A Berezinánál
A Moszkvától Franciaországig tartó 3200 kilométeres út hárommillió-kétszázezer lépését már nem fogják megtenni. Pedig minden lépésükhöz tartást adhatna császáruk, Bonaparte Napóleon a moszkvai visszavonulást halogató mondása: „A fenségest csak egy lépés választja el a nevetségestől.”
És valóban, annak beismerése, hogy az egész moszkvai hadjárat felesleges volt, hogy az egész oroszországi kaland nem szólt másról, csupán zsákmányszerzésről, nevetségessé tenné a császárt. Hogy a fenség megmaradjon, ahhoz az Európa alávetett népeiből toborzott katonák megfagyott holttesteinek kell táplálnia a termékeny orosz földet. Ahogy a császár emlékirataiból tudjuk: „Az oroszországi hadjárat a mai Franciaországnak kevesebb, mint 50 ezer emberébe került csupán.” Kutuzov nem olvasta, nem is olvashatta Napóleon emlékiratait, hiszen a franciák Oroszországból való elmenekülését követően nem sokkal meghalt. Kutuzov katonatiszt volt, mégsem szerette, ha lehet, kerülte az öldöklést. Nem volt véletlen, hogy mindig emlegette: „Türelem és idő, ezek az én hős katonáim!” Élettapasztalata alapján azonban azzal is tisztában volt, hogy mennyire megrészegíti még a fiaikat sirató anyákat is Napóleon megjelenése. Ahol Napóleon járt, ahol beszédet mondott, ahol díszszemlét tartott, ott elvesztették az emberek a józanságukat, hittek benne, mint egy félistenben. Napóleon nem volt képes belenyugodni a vereségbe, nem volt képes – még százezrek életének elvesztegetése, milliók megtakarításainak felélése, évekig szeretettel nevelt állatok lemészárlása ellenére sem – megálljt parancsolni dicsőségés hatalomvágyának.
A jó ételek, a minőségi italok, a meleg fürdő és a meleg ruhák védelmében Bonaparte maga is gyalogol, leszáll a lováról, kiszáll fedett hintójából, hogy lássák katonái, morgósai a legendát. Verescsagin, a híres orosz festő képén, A nagy út címűn Napóleon bundába bugyolálva, bottal a kezében gyalogol marsalljai élén, mögötte lovassága, miközben a behavazott utat megfagyott katonáinak a hóból kilógó lába szegélyezi. Néhány órát gyalogol, hogy azután titokban szánra üljön és csapatai roncsait hátrahagyva meneküljön Párizsba.
Kutuzov tudta, hogy Napóleont sohasem tagadja meg Franciaország. Nem csak azért nem teszi, nem meri megtenni, mert a császár a francia forradalom terrorjának gépezetét felhasználva felmorzsolt minden ellenállást. Nem csak azért nem, mert Fouché a rendőrminiszter mindenkit figyeltet és a veszélyes egyéneket titkon elintézik, vagy külföldre toloncolják. Nem csak azért nem, mert marsalljait megvesztegette, tőle függenek, ha egyikük az életére törne, akkor úgy végezné, mint a császár ellen puccsot szervező Malet tábornok. Nem csak azért nem, mert Franciaország lakói nak részt ígért a zsákmányból. A császár okosabb, gyorsabb mindenkinél. Napó leon a megtestesült remény.
Nincs fenségesebb a Napóleon vezényelte rohamoknál, nincs mámorítóbb érzés, mint katonák élén legázolni a maradiság, a begyöpösödöttség gyáva, számítgató, mutyizó csapatait. Nincs élvezetesebb, mint érezni a tömegek csodálatát,már-már imádatig fokozódó szeretetét, nincs nagyszerűbb elégtétel egy korzikai városkából Párizsba kapaszkodott tüzériskolásnak, mint érezni tudósok, irodalmárok, hercegek és grófok csodálatát és félelmét. Nincs nagyobb elismerés, mint az, hogy a meghódított tartományokban a francia forradalmat megkoronázó törvénykönyvet, a máig is méltán tisztelt Code Civilt vezetik be és alkalmazzák. Nincs felemelőbb érzés, mint fogadni azok hajbókolását, akiktől néhány éve még az éhkoppot nyelő diáknak volt miért tartania. Ezt a véren és tudáson szerzett dicsőséget Napóleon nem fogja békére, kiegyezésre váltani.
Kutuzov tudta, hogy Napóleonhoz képest a cár csak ostoba zsarnok, de amíg Oroszország földjét franciák tapossák, a cárnak van igaza. Ahhoz, hogy a franciák elhagyjákOroszországot, nem kell újra és újra orosz vért ontani. A franciáknak fontosabb a zsákmány,mint saját seregükmentése, azutánmeg fontosabb lesz saját életükmentése, mint a zsákmány. A francia sereg elporlik, semmivé lesz. Abból a közel félmillió ellenségből, akik a nyáron átkeltek a Nyeman folyón, a visszavonulás utolsó stációjakor, a Berezina zajló, jeges hullámait keresztezve alig harmincezer marad. Kutuzov úgy gondolja nem az oroszok dolga Európát felszabadítani, nem érdemes a történelem lassan őrlő malmait orosz katonák feláldozásával gyorsabb munkára ösztönözni.
Amit Európa Napóleonnak, a franciáknak tényleg köszönhet, a polgárosodást, a törvények nyújtotta jogbiztonságot, a felvilágosodás vívmányait, azt hadsereggel sem lehet eltiporni, a francia császár zsarnokságát pedig az orosz fegyverek legfeljebb orosz zsarnokságra cserélhetik.
Kutuzov katona volt, nem politikus. Annyit azonban értett a politikához, hogy aki képes feláldozni embereit – amire ő, a katona képtelen volt – annak el kell pusztulnia. Eljutott hozzá Napóleonnak néhány bizalmasával folytatott beszélgetése arról, hogy kivonuljon-e Moszkvából. Napóleon szerint „Moszkva nem katonai, hanem politikai hadállás. Márpedig a politikában az ember sose vonuljon vissza, és ne ismerje el a hibáit, mert elveszti a tekintélyét.”
Kutuzov már ekkor tudta, hogy Napóleon elveszett. A bizonyosságot hónapokkal később, a Berezina partján megfagyott francia hullák szolgáltatták.
