zuhanó energiaigények láttán a befektetők sorra mondják le erőmű-építési elképzeléseiket.
A kormánytervezet egyik legfontosabb pontja – feltételes módban, mégis kívánatosként említve – az állami atomerőmű-bővítés. Ez hosszabb távon a jelenlegi 2 ezer megawattos paksi kapacitás fenntartását jelentené, de ha minden a tervek szerint halad, a kifutó és az új blokkok 2030 környékén néhány évig akár együtt is üzemelhetnek. A Fidesz az ellenzékben töltött nyolc éve alatt vált a paksi bővítés – egyszersmind az MVM által megtestesített állami energialobbi – feltétlen hívévé, elhallgattatva a hőskor emlékeit őrző párton belüli renitenseket, egyszersmind közös platformra helyezkedve a parlamenti patkó átellenes oldalával.
A kabinet azonban mindmáig nem tett le az asztalra sem hiteles költségbecslést, sem pénzügyi modellt, pedig a beruházás ezer-négyezermilliárd forintra becsült pénzigénye minden állami fejlesztését nagyságrendekkel haladja meg. Arra sincsenek pontos tervek, hogy az erőmű által termelt áramra milyen kereslet várható, sőt még az sem tudható, hogy hol lenne az atomblokkok biztonságos működéséhez elvileg elengedhetetlen szivattyús-tározós erőmű. Az MVM a parlament felhatalmazása alapján évente milliárdokat költ a kapcsolódó tanulmányok megíratására, a folyamatot azonban a nyilvánosság rendkívül kis mértékben ellenőrizheti.
A kabinet szavakban elkötelezett híve a megújulóenergia-hasznosításnak is, amit –elsősorban a mezőgazdaság révén – a foglalkoztatás egyik „kitörési pontjaként” mutat be. Az iparág azonban továbbra sem önfenntartó, támogatásokra ácsingózik, ami viszont sokszor idézi fel a korrupció gyanúját. A favágási és távhőtámogatások a Fideszen belüli pengeváltásokhoz vezettek, a szélerőmű-pályázat kiírására pedig a szakma már több mint fél évtizede vár. Egyre kevesebben vélik úgy, hogy az ország 2020-ra el tudja érni a nemzetközi szerződésben vállalt 14,65 százalékos megújulóenergia részarányt.
A Fidesz szakértői ellenzékből erőteljes elkötelezettséget mutattak az energiahatékonyság ügye iránt is, ám ez kormányon csorbát szenvedett. Míg a cégek és állami intézmények által igénybe vehető százmilliárdos EU-támogatások ügyét a kabinet erőteljesen képviseli, addig a korábban sem túl bő lakossági források szinte teljesen elapadtak, jellemző, hogy a szaktárca az egyetlen tavalyi pályázat százmilliós kiegészítését is hírként tálalja. A panellakásuk korszerűsítését tervezők egy része máig nem jutott pénzhez, a többiek három éve nem láttak új kiírást, a családi és társasházak korszerűsítésére szánt támogatás pedig a nullához közelít.
Megjegyzendő, a kabinet a pályázatok zömében előnyt biztosít a megújulóenergiás elképzeléseknek, még ha ezekre gyér is az érdeklődés. Érdekes kezdeményezés a lakások kötelező energiatanúsítványa is. Orbán Viktor az energetikai önellátás igényérő beszél, ám a szénbányákat bezárják. Magyarország második legnagyobb lignites áramtermelője, a Mátrai Erőmű bővítésétől az MVM visszalépett, az egység immár kifutóként szerepel a tervekben. A kabinet mintha azokra a hangokra hallgatna, amelyek szerint a szén szélesebb körű hasznosításával meg kellene várni a légszennyezést teljesen kiszűrő technológiák elterjedését.
Az önellátás igénye a gázellátással kapcsolatos megnyilatkozásokban is sajátos értelmezést nyer. Magyarország fogyasztása az elmúlt három évtized során kórosan gázalapúvá vált, miközben a hazai kitermelés egyre csökken, s mindinkább rá vagyunk szorulva az orosz behozatalra. Az orosz gáz konkurenciájaként beharangozott Nabucco gázvezeték terve – köszönhetően Orbán Viktor és a Mol sajátos összjátékot mutató megnyilatkozásainak is – haldoklik, de a „konkurens” Déli áramlat helyzete is ködös.
Orbán mindenesetre – a Mol vezetékvállalatát, az FGSZ-t kigolyózva – az MVM-mel megépítteti a magyar–szlovák vezetéket, hátha ennek fenyegetése hat majd az új orosz gáztarifára. A gázipar gőzerővel gyártja a prezentációkat további grandiózus beruházási tervekről is, kérdés, húsz év múlva az ilyen fejlesztésekre otthonunk melegének zálogaként vagy kidobott pénzként emlékezünk-e majd. A kormány tovább töri az utat az MVM előtt: most az E.ON kezében lévő hatalmas honi gáztárolórendszert veteti meg vele, no meg az évi több tízmilliárdos veszteségű gáznagykereskedőt.
Ezt megtámogatandó egy új törvény révén valahogy át kívánják varázsolni az állítólag jó pénzt hozó stratégiai gáztárolást a Mol-tól az MVM-hez kerülő E.ON-os tárolókba. A kormányzati politika különös területét jelentik a lakossági energiadíjak. Orbán Viktor ezek esetében láthatólag ragaszkodik a választási szlogenekhez: egyszerűen csökkenteni akarja a tarifákat.
