Fotó: Reviczky Zsolt

Tipikus méretük a mikroszkopikustól a pár milliméteres átmérőig terjed. A pelyheket ismerjük, de a lehullott hó állagáról nincsenek pontos ismereteink. A hókristályok folyamatos alakváltozása (például azok töredezése miatt) hatással van a hó sűrűségére, az egyes kristályok jégláncokba rendeződése pedig a hóréteg stabilitását befolyásolja. A hó tulajdonságainak mélyebb megismerése nem öncélú tudományos hívság: segíthet a lavinák előrejelzésében, ezért életet is menthet.

Csillagszóró, hópelyhek, gyertya, és minden, ami édes.
Népszabadság - Reviczky Zsolt Akár van hó, akár nincs, fa mindig áll a szobában – igaz, egyre több a műfenyő, ám most a természetes fenyőkről lesz szó. A nyitvatermők csoportjába tartozó örökzöldek már az ókori Rómában is szent jelképnek számítottak. Nálunk a fenyőfélék családjából általában nyolc faj egyedeit vásároljuk. A lucfenyőt (melynek illata a leginkább köthető a karácsonyhoz), az ezüstfenyőt (mely jobban tűri a szárazságot), a szerb lucot (amely szintén viszonylag tartós), a normand fenyőt (mely lassú növekedése miatt az egyik legdrágább fajta), a jegenyefenyőt, a duglászfenyőt (amely a luchoz hasonlít), az erdei fenyőt és a feketefenyőt.

A télen nyugalmi állapotba kerülő fák közül a nyitvatermők eleve jól tűrik a szárazságot (ez volt egyik legnagyobb evolúciós előnyük megjelenésük idején), télen a keskeny (tehát kis felületű) és viaszréteggel borított leveleik alig párologtatnak. Amikor a fűtött szobába kerülnek, a hirtelen hőmérséklet-változás miatt a párolgás meggyorsul, s az elvesztett vizet nem tudják pótolni. Egy kétméteres fenyő bizony akár napi 4-5 liter vizet is képes elpárologtatni! Vásárlás előtt érdemes megfigyelni, mennyire hullatja a kiszemelt fa a leveleit. Ha olyan fát látunk, amely már az árushelyen kopaszodik, nem érdemes pénzt adni érte.

A fenyő rostos és extrahálható (azaz kivonható) anyagokból áll. A rostos rész nagy molekulatömegű polimereket (cellulózt, hemicellulózt és lignint) tartalmaz. Réti Mónika, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa szerint ezek a nagy molekulák elsősorban közönséges szőlőcukoregységekből (illetve ahhoz nagyon hasonló cukrokból) épülnek fel. A fa anyagának színét és mintázatát azonban más, a fasejtek által képzett csövecskékbe rakódó anyagok adják. Az extraktumok kis molekulatömegű szerves anyagok. Az egyik legismertebb a terpentin, amely a telítetlen szénhidrogének csoportjába tartozó vegyületek (köztük a rozmaring és az eukaliptusz olajában is előforduló pinén) keveréke. Az extraktumok elenyésző szerepet játszanak a fa életében. De például a lucfenyő számos tulajdonságát, a karácsonyi hangulathoz nélkülözhetetlen színt és illatot ezeknek a szerves molekuláknak köszönhetjük.

A karácsonyi hangulathoz hozzátartoznak a gyertyák. Méhviasz gyertyákat már a rómaiak is készítettek. A XII. század során jelentek meg a faggyúgyertyák. 1825-ben szabadalmaztatták a sztearingyertyát. Manapság a gyertyát kemény (51-55 Celsiusfokon olvadó) paraffinból és sztearinból készítik. A sztearin emeli az olvadáspontot, és meghosszabbítja az égési időt. A gyertya kanóca bórsavval, szalmiáksóval, foszfátokkal pácolt, fonott pamutszál. A pácolásra azért van szükség, mert a tiszta pamut nagyon gyorsan égne és bosszantóan füstölne. A kanócban lévő cellulóz reagál a pácoláshoz használt sókkal, és úgy bomlik el, hogy nem marad utána hamu.

A kémikusok, a fizikusok mindent meg tudnak magyarázni, amitől boldogok vagyunk,
Fotó: Reviczky Zsolt A gyertya lángja megolvasztja a viaszt, amelyet a kanóc szív fel. Közvetlenül az égő kanóc fölött alakul ki a láng sötét magja. A láng felső része fényes, sárga, alja világoskék. A sötét mag alacsony hőmérsékletű, 600 fokos, a sárga tartomány közepe körülbelül 1200 fokos. A legmelegebb a sárga tartomány széle, ami eléri az 1400 fokot. Amikor elfújjuk a gyertyát, fehér füstcsík keletkezik. A forró kanócról párolgó szénhidrogének kondenzálódva aeroszolt képeznek: ez a füst. Ha egy meggyújtott gyufát gyorsan a füstbe tartunk, a gyertya újból meggyullad.

Még magasabb hőmérsékletet produkálnak a csillagszórók. Úgy tudni, hogy az első csillagszórót Japánban készítették. Ma számos fajtája ismert: némelyik kémiaszakkörök hálás témáját adhatja, hiszen az elektronátmenettel járó reakciók talán leglátványosabb illusztrációi éppen ezek a folyamatok, melyekben az egyik anyag (általában nemfém) atomjának redukciója (vagyis elektronfelvétele) egy vagy több másik anyag (általában fém) atomjait oxidációra (azaz elektronleadásra) készteti. A lángfestés jelenségét (vagyis azt, hogy az atomok átmenetileg képesek nagy energiát felvenni, majd ezt fény formájában visszasugározni) több csillagszórónál is kihasználják. A nitrátalapú csillagszóró báriumnitrátból, alumíniumból és vasból áll. Ennek a típusnak enyhén zöldes lángját a báriumionok festik meg.

A csillagszórók kevésbé ismert fajtái a perklorátalapúak, amelyek igen hevesen reagáló sót, káliumperklorátot tartalmaznak. A káliumionok lángfestése jellegzetes ibolyalila színű. Ezekből az anyagokból masszát készítenek, és mártással felviszik azokat egy fémszálra (általában egy drótra). A pálca fajtájától függően ismételik meg a mártási eljárást, hogy elérjék a csillagszóró kívánt vastagságát, majd ezután megszárítják a még képlékeny masszát a drót felületén. Sokáig csak egyenes pálcákat gyártottak, majd megjelentek a figurális csillagszórók, melyek kört, négyzetet, fenyőfát, Mikulást stb. formázhatnak. De vigyázat! Egy száraz fenyőfát akár a csillagszóró szikrái is meggyújthatnak. Nem csoda, hiszen egyes csillagszórók akár a víz alatt is izzanak.

Az igazi hangulathoz elengedhetetlen a jellegzetes karácsonyi illat. Fontos karácsonyi fűszer a szegfűszeg. Aromáját főként az eugenol nevű aromás vegyület adja. Az eugenol enyhe fájdalomcsillapító; a szegfűszegből készült kivonatot régebben fogfájás csillapítására használták. Illata vonzza a rovarokat, de valószínűleg a férfiakat is, mert olykor parfümökbe is keverik. A fahéj illatát a fahéj-aldehid adja, mely a fahéjfa kérgéből nyert párlat fő alkotóeleme. Az eredetileg Ceylonból (Srí Lankából), illetve Kínából származó fűszernövény valaha óriási értéket képviselt. Kereskedelmi monopóliumáért mintegy háromszáz évig háborúzott Portugália, Anglia és Franciaország. Nem véletlen, hogy Magellán címerében (a szegfűszeg és a szerecsendió mellett) a fahéjt ábrázolták.

A karácsonyi ízek, elsősorban az elmaradhatatlan édességek érdekes tapasztalati tudásra hívják fel a figyelmünket. Számos ilyenkor használt fűszernövény (például a vanília), különösképpen pedig a csokoládé serkenti a szerotonin termelődését. Az agyunkban fontos hírvivőszerepet betöltő anyag felelős többek között a kellemes közérzet, a jó kedélyállapot kialakulásáért, mennyisége befolyásolja egyebek mellett az empátia erősségét is. Réti Mónika szerint a szerotonin mintegy 90 százaléka a gyomor-bélrendszerben termelődik (később pedig a vérlemezkékben, illetve az agy hipotalamuszterületén raktározódik). A szerotonintermelés serkentése jól ellensúlyozza az év legrövidebb napjaiban jelentkező hangulatingadozást, levertségérzetet. A csokifalás tehát hozzásegít a közös családi programok, a szeretteinkkel való együttlét élvezetéhez – és a szokásos súlygyarapodáshoz.