A polgármesterek megsiratták kórházaikat
A jogászokból, pénzügyi és ingatlanszakértőkből, valamint állami hivatalnokokból álló kormánycsapat alig egy hónap alatt végzett 70 kórház átvételével. (A 70-ből 16-ban csak ingatlanok kerültek az államhoz, mert az intézmények egyelőre magánműködtetésben vannak.) Az államosítással megbízottaknak már volt gyakorlatuk, ők csinálták korábban a fővárosi és a megyei kórházak átvételét, ez az „erőltetett menet” – mint azt többen is elmondták – erősen próbára is tette őket.
Míg a megyei képviselő-testületeknek a kórház általában mindössze egy púp volt a hátukon, addig a városi önkormányzatok erősen kötődtek egészségügyi intézményeikhez. Az irdatlan mennyiségű adat- és papírtömegen kívül ezúttal érzelmi és emberi válságokkal is meg kellett küzdeniük az átvevőknek. És erre – mint az kiderült – nagyon is felkészületlenek voltak.
– Azzal még megbirkóztam volna – vallotta egyikük –, hogy minden korábban tapasztaltnál változatosabb gazdálkodási formákat, pénzügyi technikai megoldásokat, tulajdonformák kavalkádját kellett rendszerbe sorolni. De úgy aláírni egy átadás-átvételről szóló iratköteget, hogy közben a polgármester és munkatársai zokognak, vagy a leltározás alatt egyfolytában szipogva gyűrögetik zsebkendőiket, érzelmileg is erősen megterhelő volt.
A polgármesterek jó része az egész procedúra alatt úgy viselkedett, mintha a saját házát, pénzét vagy ingóságát vinné az állam. Az egész olyan volt, mintha az 1947-es államosítást élnénk újra, csak most a rossz oldalra kerültem – mesélte az egyik átvevő.
Egy másik nehézség volt, mondta, hogy az önkormányzati vezetők a hanyag ingatlan-nyilvántartások segítségével igyekeztek megfeledkezni a kórházhoz tartozó, de az átadáskor nem feltétlenül látszó épületekről, telkekről. Hasonló amnézia lett úrrá a polgármestereken akkor is, ha szóba kerültek azok az összegek, amelyeket a város a kórházának adott volna 2012-ben, ha azt nem államosítják. Ezt a pénzt ugyanis május 31-ig kellett volna befizetniük a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) számlájára.
Lapunk úgy tudja, hogy a határidő lejártáig a GYEMSZI számlájára egyetlen fillér sem érkezett. Pedig ez az összeg szolgált volna forrásul idén az intézmények kisebb felújításaira, vagy a futó pályázatok önrészeire. Hacsak a saját bevételből nem futja, idén biztosan nem lesz tulajdonosi hozzájárulás egyetlen leomlott vakolat javítására vagy megrozsdásodott cső cseréjére sem.
Becslések szerint tízmilliárdos összeget követelhetnek az államtól mintegy tucatnyi városi kórházért az egykori tulajdonosok. Lapunk úgy tudja: több magánműködtető – köztük például a gyöngyösi és a hatvani kórházat működtető Medical Investments – csak „végkielégítés” fejében lenne hajlandó lemondani többéves bérleti szerződéséről. De hasonló elvek mentén Kósa Lajos, Debrecen polgármestere is nyolcszázmillió forint kárpótlást remél az államtól.
A parlament elfogadta ugyanis a fideszes politikus zárószavazás előtti indítványát, mint ahogy arra fenti anyagunkban Pásztor Béla polgármester is utalt, hogy az államnak a települési fekvőbeteg-intézmények átvétele után egyösszegű kártérítést kell fizetnie azoknak az önkormányzatoknak, amelyek öt éven belül, ellenérték fejében szereztek gazdasági társasági részesedést az átadandó intézményben.
Hogy pontosan ki kaphat kárpótlást, és milyen forrásból, azt még nem tudni, de Veresegyházán kívül például Oroszlányban, Dorogon a semmiből építettek szakrendelőt vagy kórházat, és ezek a városok már jelezték, ellentételezést várnak. Éppúgy, mint Mezőtúr, Körmend vagy Tapolca önkormányzata, amely magánszolgáltatótól vásárolta vissza a kórháza működtetését.
