Az év eleje óta ezek a vállalkozások a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal (NAV) együttműködve akár szabályos keretek között is nyújthatnának szolgáltatást Magyarországon – ennek egyik feltétele a SZEF-től kért engedély. Ám úgy tűnik, a törvénymódosítások nem voltak a cégek kedvére valók, s valószínűleg ezután sem törik majd magukat azért, hogy legalizálják itteni tevékenységüket.

Ez különösen annak tükrében kellemetlen fiaskó, hogy a Rogán Antal, a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnöke által benyújtott törvénymódosítási javaslat elfogadása előtt több, a hazai piacon jelentős forgalmat bonyolító vállalkozás jelezte: hajlandó az együttműködésre, mert számukra is kívánatos a magyar piacon való legális és hosszú távú jelenlét. Persze az ilyenkor szokásos módon – hogy a törvényalkotásra is hatással legyenek – a Sportingbet például azt is jelezte, hogy a profitra vetítve 10-15 százalék között tartja elfogadhatónak az online szerencsejáték-szektor adóztatásának mértékét.

A sportfogadást egyelőre nem liberalizálták

Az Országgyűlés végül a 20 százalékos, forgalomalapú adózást fogadta el. A törvénynek azonban mégsem ez volt a legtöbbet bírált eleme, hanem az, hogy a sportfogadásokat teljes egészében érintetlenül hagyta a piaci liberalizáció. A szolgáltatók ugyanis csak a lóversenyfogadások és online kártyajátékok esetében működhetnek törvényesen, sportfogadásokat ezután sem kínálhatnak szabályosan.

Így a Szerencsejáték Zrt. fogadási oldalának akkor sem tudnának törvényes konkurenciát teremteni, ha akarnának. Nem sokkal a szavazást követően a Sportingbet szakemberei csalódottságuknak hangot is adtak.

Pedig a törvénymódosítástól bizonyosan érdemi eredményeket várt, vár a kabinet. Ez a költségvetés soraiból ki is derül. A kormány ugyanis a játékadóban jelentős növekedést tervezett be: a 2011-es 51 milliárd forinttal szemben idén 82 milliárdot vár.

A tervezett bővülést alapvetően két területtől várta a kabinet: az online szerencsejátékok részleges liberalizációjából, valamint a nyerőgépek adóterhének ötszörösére emeléséből. Utóbbival az a gond, hogy bár bőven több mint húszezer gép volt az országban, ám állományuk annyira fogyatkozik az adóprés miatt, hogy a tavalyival legfeljebb megegyező vagy alig valamivel több bevétel jöhet össze utánuk a költségvetésbe. Ebben az esetben az új területről, vagyis az online szolgáltatóktól kellene érkeznie a remélt többletnek. Ha azonban nincs, aki fizessen, akkor nem lesznek meg a remélt milliárdok sem a büdzsében.

Pedig egy jól megszerkesztett törvényi szabályozással valóban komoly summát lehetne erről a területről becsatornázni. Vérmérséklettől függően 40–100 milliárd forint közé teszik szakmai körökben azt a forgalmat, amelyet a hazai játékosok a külföldi internetes oldalakon generálnak. Ráadásul – s ez legalább annyira fontos, mint a piac mérete – a piac jelentősen bővül.

Korábban egy magát megnevezni nem kívánó oldal részéről a Népszabadságnak annyit mondtak, hogy a magyar játékosok évi húsz százalék feletti forgalomnövekedést produkáltak, arról nem beszélve, hogy a regisztrált honi játékosok számát félmillióra becsülik. (Utóbbi azt is magyarázza, miért vált egyszeriben fontossá a Szerencsejáték Zrt.-nek, hogy belépjen a piacra.) Ehhez azért hozzátartozik, hogy van olyan társaság is, amelynél a válság hatására csökkent a forgalom.

A piac szabályozását egyébként már a korábbi kormányok is tervezték, de ennél tovább nem jutottak. Legutóbb egyetlen érdemi fejleményként még a Veres János vezette Pénzügyminisztérium 2008 végén állt elő egy koncepcióval, amivel kifehérítette volna az internetes bukmékeri tevékenységet. E szerint, aki legálisan kívánt volna működni, annak hazai nyilvántartásba kellett volna vetetnie magát. Ennek feltételeként egymilliárd forintnak megfelelő alap- vagy törzstőkét szabtak meg, emellett éves szinten átalányadó fizetésére kötelezték volna a cégeket. Utóbbi mértékét az akkori elképzelés szerint ugyancsak évi egymilliárd forintban határozták volna meg társaságonként.

Nem ütött vissza a bundabotrány

Sokkal inkább az elhúzódó gazdasági válság hat negatívan a fogadási volumenekre, s nem az alkalmanként felbukkanó fogadási csalási ügyek – tájékoztatták lapunkat a Sportingbetnél azzal kapcsolatban, hogy a közelmúlt bundabotrányai mennyire hagytak nyomot az internetes fogadóirodák forgalmán.

Hozzátették azonban, hogy a nyugat-európai országokban, ahol a piac liberalizált, az online oldalak, fogadóirodák partnerei a hatóságoknak a bundázás elleni küzdelemben. Az internetes cégeknél ugyanis azonnal kiszúrják a gyanús fogadásokat, és a játékszervező ezt jelenti a felügyelő szerveknek. Hozzátették: a magyarországi csalási ügyek miatt nem szűkítették a fogadási kínálatukat, ugyanakkor irányelv a cégnél, hogy a bundagyanús mérkőzések azonnal lekerülnek a fogadási kínálatból a fogadók védelme és a játék tisztasága érdekében.