Gondoljanak csak bele: odáig kétségkívül stimmel a dolog, hogy a királyné kegyes adományaival segítette a szegényeket, de mégis, milyen delikát párhuzam bomlik ki abból, hogy egy ízben rózsává változtak a ruhája alá rejtett kenyerek, s a csoda történetesen azért következett be, hogy Isten így óvja meg őt a hazugságtól?

Netán Ferenc József hitvese, a nemzet Sisije volt a névadó?

Na de uraim! Egy súlyos étkezési zavarokkal küzdő, anorexiás és bulimiás asszony, akinek az volt a hobbija, hogy nem evett?!

De ha ő sem, akkor mégis ki?

A művészetkedvelő Spéter Erzsébet? A hollók útján kitartóan levelező Szilágyi Erzsébet?

A többit egyébként értjük.

A kormány előbb átbútorozta az üdülésicsekk-bizniszt, a változtatás eredményeként egy olyan szisztémát hozva létre, amelyben a rendszerbe kerülő pénzt az addiginál szűkebb körben, viszont elektronikus kártyával, tehát bankok közbeiktatásával lehet elkölteni. Most meg a korábbi állami üdülési alapítványra bízta az étkezési utalványok kibocsátását, amely piacon korábban magáncégek tevékenykedtek. A nem túl távoli jövőben – ha addig nem jut más a kormány eszébe – ez az egész ugyancsak a SZÉP-kártyának nevezett, államilag kontrollált rendszer része lesz.

Eddig tehát világos. Már csak egy kérdés marad: ki az étkezési utalvány névadója? Csak azt ígérjék meg, hogy nem Báthory Erzsébet! Mégis csak... Csúf hatalmi visszaélések... Szüzek vérének ontása... Brrrr...