Fönt, az anyaméhben
És még az említett eset is egy ingatag hitelességű legendán alapul, mely szerint a testvérpár egyik tagja, Joseph Montgolfier 1777-ben afféle repülési kísérlet gyanánt egy háztetőről ugrott le esernyőt (más források szerint kezdetleges, kicsi ejtőernyőt) szorongatva. Az ugrás némely híradások szerint sikeres volt, és a nézősereg éljenzése kísérte, más források ezzel szemben arról számolnak be, hogy a derék Joseph úgy hullott le a háztetőről, mint egy meglazult kúpcserép, és csúnyán összetörte magát.
Így volt vagy úgy, annyi bizonyos, hogy a ballonos repülés atyja tényleg Jacques és Joseph Montgolfier. A két francia papírgyáros egy alkalommal azon töprengett, vajon az általuk vezetett papírgyártó üzemben miért emelkedik magasba a pernye és a levegővel teli papírzacskó. Úgy vélték, talán a felszálló füst és meleg levegő miatt. A gondolatot aztán tovább fűzték: ha a füst és a meleg levegő kisebb tárgyakat a levegőbe emel, miért ne tenné ugyanezt nagyobbakkal?...
Nem hagyta őket nyugodni a kíváncsiság, ezért 1783 nyarán papírból és szövetből készítettek egy csaknem 800 köbméter térfogatú léggömböt, melynek felemelkedéséhez annak kosarában szalmát, gyapjút és szárított lótrágyát égettek. Később a hőlégballonnal egy kacsa, egy kakas és egy juh szállt fel, és amikor kiderült, hogy a produkció túlélhető, akkor a feltalálók elérkezettnek látták az időt, hogy az első ember is útnak induljon a felhők közé.
Bizonyos Pilatre de Rozier és barátja, d’Arlandesmárki vállalta a történelmi jelentőségű utazást, melynek során 1783 novemberében sikeresen átrepültek Párizs felett. Magyarországra közel két évszázadnyi késéssel, 1977-ben érkezett meg a hőlégballonos repülés. Pálosfalvi Brúnó néhány társával először 1980-ban, mondhatni, még az elsők között emelkedett fel egy hőlégballonnal, igaz, akkor csupán azért, hogy ejtőernyőjével, a megfelelő magasságot elérve, kiugorjon belőle.
A fiatal katona később a ballonozás szerelmese, majd oktatója lett. A nyugállományú ezredes idén 78 éves, de olykor még ma is felszáll, legutóbb éppen néhány napja a XVIII. Velencei-tavi Nemzetközi Hőlégballon Karneválon, amelyet ő álmodott meg, és két évtizede ő szervez. Az eseményen már több mint négyszáz magyar és külföldi ballonos csapat fordult meg. Az idén – bár a karnevál ezúttal is több napig tartott az Agárdi Parkerdő területén – az erős szél miatt csak néhány felszállást kockáztattak a pilóták.
Az eget kémlelve és a csendesebb szélre várva, bőven maradt idő arra, hogy válaszoljanak az eseményt nagy számban felkereső érdeklődő (amúgy megszokottnak mondható) kérdéseire: mennyibe kerül egy hőlégballon, mennyibe fáj felszállni vele, menynyire veszélyes, hogyan irányítható, és lehet-e vele csajozni? Ilyesmiket kérdeztünk mi is a főszervezőtől, és Pálosfalvi Brúnó – nyilván sokadszorra – nekünk is türelmesen elmagyarázta, hogy erősen használt ballont talán már egymillió forintért is lehet kapni, csúcsminőségűt körülbelül húszmillióért, de az átlagos hőlégballon utánfutóval, kosárral, műszerekkel, gázpalackokkal öt-hatmillióból, azaz egy középkategóriás autó árából megvehető.
Azt azért nem tanácsolja, hogy akinek akad felesleges pénze, haladéktalanul rohanjon a hőlégballon-szakáruházba, mert azt sem árt tudni, hogy a mesés repülő szerkezet üzemórája körülbelül hetvenezer forintba kerül, ennek tekintélyes részét a kupola melegítéséhez használt gáz ára teszi ki. És ezen legfeljebb a téli időszakban lehet spórolni, amikor már a kevéssé felfűtött levegő is elemeli a földről a hőlégballont. Télen egész nap, nyáron a meleg okozta szeszélyes légáramlatok és a termikek miatt csak hajnalban és alkonyatkor lehet repülni. Magyarországon körülbelül ötven-hatvan ballon van, és százötven-kétszáz pilóta. De ők sem unatkozó milliomosok, hanem dolgos emberek, többségük hobbiból ballonozik, szabadidejét és (nem kevés) pénzét áldozza a repülésre.
A szerencsésebbek hőlégballonos vállalkozások pilótájaként olykor utasokat is reptetnek, és ha azt nézzük, hogy a fent említett, óránként hetvenezer forintos üzemidőt ki is kell gazdálkodni, talán érhető, hogy egy-egy hőlégballonos sétarepülés miért kerül utasonként 30-40 ezer forintba. Pálosfalvi Brúnó arról is mesél aztán, hogy a hőlégballon csak felfelé és lefelé mozgatható, a pilóták az emelkedés és a süllyedés során azokat a sávokat keresik, amelyekben különféle irányokba segíti őket a szél.
Megtudjuk azt is, hogy Magyarországon a hőlégballonozásnak halálos áldozata nem volt, egyetlen komolyabb baleset történt, amikor vagy egy évtizede kigyulladt egy ballon, de annak is emberi mulasztás volt az oka. A gázbefúvók biztonságosak, a kupola nagyon erősen tűzálló, és igen nagy a szája, amelyen keresztül testébe jut a lángcsóva. A hőlégballonozás tehát nagyjából veszélytelen, a görkorcsolyánál és a játszótéri mászókánál mindenesetre nagyságrendekkel kockázatmentesebb. És hogy a fiatalabb érdeklődők választ kapjanak a legfontosabb kérdésre: igen, lehet vele csajozni...
De nemcsak a főszervezőt, Pálosfalvi Brúnót faggatjuk, hanem Komódi Gábort is, aki a jelek szerint nem babonás, mert ezen az összejövetelen övé a 13-as rajtszám. „Autópálya felett ne repülj alacsonyan, mert jöhet a kamion” – tanácsolta egyszer egy internetes honlapon, most azt is hozzáteszi: odafönt viszont repüljön az ember, ahányszor csak lehetősége van rá. A magasból ugyanis csendes, tiszta és rendezett a világ. Hogy ez némileg megtévesztő, azt már csak mi fűzzük hozzá, de hamar belátjuk, az efféle cinikus mondatok nem valók egy barátságos, mosolyogós hőlégballonos rendezvényre.
Ahogy Komódi Gábor fogalmaz: a hőlégballonozás egyfajta természetjárás, csak ez esetben nem az erdőben járja az ember a természetet, hanem sok száz méterrel fölötte. Komódi Gábor, amikor éppen nem hőlégballon-pilóta, akkor gáznyomás-szabályozók karbantartását végzi a Tigáznál, ebből következően különösen biztonságos lehet vele repülni: az ő repülő készségének gázszabályozója alighanem mindig kifogástalanul működik. Megnyugtat: nincs ez másképp a többi hőlégballonosnál sem, ez ugyanis nem a szórakozott, slendrián emberek sportja. Így aztán, dacára annak, hogy a hőlégballonozás alapeszköze csupán egy darab „ruhaanyag” és egy „fonott ruháskosár”, ő is megerősíti: szinte veszélytelen sport.
Szót ejtünk a ballonos társaság egyik legkülönösebb tagjáról, az idén hiányzó Swierkiewicz Róbert képzőművészről, aki úgy került közéjük, hogy előbb egy hőlégballonra szövegeket festve, művészeti alkotássá alakította azt, majd maga is megkedvelte a repülést, és azóta Szabó Péter egykori Európa-bajnok pilótával ballonozik. Swierkiewicz mondta egyszer: „Amikor az ember a hőlégballonban lebeg, ugyanazt érezheti, amit annak idején az anyaméhben.” Azt is szokta mondani, hogy a hőlégballonos repülés valamiféle különös találkozás a természet erőivel, a levegővel mint őselemmel.
És néhány várakozóval beszélgetünk még a Japánban rendezett híres figurális hőlégballon-találkozókról, amelyeken óriási sörösüvegek, gigantikus mesefigurák, karneváli alakok lepik el az eget. Szót ejtünk azokról a vakmerő pilótákról is, akik néhány éve a földgolyót kerülték meg hőlégballonnal, meg azokról is, akiknek ez nem sikerült. Várunk tehát a felszállásra, gyűlnek az emberek, az Agárdi Parkerdő tisztásán lassan lépni sem lehet, ami érthető, hiszen a Velencei-tó egyik nagy látványossága ez az évente megrendezett találkozó. Ahol bárki testközelből megszemlélheti a hőlégballon részegységeit: a „fonott ruháskosarat”, amelyről megállapíthatja, hogy tényleg fonott, tényleg olyan, mint egy ruháskosár, és nem is sokkal nagyobb.
Láthatja aztán a gázbefúvót, amely valóban nem tűnik hitvány szerkezetnek, és láthatja a legfontosabbat, az egyelőre földön ráncosodó hatalmas kupolát. Hirtelen megélénkül a mező, a ballonosok sürgölődni kezdenek, lassan összeállítják légi járműveiket, e szerint tehát csendesedett a szél, megkapták a rajtengedélyt. Megkezdődik a ballonok felfűtése, egyre hangosabban kezdenek szuszogni a gázszabályozók, majd a közönség hatalmas ovációja közepette egymás után emelkednek el az „óriási villanykörték.” A hőlégballonosok elindulnak az égi természetjárásra, ahonnan úgy látszik, hogy a világ csendes, tiszta és rendezett.
Jó lehet odafönt.
