Ez annyira elmúlt, hogy ugyanide a kormány egy-egy miniszterével szemben most jónak láttak jobbikos képviselőket állítani valakik. Talán mégis váratlan volt az emiatti felháborodás harsány demonstrációja. A mostani Gaudi-Nagy/Navracsics-parti kvaterkázó jellege azonban mindennél kínosabb volt. Dermesztő, hogy a jogi és közigazgatási állapotokkal kapcsolatban egy olyan figura tartja a tárcatükröt, aki nemrég a parlamentben amiatt tiltakozott, hogy a költségvetés még mindig 1,7 milliárd forintot fordít a zsidó áldozatok kárpótlására, holott ő nem tud arról, hogy „zsidó honfitársainkkal háborúban álltunk volna”.

Ebben igaza is van, nehéz lett volna ezt háborúnak nevezni, de ő másra gondolt. Kérdés, lehet-e ezzel az emberrel oly szinten szóba állni, ahogy az egyetemen tették. Ha feltett szándék, hogy szétzilálják, normátlanítsák a magyarországi közbeszédet, akkor igen. Akkor meg lehetett hívni azt az alakot az ellenzék nevében, akinek pártja (ő maga is) az MSZP feloszlatását követelő törvényjavaslattal élt. De ha ez a meghívás természetes, akkor az szükségszerű, hogy feldühödött fiatalok szétordítják az érkezését, s tőlük telhetően lehetetlenítik a vitát. Már ha volt mit lehetetleníteni – úgy tűnt, a jobbikos több mindenben ért egyet a kormánynyal, mint amennyi vitája van vele. A meghívott egyébként azt vágta az ellene tüntetőkhöz, hogy a szemkilövető főnökötöket előbb-utóbb börtönbe fogjuk záratni. Ez a többes szám első személy a mélypont, ha az erkölcsi nihilnek lehet egyáltalán mélypontja.