Többnapos munkaszünet idején, részben egyházi, részben kegyeleti ünnepen csaptak le a közmédia elfoglalása miatt lassan egy esztendeje demonstrálókra. Nyilván abban a hiszemben, hogy most senki sem figyel oda, és végleg ki tudják szorítani a Kunigunda útjáról az ellenvélemény képviselőit, miután az MTV-nek – és hamarosan a rádiónak meg az MTI-nek is – helyet adó épületből már sikeresen eltávolították az ellenkezésre hajlamosakat, de még a csupán szakmai hitelességre törekvőket is.

A demonstrálók senkit nem zavartak, a hírhamisítás odabenn háborítatlanul folyhatott tovább, ám puszta jelenlétük is idegesítette a médiahatalom gyakorlóit: emlékeztette őket arra, hogy mit tettek a közmédiával, nap mint nap eszükbe juttatta az erőszakot. Úgyhogy elkövettek még egyet. Az eszköztárukból ugyanis hiányzik minden más. Nem képesek az empátiára, nem tudnak tárgyalni, és nem hajlandók megfontolni a kompromisszumos megoldások előnyeit.

Azt hiszik, az őket állásukba helyező politikai és gazdasági erő most már mindig meg tudja védeni vazallusait, aki 2010 óta az utcára szorult, az most már mindig ott is marad, és pláne: annyit is ér. A kormánynak, a Fidesznek azonban tudnia kell, hogy a magyar média elleni attak sokkal nagyobb kárt okoz a társadalomnak és az országnak, mint amekkora hasznot hajthatna – ha egyáltalán – a pillanatnyilag a csúcson lévőknek.

Sőt saját renoméjukat, saját esélyeiket rontják vele, saját céljaiktól kerülnek távolabb miatta.