S szólt a holló, soha már...
A második film után mennyit változott a véleménye rólunk?
Ha lehet, még jobb lett. Ugyanabban a hotelben – a Kempinskiben – ugyanazt a szobát kaptam, olyan volt, mintha hazajöttem volna. Nagyon szeretem Budapestet. Nem tudok betelni Magyarországgal. És nagyon örülök, hogy ott forgattuk a Poe-filmet. Kemény tél volt, tényleg úgy éreztem magam,minthamillió kilométerre lennék a modern Amerikától, és minden kényelemtől, ami ott körülvesz.Magányos voltam, begubóztam,ha akartam, se tudtam volna jobb körülményeket teremteni magamnak, hogy belezökkenjek Poe világába. Budapest építészeti csoda. Bizonyos részei pont úgy néznek ki, mint a korabeli Baltimore. Macskaköves utcák, régimódi házak. Nagyon szeretem Magyarországot. Meg Szerbiát is, ahol a film másik felét forgattuk. Bár ha jól belegondolok, fura, amit mondok, mert Poe bőrébe bújni nem volt a legfelemelőbb lelkiállapot. Finoman szólva maga az őrület. Poe-t reggeliztem, Poe-t vacsoráztam, és hat hét után már lesikálni se tudtam magamról. De jó volt. Csak nagyon kimerítő.
Mi vonzotta ennyire Edgar Allan Poe-hoz?
Már a gimiben is szerettem, amikor irodalomórán tanultuk. Úgymaradtmeg bennem, mint a rémisztgetés keresztapja. Mikor elmúltak a kamaszévek, a rémisztgetés kétdimenzióssá vált, és Poe figurái olyanok lettek, mint egy Chaplin-film karakterei. Ő meg a hopmester, aki a cirkuszi mókát dirigálja. Felnőttként megint másképp kezdtem látni, újra elolvastam, rájöttem, mekkora poéta, és hány műfajt teremtett. Persze hogy ugrottam, mikor felkértek, hogy játsszam el Poe-t, ahol saját sztorijának áldozatává válik. A sztorihoz felhasználtuk a verseit, a leveleit, mindent, amit össze tudtunk szedni róla. Ez nem egy életrajzi film. Inkább álomszerű. Csak maga Poe valóságos benne, minden ízében. Azzal, hogy egyszerre volt intellektuális és felszínes. Bulvár és komoly. Okos, izgalmas, fontos dolgokról írt, és szerette volna eladni az írásait. Tele volt ambícióval. Gyomorba vágó thrillereket akart írni, amit megvesznek az emberek,mint a cukrot. Okos pali volt.Hatalmas manipulátor. Zseni, költő. Furcsa kombinációja látszólag teljesen összeférhetetlen tulajdonságoknak. És nagyon, nagyon tragikus ember.
Poe meséiben nem szimplán gyilkolnak, hanem kicentizett kéjjel. Belátja, hogy ilyet csak torz lelkű ember talál ki.Honnan eredt Poe tragédiája?
Nehéz élete volt, nem véletlenül lett súlyos alkoholista. Az önteltségénél csak a hiú sága volt nagyobb. Nem titkolta a fajgyűlöletét. Sok rosszat tudnék róla mondani, de inkább az érdekel, hogy ezt a hatalmas súlyt és azt a rengeteg szenvedést, ami a lelkét nyomta és amitől a komplexusai keletkeztek, hogyan fordította át az irodalomba, és a szenvedésből hogyan font fájdalmasabbnál fájdalmasabb gyönyörű meséket. A hozzá legközelebb álló három nő a karjai között halt meg, mind a három tüdőbajban. Először az anyja, aztán a nevelőanyja, végül a felesége, akit 26 éves korában vett el, hatalmas botrány közepette, mert a lány akkor töltötte be a tizenhármat. Poe nem véletlenül keseredett meg a szerelemtől és a szeretettől, mert, mint mondta, ez az érzés neki eggyé vált a halállal és a veszteséggel. Nem véletlen, hogy Poe fejében összemosódott a valóság és az álomvilág, hiszen egész életét az élet és a halál határán, a „lelki senkiföldjén” töltötte. A holló mitologikus madár. Lemerül az alvilágba, aztán visszajön közénk a pokol összes titkával, és persze sebzett és sérült. Vagyis a holló maga Poe.
Edgar Allan Poe a maga korában híres költő és író volt, aki a puszta nevével emelte a lap példányszámát. Mint ma bizonyos filmsztárok a mozibevételt. Ezzel is szimpatizál?
Mutasson egy színészt, aki nem! Hát persze. Én is azért dolgozom, hogy minél többen üljenek be rám a moziba. Csak nem csinálok tölcsért a kezemből és nem tülkölöm.Mert olyan családból jöttem, ahol nem osztogatják üptre a dicséretet, csak ha tényleg kiérdemelted. Vagy az a kérdés, hogy mennyi szerénység szorul egy filmsztárba? Fura dualizmus ez, amivel mi viaskodunk, mert az egyik énünk röstelli, a másik sóvárogja. Kibékíthetetlen ellentét, tehát őrlődünk. És ehhez még adja hozzá azt, hogy az elismerésből csak annyit igénylek, amenynyi, úgy érzem,megillet. A túlzott reflektorfényt, köszönöm, nem kérem, mert az se jó, ha a nézőnek már forog a gyomra, ha lát. Vagyis tudni kell, hol a határ. Én ott húzom meg, hogy csak jó projektekhez próbálom adni a nevem, és az a kényszerképzetem, hogy művész vagyok...
Könnyen vagy nehezen jött össze ez a film?
Három dolognak köszönhető, hogy öszszejött: a jó forgatókönyv, James McTeigue rendező és én. Független forrásból kezdtük forgatni, a Relativity Media forgatás közben szállt be, de a filmet alapvetően független pénzből fejeztük be. És nagyonmegnéztük, mire költjük. Ezért forgattuk Magyarországon és Szerbiában, és nem ahol játszódik, Baltimore-ban.
Olvastam valahol, hogy évek óta kick-boxol. Mi köti ennyire ehhez a sporthoz?
Az ökölvívásban az a jó, hogy felszabadulnak a félelmeid. Mert vagy attól félsz, hogy agyoncsapsz valakit, vagy attól, hogy téged csapnak agyon. Vagyis a kick-box nemcsak sport, hanem terápia is, sőt, ha ennyi idő után már nyugodtan mondhatom, művészet.
Ön mindig mindenről nyíltan beszél és a politikai véleményét se szokta véka alá rejteni. Állítólag Hollywood csalódott Obama elnökben. Egyetért ezzel az állítással, sajnálja vagy vitatja?
A legjobb barátom alkotmányjogász, ő mondta, hogy sok mindent lehet, csak a Rubicont nem szabad átlépni. Mégis megtettük, több ponton is. Beszüntettük a habeas corpust (a tárgyaláshoz való jogot). Az államügyész felruházta a kormányt, s így joga van halálra ítélni amerikai és külföldi állampolgárokat. Ezek a dolgok nem jobbés nem baloldali megfontolások. Ezek alkotmányjogi kérdések. A progresszív értelmiség joggal kérdőjelezi meg Obamának ezeket a döntéseit. Ami persze nem von le semmit abból, hogy megoldotta a szociális egészségügyi ellátást... de ezekben az alapvető alkotmányos kérdésekben nem lett volna szabad ekkora politikai és morális hibákat csinálni. De az egész rendszerünk szabadesésben van...
És miután megrendezte aWar Inc. című filmet, ma mennyire optimista, hogy az afganisztáni és az iraki háborúnak vége?
A filmem sanyarú tanulsága, hogy sajnos semmi nem történt. Csak annyi, hogy nem mentünk bele újabb háborúba. De nem mondanám egyikre sem, hogy befejeztük. Ott vagyunk Afganisztánban is, Irakban is. És bombázzuk Pakisztánt. Legálisan? Érdekel ez valakit? Jó háborút vívunk? Rossz háborút? Vagy ostoba háborút? Szerintem őrültséget csinálunk. És ha most kezdeném a War Inc.-et, egész másképp fognék hozzá. Két évemment rá,míg összekalapoztam a pénzt. Ha most könnyebben összejönne, talán folytatnám. De egy kicsit elment a kedvem a politikától. Csodálja?!
Los Angeles, 2012. április
