A ló hozta, a puska űzte el a zsarnokot?
Mintegy 30 éve, James Woodburn brit antropológus kutatásai alapján merült fel először, hogy a fegyverek társadalmi változások katalizátorai. Legközelebbi rokonaink, a csimpánzok (genomjaink kb. 96 százalékban azonosak) hierarchiában élnek, ahol az alfahím dönt a táplálékról és a nőstényekkel való párosodásról. Bár genetikai örökségünk miatt az emberi társadalmak fogékonyak a hierarchiára, erős az egyenlőségre való törekvés hajlama is. Christopher Boehm 2000-ben megjelent könyvében azt írja, hogy az egyenlőségre való törekvés már a korai hominin (az ember és ősei) társadalmakban megjelent. Herbert Gintis, a társadalmi komplexitást és kooperációt tanulmányozó kutató szerint e kettősség az emberi történelemben mindig is fennállt.
Ha őseink valamikor hierarchiában éltek, mint a csimpánzok, miért változott meg a társadalmi szerkezet? Valószínűleg a vadászat kialakulása miatt, ami elvezetett a fegyverkészítéshez és -használathoz – állítja a New Scientist a tudománynak a fegyverek társadalmi fejlődésünkre kifejtett hatásáról szóló írásában.
Úgy 10 000 évvel ezelőtt megkezdődött a mezőgazdasági termelés, és fejlődésnek indult a kereskedelem. Mivel emiatt egyesek tehetősebbé váltak, új hierarchia kezdett kialakulni. A „nagy ember” lehetett nyápic, ha elég pénze volt egy őt védő fegyveres csapat fenntartására. Az emberiség ezzel belépett a zsarnokság korszakába. A felsőbb szinten állók kizsákmányolták az alattuk lévőket, miközben védelmet nyújtottak az idegenekkel szemben. Egészen addig stabilan is működött a rendszer, amíg az ellenségtől való félelem erősebb volt a kizsákmányolás embertelenségénél.
A fegyverek azonban tovább fejlődtek. Jó 5500 évvel ezelőtt az ember háziasította a lovat, majd i. e. 1000 környékén megtanulta megülni. Peter Turchin amerikai kutató szerint a lovas katonák az első tömegpusztító „eszközök”. A túlélési esélyek növeléséhez az emberek még nagyobb csoportokká, még védhetőbb társadalmakká álltak össze. E gazdagságra alapuló hierarchia adta a modern állam magját.
Azt hihetnénk, ilyen tűzerővel az emberiség véres időszakba lépett. Különböző kutatásokból azonban az derül ki, hogy még a XX. századi háborúk is csupán a halálozások öt százalékáért voltak felelősek. Ez kb. fele a kőkorszaki európai és a mai, egyenlőségen alapuló vadászó-gyűjtögető közösségek csatározásokból adódó halálozási arányának. A nemzetállam különösen sikeresnek bizonyult a háborúk megnyerésében és lakosainak védelmében, és talán ez magyarázza, miért lehetett ez a domináns társadalmi modell az elmúlt 500 évben.
Ha a zsarnokság ilyen jól működött, akkor mégis miért alakult ki az újkori demokrácia? Gintis szerint egy új, még hatékonyabb fegyver, a puska XVII. századi megjelenése miatt, ami véget vetett a lovas katonák korszakának. Az új vezetők jogfosztott és potenciálisan elégedetlen társadalmi csoportok tagjaira szorultak. Valószínűleg a szavazati jog kiterjesztése volt az ára annak, hogy a tömegek elviseljék az elitet.
A demokráciák fejlődésébe a média újabb hatékony fegyverként lépett be. A zsarnokok eltávolítása a múlt század legfontosabb politikai tendenciájává vált. Gintis szerint mégsem a globális demokrácia felé haladunk. Ugyanis a hierarchia és az egyenlőség iránti egyidejű vonzódás miatt a nyitott társadalmakat mindig is veszélyeztetni fogják az önkényuralmi erők. Az a kérdés, hogy a kormányzó hatalom félelmet teremt, vagy konszenzusra törekszik-e.
Az elmúlt 70 évben tovább fejlődött a hadiipar. Megjelent az atombomba, a biológiai, a vegyi és újabban a kibernetikai fegyverek. Egyes kutatók szerint ez koalícióba kovácsolta a demokratikus országokat, melyek megpróbálják kordában tartani a kevésbé demokratikus társadalmakat. Miután a demokratikus országok általában gazdagabbak, mint az autoriter rendszerek, komolyabb megafegyverekkel rendelkeznek. Emiatt haladnak a társadalmak az autokráciák felől a demokráciák felé. Egy államon belül azonban a megafegyverek egyik társadalmi rétegnek sem adnak nagyobb hatalmat a másik felett, ezért a társadalmi struktúrára nincs hatásuk. Nemzeti szinten főleg a lőfegyverek befolyásolják a hatalmi egyensúlyt. A kutatások alapján minél sikeresebben monopolizálja egy ország biztonsági testülete a fegyverhasználatot, annál autokratább. Ezért is állítják a kutatók, hogy a demokrácia a fegyverek demokratizálásával kezdődik. (Azt persze nem tudjuk, hogy a karácsony előtti amerikai iskolai mészárlás megváltoztatná-e a kutatók véleményét.)
A harcászati technológia persze tovább fejlődik, és akár új pályára is állíthatja civilizációnk fejlődését. Gintis példaként egy fájdalmat kiváltani vagy az alanyról információt gyűjteni képes beültethető egységet említ. Ilyen technológia már ma elképzelhető, de hogy ez miként befolyásolja az emberi társadalom szerveződését, az nem.
