„Jöjjön el próbanapunkra” – kérte Nikolettet nemrégiben egy budapesti vállalkozás. A zuglói, CD-k kereskedelmével foglalkozó vállalkozás csábítóan magas órabéreket kínált – ennek megfelelően a „felvételi elbeszélgetésre” több százan jelentkeztek be.

A felvételiztető főnök – a könnyebb érthetőség kedvéért egy nagy „Boss” felirat volt az asztalán – részéről a felvételi elbeszélgetés annyi volt, hogy Nikolettől is megkérdezte, mikor tud bemenni a próbanapra, majd rögtön ajánlott is egy időpontot. Később telefonon egy titkárnő még felhívta Nikolettet, hogy gratuláljon: bejutott a próbanapra. Majd közölte: 12 órát fog egyhuzamban dolgozni, illetve hozzon magával egy tábla csokoládét és energiaitalt, mivel nem lesz ideje ebédre. Így lett. – Egész nap rohangáltunk mint a mérgezett egerek, majd a végén közölték, hogy telefonon kiértesítenek, hogy kit vettek fel – meséli Nikolett.

Természetesen egyikőjüket sem hívták vissza. A cég ugyanis hónapokig abból élt, hogy naponta ingyen dolgoztatta a „próbanapos diákokat”.

Az a munka sem volt sokkal jobb, ahol szórólapozásra kerestek diákokat. Igaz, itt végül rendben fizetett a cég, ám azt elfelejtették a hirdetésükben közölni, hogy az egyik autópálya kihajtósávjánál lassító vagy leálló kamionok közé kellene berohangálni és beadogatni a szórólapokat – óránként 550 forintért.

Persze a neten tallózva bárki könnyen talál már messziről lehúzásnak ígérkező állásokat. „Dinamikusan fejlődő nemzetközi hálózat önálló munkára képes diákot keres” – szól a hirdetés. Majd: a munkabér havi 200 ezer forint. Természetesen Multi Level Marketing (MLM) hálózatba szól a toborzónóta, ahol néhány agymosásnak is beillő elbeszélgetés után már inkább arról van szó, hogy mennyit kellene a diáknak áldozni (sokat) ahhoz, hogy „beinduljon a saját üzlete.”

Az is lutrira játszik, aki maga próbál – normálisnak tűnő – munkát szerezni. Éva tavaly az egyik fővárosi strandon helyezkedett el, lángost sütött. A napi nyolc-tíz órás kemény és meglehetősen veszélyes munkáért járó összeget azonban a főnöke mindenféle ürüggyel megpróbálta nem kifizetni. „Eleinte elkezdett arra célozgatni, hogy sokszor késtem reggelenként és emiatt őt veszteség érte. Később megjegyzéseket tett arra, hogy csak szívességből alkalmaz engem és hálásnak kellene lennem, hogy a mai világban egyáltalán munkát kapok.” Munka az volt is, ám a fizetéssel csúszott mindig a főnök, nyilván arra játszott, hogy elfelejtem, hogy mennyit dolgoztam.” Bár Éva egy füzetbe feljegyezte mindig a munkaidejét, azonban a kialkudott munkabérhez képest negyedével kevesebbet kapott kézhez, azt is jó sok veszekedés és feljelentéssel történő fenyegetőzés után.