A falu problémái súlyukban és jellegükben nem térnek el jelentősen sok más településétől. A szegénység és az ebből (is) fakadó etnikai konfliktusok nem voltak sokkal nagyobbak, mint máshol. Viszont itt sem tudtak mit kezdeni sem az okkal, sem az okozattal.

A tétovaság és csendes tehetetlenség belesodorta Patát abba, amit egy éve alighanem sokkal kevesebben hittek volna, mint amennyien vasárnap a jobbikos és a véderős jelöltre szavaztak. Sok olyan település van Magyarországon, ahol ma ugyanazt hihetik, mint Gyöngyöspatán egy éve. És ahol – ha így mennek tovább a dolgok – néhány év múlva ugyanolyan következtetésre juthatnak a kiábrándult választók, mint itt. A Gyöngyöspatán történtekre ezért sem szabad legyinteni.

Ezeket a falvakat a hazai nagypolitika valójában szó szerint csak hírből ismeri. Vagy egy rajtuk átsuhanó autóból. Így azt sem érzékelik, hogy az itteni feszültségek hogyan válhatnak tömegesen táptalajává a jobbikos megoldások szárba szökkenésének.

A parlamenti pártok által parlagon hagyott mezőt a Jobbik műveli meg, olyan magot elvetve, amilyen neki van.

A Budapestről alig látszó veteményesek előbb terebélyesedhetnek politikai nagybirtokká, mint ahogyan azt a Jobbikra még ma is legyintők hiszik. Ezért is számít minden falu. Mert ahol sokáig nem keresnek vagy találnak választ a helyi problémák megoldására, ott majd a Jobbik felkínálja ezt. Ez pedig rajta kívül mindenki számára a legrosszabbik lehetőség.