Bukhat az útdíjtender
Előzetes vitarendezési kérelemmel fordult az ÁAK Zrt.-hez az elektronikus útdíjrendszer (UD) három meg nem nevezett, lehetséges szállítója. Lapunk úgy tudja: a pályázatra készülő cégek „szövegében teljesen megegyező” levelükben azt kérték, hogy a beruházás közbeszerzési eljárását kiíró autópálya-társaság „30 nappal hosszabbítsa meg a részvételi jelentkezések benyújtásának határidejét”.
A közbeszerzési törvényben éppen a vitás kérdések ajánlatkérő és a pályázók közti közvetlen rendezésére biztosított lehetőséggel élő cégek kérelmét azonban elutasították. Így ha a határidő-módosítást komolyan gondolják, problémájukkal a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz (KD) fordulhatnak. Ha a pályázók erre az útra lépnek, az ÁAK többet veszíthet a kért harminc napnál. A KD eljárása ugyanis akár kétszer harminc napig is elhúzódhat.
Amennyiben ezt az időkeretet a jogi kérelmek kereszttüzében a testület kimeríti, a kormány biztosan keresztet vethet a 3,5 tonnánál nagyobb tehergépkocsik autópálya- és főúthasználatáért 2013. július 1-jétől kilométeralapon megállapított díjakat számlázó rendszerre. És ezzel párhuzamosan arra a 75 milliárd forint bevételre is, amit a költségvetés jövőre remél a közlekedők megsarcolásától, de arra a 150 milliárdra is, aminek 2014-ben kellene befolynia. A napi veszteség az ÁAK számításai szerint 600 millió forint lenne.
A bukás lehetőségét furcsa módon éppen az ÁAK erősítette meg a vele egyeztetni próbáló három cégnek adott elutasító válaszában. A harmincnapos hosszabbítást kérőknek ehhez provokálniuk sem kellett az autópálya-társaság szakembereit, elég volt leírniuk: szerintük a tender kiírója legfeljebb néhány héttel rövidíti le beszerzése időtartamát azzal, hogy gyorsított közbeszerzést alkalmaz.
Erre reagálva az ÁAK-nál gond nélkül papírra vetették, hogy a két éve programba vett beruházás részvételi határidejének „további növelése nem lehetséges az ajánlattételi szakasz rovására, mert az a szerződéskötés időpontját veszélyeztetné”. Amihez, ha hozzávesszük, hogy a társaság a tender szeptember 25-én megjelent eredeti, azóta háromszor módosított kiírásában még azt írta: az „UD-rendszer-bevezetés lehetősége csak akkor biztosítható, ha legkésőbb 2012. december elején nyertes ajánlattevővel a szerződéskötés megtörténik”, már össze is állt a bukás forgatókönyve.
A botrány lehetőségét jelzi az is, hogy az ÁAK hosszabbítást elutasító válasza után a KD nem mutathat ajtót könnyedén az esetleg hozzá forduló panaszosoknak. A három beadványkészítő ugyanis komoly kifogásokat is megfogalmazott. Szerintük az UD-tender kiírója többi között megsértette a közbeszerzési törvény „a verseny tisztaságára és nyilvánosságára, az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményére, a közpénzek hatékony és felelős felhasználására” vonatkozó alapelveit. Aminek vizsgálatát a KD aligha utasíthatja el. De megérhet egy kis vizsgálódást az a felvetés is, hogy valójában az UD pályáztatásánál nincsenek meg a gyorsított közbeszerzés alkalmazásának jogi feltételei, erre csak azért van szükség, mert az ÁAK későn indította útjára tenderét.
Ezeknek az állításoknak az élét legfeljebb az tompíthatja, hogy az előzetes vitarendezést kérők szerint a most éppen október 10-i beadási határidő miatt sérülnek „a nemzeti elbánás biztosítására vonatkozó” alapelvek is. Méghozzá azért, mert a rendelkezésre álló időkeretben a tenderdokumentáció „magyar nyelvre fordítása sem lehetséges”. Amire válaszul az ÁAK-nál nem minden megalapozottság nélkül szögezték le: ha egy pályázó saját anyagai magyarra fordításával sem tud határidőre megbirkózni, nehéz elképzelni, hogy a komplex díjrendszer üzembe helyezésére képes lenne.
Távol-keleti kérés
Sikertelenül próbálta előzetesen rendezni vitáját az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt.-vel egy meg nem nevezett távol-keleti útdíjrendszerszállító is. A magyar tenderen indulni készülő cég kérelmében úgy fogalmazott, a sztrádatársaság „szíveskedjen a részvételi határidőt oly módon meghosszabbítani, hogy elégséges idő álljon rendelkezésre egy szakmailag megalapozott részvételi jelentkezés összeállítására”. Az ÁAK-ot azonban nem hatotta meg, hogy a tenderfelhívásban megjelölt kapcsolattartóját partnerei nem érték el telefonon. Szerintük ha akarnak tőlük valamit, próbálkozzanak írásban, faxon vagy e-mailben. Azt írják: „az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód elvére tekintettel telefonon semmilyen – a felhívásban szereplő információkon túli – tájékoztatást nem is adtak volna egyetlen érdeklődőnek sem”.
