Hagytam, hogy kapásból hülyére vegyétek, hagytam, hogy tettleg is helyére tegyétek, hagytam, hogy ne legyen mázlija juszt se, hagytam, hogy ne érje el még a buszt se, hagytam, hogy pokollá tegyék az életét, hagytam, hogy röhögve kérjék a bérletét, hagytam, hogy bagóért szopja a rezet, hagytam, hogy ne fogjatok vele kezet, hagytam, hogy piti kis vétkekért szívassák, hagytam, hogy ne derüljön ki az igazság, hagytam, hogy beszálljon apuka cége, hagytam, hogy ok nélkül rakják a „c”-be, hagytam, hogy vergődés legyen a suli, hagytam, hogy kibukni legyen a buli, fejvesztve fusson a Kultúra Házából, hagytam, hogy kitessékeljék a plázából, hagytam, hogy ráálljon, ne nagyon szarozzon, hagytam, hogy félpénzért, feketén falazzon, hagytam, hogy fogdossák buzgón a fenekét, hagytam, hogy sokallják sokan a gyerekét, hagytam, hogy tojjon a fészküket rakókra, hagytam, hogy fújjon a többségi tahókra, hagytam, hogy Budáig fusson egy kérvénnyel, hagytam, hogy gazdagabb legyen egy élménnyel, hagytam, hogy ne legyen gyógyír a bajára, hagytam, hogy ne jusson gázra, se kajára, hagytam, hogy ne teremjen a föld eleget, hagytam, hogy lopnia kelljen a meleget, hagytam, hogy ne legyen kéznél a zsepije, mikor a kisboltban tör rá a depije, hagytam, hogy kihulljon végleg a rostán, amikor palávert csinál a postán, hagytam, hogy kibukjon, hagytam, hogy elázzon, hagytam, hogy retardált náciktól parázzon, hagytam, hogy hiába legyen a pánik, hagytam, hogy ne felejtődjön el máig, hagytam, hogy köpködve szidják az urát is, hagytam, hogy lemossa csendben a csulát is, hagytam, hogy szorongjon nappal és éjjel, hagytam, hogy emiatt menjenek széjjel, hagytam, hogy hibát a hibára halmozzon, hagytam, hogy üljön a seggén és malmozzon, hagytam, hogy börleszkké legyen a bánat, hagytam, hogy bringával hajtson a fának, hagytam, hogy ne játsszon érdemi szerepet, hagytam, hogy ne legyen bennetek szeretet, hagytam, hogy krumpliban mérjék a segélyét, hagytam, hogy félvállról vegyék a fekélyét, hagytam, hogy ne legyen alku a kaszásnál, hagytam, hogy ne legyen jobb hecc a baszásnál, hagytam, hogy jöjjön az utolsó ítélet, hagytam, hogy röhejbe fúljon a hitélet, hagytam, hogy ne vágyjon más hókuszpókuszra, reggel egy felesre, este a Fókuszra, hagytam, hogy ne legyen dolga, se tébéje, hagytam, hogy romokban álljon a tévéje, hagytam, hogy horrorrá legyen a valóság, hagytam, hogy ne legyen számára tanulság, hagytam, hogy diadalt üljön az enyészet, hagytam, hogy hagyja a francba az egészet, hagytam, hogy ne tudja, ne lássa, ne értse, hagytam, hogy ne fogja fel még a felét se, hagytam, hogy ő legyen most is a lúzer, aki a legeslegelsők közt húz el, hagytam, hogy nyűg legyen kint is és idegen, s épp olyan hazátlan jöttment, mint idebenn, hagytam, hogy hadd higgye, ami volt, köddé lett, bárhogy is kezdődött anno a történet, én viszont ott voltam, van róla papírom, fura, de van ez a heppem, hogy megírom, ott álltam, pénztárca, mobil a zsebbe’, bedugtam tövig az ujjam a sebbe, láthattam, láttam is mindent és mégis: hagytam, hogy hagyjátok, hadd hagyjam én is, én vétkem, én vétkem, én igen nagy –, hagytam, hogy így legyen, de te ne hagyd.