Észak Dél ellen

Kissingertől függetlenül az Európai Unió hosszú vajúdás után a múlt heti csúcson mégiscsak tett egy lépést a szorosabb integráció felé.

Karak - Horn Gyula nyolcvanéves

Született szegény. Lent a mélyben született. A betevő falatért foggal, könyökkel, tíz körömmel kellett ott küzdeni.

Megállóban, indulóban

A Megálló Csoport Alapítvány egy 15 éve működő szervezet, ahol különféle művészeti, önismereti, sport- és úgynevezett rizikóterápiás foglalkozások segítségével próbálják újra építeni önmagukat.

Színházi kapitalizmus

Már régóta kíváncsi voltam Jan Klatára.

Válás katolikus módra

Amikor az egyház dönt egy meg nem keresztelt nő polgári házasságáról...

 

Jelenetek egy fekete kecske életéből

Belső, bécsi Burg, nappal. Sisi és Ferenc József egy apró kis reggelizőasztalka mellett üldögélnek, Sisin hosszú, fehér hálóing, Ferenc Józsefen fekete-sárga csíkos birodalmi pizsama. Fonott mintás porcelántálban zsömlét kínál Sisinek.

– Császárzsömle!

– Ó, azt imádom! Sisi elveszi a zsömlét, és megkeni vajjal.

– Sonka? – nyüzsög tovább József.

– Kaiser?

– Naná! Nevetnek mindketten, hosszan, boldogan, indokolatlanul.

– Na és? Hogy telt az éjszakád? – kérdi József huncut mosollyal a bajusza alatt.

– Hogy érted?

– Álmodtál valamit?

– Hát persze! Elmeséljem? Képzeld! Eljött értem álmaim hercege és…

– És?

– És magáévá tett! – súgja Sisi.

– Nem mondod! Aztán?

– Aztán? Aztán felkeltünk és megreggeliztünk.

Ferenc József kissé csalódottnak tűnik.

– Ennyi?

– Egy valóságos palotában laktunk – Sisi csillogó szemekkel mutat körbe –, ilyesmiben! Fürdőszoba persze nem volt – teszi hozzá rosszallóan, majd diadalmas hangon felkiált –, de lett! Egyszóval: boldogok voltunk.

– Igazán? – az ifjú férj ragyog.

– Mígnem egy nap…

– Mígnem egy nap?

– Született egy gyerekünk!

– Ó! – Ferenc József majd kiugrik a bőréből.

– Aztán…

– Aztán?

– Aztán még egy! Aztán…

– Hm?

– Még egy! Aztán… Sisi hirtelen elhallgat.

– Aztán? – a császár elsápad, egy színezüst mokkáskanál csörömpölve landol a márványpadlón.

– Aztán valami rettenetes dolog történt.

– Poroszok? – Ferenc József a szívéhez kap – Vagy lovas baleset? Úristen! Dárius? Menthetetlen? Mit mond a felcser?

Sisi int a fejével.

– Csak nem?! – a császár szája széle remegni kezd – Ezek szerint igaz a hír. Ettől féltem – a hangja elcsuklik. – Petőfi él!

Ebben a pillanatban kivágódik az ajtó, és belép Zsófia főhercegnő.

Ferenc József felpattan.

– Anyám! Maga itt? Micsoda meglepetés!

– Zavarok?

– Jaj, dehogy! Sisivel épp a … krími helyzetet elemeztük. A konfliktus eszkalálódni látszik, nemdebár?

– Na lám. Ha jól veszem ki, összejött a dolog. Gratulálok, kedveseim, gratulálok! Sisi és Ferenc József szomorúan merednek a tányérjukba.

Zsófi a főhercegnő helyet foglal az asztalfőn, aztán magához int egy szolgálót, és egy titokzatos írószerszámmal szavakat firkant egy damasztszalvétára.

– Ezt a Wiener Tagsblatt szerkesztőségébe. Páros portré, két kolumna, diszkrét utalás a sikeresen végrehajtott perforációra. Ahogy megbeszéltük.

Zsófi a nyájas ábrázattal fordul az ifjú párhoz.

– Azért ha már úgy istenigazából kihancúroztátok magatokat… akár vissza is költözhetnél, hm? Mit gondolsz, Franci?

– Márminthogy… Sisi értetlenkedve kapja föl a fejét. Zsófia bizalmasan hajol a füléhez.

– Születése óta velem alszik. Ő jobbról,én balról. Nem is mondta?

Dorgáló pillantást vet Ferenc Józsefre.

– Nahát, fi am! Szégyellhetnéd magadat. Mégiscsak a nejed! Előtte nem lehetnek titkaink, tudod nagyon jól!

Sisi zavarodottan fészkelődni kezd.

– Milyen meleg lett itt hirtelen, nem? Valósággal fuldoklik az ember. Megbocsát?

Sisi feláll az asztaltól, és bocsánatkérő biccentéssel elindul az ajtó felé.

Zsófia utánafordul.

– Apropó, fogápolás! Mondd csak, kedvesem! Te egyáltalában nem szoktad tisztítani a fogsorodat?

Sisi megtorpan, elmosolyodik, elővillantja vakítóan fehér és egészséges fogsorát.

– A mimet?

– Csak mert látom, hogy rohad – feleli Zsófia, mire Sisi dühösen kiviharzik.

A főhercegnő elégedetten nyúl a csészéje után, cinkosan a fiára pillant, majd hirtelen felkapja a fejét.

– Ha! – fülel – Hallod ezt? Mintha csak a schönbrunni állatkert Vogelhausában lennénk, énekesmadarak ezreinek éktelen rikoltozását halljuk.

– A papagájok. Hát persze. Máris rohan a papagájaihoz. El kell tőlük tiltani. Nix papagáj!

– Eltiltani?

– Hát persze. Addig-addig nézegeti őket, amíg a gyereke is papagájfejű lesz. Meg fogod látni!

– De mama, azért én nem gondolom,hogy…

– Ott van szegény Leopold bácsikád!Mit gondolsz, mitől olyan holdvilágképű?

– Holdvilágképű?

– De még mennyire! Az anyja mást se csinált világéletében, csak üldögélt a fenekén, és bámulta a holdat. És tessék! Meg is lett az eredménye!

– Na jó, de azért…

– Vagy te talán egy Madárfejű Lajcsikát akarsz?

– Hogy én?

– Még ha sasokat nézegetne, vagy tudomisén. Oroszlánokat! De így! Ráadásul mindenhova odapiszkít! Tudtad? Rettenetes!

– Sisi?

– Dehogy! A papagáj! Belső, kalitkás szoba, nappal. A félhomályos szoba zsúfolásig tele a plafonról lelógó különféle méretű, egytől egyig üres madárkalitkával. Csak a legnagyobb, középen himbálózó aranykalitkában ül egy hatalmas, hófehér, bóbitás fejű nimfapapagáj. Sisi, aki gömbölyödő hasából ítélve terhessége utolsó heteiben járhat, benyúl a ketrec ajtaján, és ügyetlenkedve próbálja megfogni a madarat. A hosszú láncon lógó kalitka ide-oda billeg, a papagáj rémülten próbál hátrébb húzódni. A csendben csak a lánc szomorú nyikorgását hallani. Sisinek végre sikerül elkapnia a halálra rémült madarat, gyengéden simogatni kezdi, gügyögve csitítja.

– Cssss! Na! Nyugalom, tubicám! Márcsak egy icipici pillanat és… Tudod!

Odahajol a madár fejéhez, súg neki valamit, majd újra szelíden megsimogatja.

– Na? Örülsz?

A tenyerébe fogott papagájjal odamegy a nyitott ablakhoz, előrenyújtja a kezét, és széles, teátrális mozdulattal az ég felé röpíti. A madár azonban ahelyett hogy szárnyra kapna, élettelenül zuhan a mélybe. Hallani, ahogy odalent nagyot koppan a kövön. Sisi pipiskedve hajol ki az ablakon, és döbbenten mered utána. Kopogtatnak. Az ajtóban egy szobalány pukedlizve jelenti:

– Asszonyom, a kecskék előálltak. Belső, kecskeól, nappal. Egy fehér kecske mulatságos pofácskáját látjuk közvetlen közelről, ahogy röhögve mekeg a képünkbe. Egy kéz pumpás parfümszóróval sietve körbepermetezi az ólat. A patyolattisztaságú helyiségben hímzett mellénykébe bújtatott, fehér kecskék sorakoznak katonás rendben.

– Jönnek! – súgja egy izgatott hang. Feltárul az ól faajtaja. A bezúduló napfényben ott áll Sisi és társalkodónője, a magyar származású Ferenczy Ida.

Az istállómester eléjük siet, és végigvezeti őket a kecskék sorfala előtt.

– Parancsoljanak, fenséges asszonyom!A kecskék már izgatottan várják önöket! Méltóztassanak megtekinteni az állományt.

Sisi és Ida unottan követik a buzgó kis embert.

– Figyelmükbe ajánlom ezt a két szép,idei ellésű, fajtiszta bakot! Ez itt búr, az ott sanenthali. A legkiválóbb fajta! Nézzék ezt a pompás, arisztokratikus testalkatot! Széles lapocka, erőteljes mar…

Sisi kedvetlenül nézelődik.

– Nem is tudom. Olyan sápadtnak tűnnek. Sápadtak, búsak, apatikusak…

Az istállómester nem adja fel.

– Vagy itt van ez a kis bájos, alpesi gödölye! A tejjegyek pompásan fejlettek, a tőgy gömbölyded, a csecsbimbók mélyen csüngők…

– Hozam?

– Kimagasló, fenség! Kimagasló! Háromszáz napos laktációval kalkulálva esetenként elérheti a…

– Kevés – vágja rá Sisi. A kis ember láthatólag elszontyolodik.

– Az állaga selymes, az íze mint a méz…

– motyogja maga elé. Sisi az istálló egyik félreeső zugában észrevesz egy magányosan álldogáló, sovány, fekete kecskét. Fehér társaitól eltérően ez a kecske szép, piros, aranysujtásos, magyaros mentét visel.

Sisi a fekete kecskéhez lép, és érdeklődve mustrálgatni kezdi.

– Hát ő? Honnan való?

– Ó, ez csak egy vágóállat. Mérsékelten tenyészképes…

Ida emelt hangon fordul az istállómesterhez.

– A fenséges asszony afelől méltóztatott érdeklődni, hogy…

Az istállómester erőt vesz magán.

– Valahonnan Tokaj mellől. Egy koszos kis palóc tanyáról. Fajtájára nézve parlagi magyar.

Sisinek felcsillan a szeme.

– Tokaj mellől? Az ember ijedten vágja rá: – Korhely természet! Nemhiába korhely természet! Most nézze meg, fenséges asszonyom, még a szeme se áll jól!

A kecske békésen álldogál szerencsétlen ruházatában.

Sisi izgatottan Idához fordul.

– Ó, kedves Ida, hallja ezt? Ezek szerint maguk szegről-végről rokonok. Biztosan pompásan megértik egymást! Lenne szíves megkérdezni ezt a daliás, derék kecskét, nem volna-e kedve reggelente egy-egy jókora pohár friss tejjel szolgálni Ausztria császárnője számára?

Ida zavarodottan pislog jobbra-balra.

– Hát én…

– Na! Csak bátran! A lány odahajol a kecske füléhez, és valamit belepusmog. A kecske bambán álldogál tovább. Ida újra odahajol a füléhez, és még valamit belesúg. Aztán mintha választ várna, a kecske szájához tartja a fülét. Olybá tűnik, mintha egyezkednének. A kecske egy darabig szabódni látszik, de aztán megadja magát. Ida felegyenesedik, és jelentőségteljesen odabólint Sisinek. Sisi ragyog.

– Hát ez pompás, kedves Ida, köszönöm!

Az istállómester rémült tekintettel ugrik Sisi elé.

– Bocsásson meg, fenséges asszonyom,de kötelességem önt tájékoztatni, hogy …

– Magam viszem el. Sisi sarkon fordul, és a kecskét pórázon vezetve elindul kifelé.

– Gyula mostantól… Az istállómester hüledezve pillog hol az egyik, hol a másik nőre: – Gyula??

Kisebb zavar támad. Sisi elbizonytalanodva fordul Idához.

– Nem azt mondta, hogy Gyulának hívják?

A kecske időközben nekilódul, és Sisi kapkodó léptekkel igyekszik utána. Az istállómester kétségbeesetten próbálja feltartóztatni.

– De hiszen ez egy vérszomjas vadállat!A szolid külső ne tévessze meg fenségedet! Titokban ordas eszméket hirdet! Úgy ám! Rajtakaptuk, ahogy pusmogott a nyúllal! Gondolja meg, fenség! Ez egy rebellis, egy provokatőr, egy, egy… republikánus!

Sisi nevetve szól hátra Idához, miközben a kecske már az ól ajtaján kandikál kifelé.

– Jöjjön, kedves Ida! Az istállómester azonban nem adja fel, Sisiék elé penderül, és megpróbálja őket jobb belátásra bírni.

– Verseket ír! Csasztuskákat! Ida próbálja szegényt eltessékelni az útból.

– Megengedi?

– Egy fejőnőnek tőből leharapta a lábát!

– Ugyan már, papuska! – szól hátra Sisi, és kivezeti a kecskét az ólból. Mikor kissé távolabbról visszanéz, látja, ahogy az istállómester a köré sereglő fehér kecskék érdeklődő karéjában lesújtva álldogál.

Külső, a Burg udvara, nappal. Sisi és Ida a macskaköves udvaron sietnek keresztül. Mellettük hosszú, laza pórázán békésen baktat a fekete kecske. Sisi elgondolkodva méregeti, aztán felcsillanó szemmel Idához fordul.

– Tudja, mire gondoltam?

– Amire én is?

– Hát persze. Megkérem Francit, hogy tegye be Gyulát a külügybe.

– A külügybe? Na de asszonyom, Gyula mégiscsak egy kecske. Fürge, lojális, jó képességű, de mégiscsak egy…

– És? Címeres ökrök visznek komplett birodalmakat, mért pont egy kecskét ne lehetne betenni a külügybe, nem igaz?

A kecske nagyot ránt a pórázán, nekilódul, a nők hosszú, nehéz szoknyájukban bukdácsolva szaladnak utána. Még látjuk, ahogy eltűnnek az árkádok alatt.

-
FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.