Borbély László

Nem is olyan rég készpénzként tálalták, hogy létrejön Székelyföld régió. Ehhez képest most félteni kell a magyar többségű területeket, hogy feloldódnak a hárommilliós „szupermegyékben”.

Egyértelmű az álláspontunk. Van egy javaslatunk a tizenhat régióra, amit holnap meg lehetne csinálni. Az államfő által javasolt területi felosztás nincs megfelelően előkészítve. Egy ilyen átfogó, az egész társadalmat érintő változást meg kell vitatni a közvéleménnyel. Az RMDSZ nem akar egy sebtében összekapott területi átrendezés részese lenni.

Ha sebtében összekapott, miért erőlteti az elnök pártja?

Azt mondják, meg kell hozni a politikai döntést, és utána a részleteket megtárgyaljuk.

De ezek kényes részletek. A megyehatárok ide-oda tologatásával megváltoznának az etnikai arányok, ráadá sul a koalíciós megállapodás egészen másról szólt.

Így van, mi a régiók átszervezéséről állapodtunk meg, nem a megyehatárok módosításáról. Amúgy a határidő jövő év nyara, tehát nem indokolja semmi a sietséget. Nélkülünk pedig nincs többség, nem tudják átvinni a törvényt a parlamentben.

Ha az ellenzék harminc képviselője átszavaz, máris megvan a többség.

Az ellenzék nagyon egyértelműen megfogalmazta, hogy nem ért egyet ezzel az átszervezéssel. Tehát ebből nem lesz semmi.

Akkor sem, ha egyesek esetleg úgy érezhetik, itt az alkalom ütni a magyarokon?

Nem hiszem, hogy egy ilyen változásba, amely minden állampolgárt érint, az ellenzék belemenne. Bár olyan erős magyarellenes hangulatot, amilyen az elmúlt két hétben volt, nem észleltem Romániában a 90-es évek eleje óta. De Románia nem juthat odáig, hogy a közigazgatását átrendezze csak azért, hogy üssön a magyarokon, vagy megmutassa a magyaroknak, ki az úr.

A magyarellenes megnyilvánulásokat felvetették a koalícióban?

Sajnos egyesek abból az alapállásból politizálnak, hogy az utca népét érdeklik ezek a dolgok. Az elmúlt két hét szomorú konklúziója az, hogy a kisebbségellenesség nem lejárt lemez, noha 2008-ban a Nagy-Románia Párt nem jutott be a parlamentbe. A többi párt ragyogóan pótolja a hiányát. Sok politikus ma sem tud túllépni azon a beidegződésen, hogy a magyarok folyton valami románellenes dologra készülnek. Úgy tekintenek ránk, mint potenciális ellenségre, noha nagyon sok minden változott az elmúlt másfél évtizedben, felnőtt egy új generáció.

Gyulafehérváron fiatalok vertékmeg a katolikus teológia rektorát.

Természetesen ez nem véletlen, ezt szüli a magyarellenes hangulatkeltés. Marosvásárhelyi vagyok, és elevenen él bennem 1990 márciusának emléke. Az a provokációsorozat, aminek most tanúi vagyunk, még nagyon sok kárt okozhat. De én bízom az emberek bölcsességében, és remélem, hogy a nagy többség legyint a politikusok civódásaira.

Van esély ilyen hangulatban a kisebbségi törvény elfogadására?

Az igazság az, hogy noha a bizottságban haladnak a vitával, még nagyon távol vagyunk.

A június végi határidő annál közelebb. Önök azt mondták korábban: vagy törvény, vagy koalíció. Kilép az RMDSZ?

Az a nagy kérdés, hogy mit akarnak a koalíciós partnerek. Instabilitást akarnak, vagy azt akarják, hogy továbbmenjünk ezen az úton, amelyen nyögvenyelvősen, de mégiscsak odajutottunk, hogy van egy kis fejlődés. Ezt nekik kellmérlegelniük. Van még néhány nap június végéig, el lehet fogadni a kisebbségi törvényt.

Az államfő, miközben a kisebbségi törvény elfogadását az újramegyésítés támogatásához köti, elindított egy olyan alkotmánymódosítási javaslatot, amelynek keretében megszüntetné a törvényhozás felsőházát. Ezzel az RMDSZ szintén nem ért egyet.

Az államfőnek jogában áll javasolni, viszont az alkotmányról a képviselők kétharmada dönt. Egyetlen dolgot mi világosan leszögeztünk: a kétkamarás parlamenthez ragaszkodunk.

Ez a második nagyszabású terv, amelyet mintha csak az RMDSZ bosszantására találtak volna ki. Nem érzi úgy, hogy meg akarnak szabadulni önöktől?

Azt érzem, hogy hónapok óta nehezebb együttműködni a nagyobb koalíciós párttal. Nem látok bele, miért van ez, de azt hiszem, a következő napokban erre is fény derül.

Hova áll az RMDSZ?

Mindent a maga idején. Egyelőre nem a kilépésen gondolkodunk, hanem azon, hogy oldjuk meg ezt a helyzetet. A Demokrata Párt kétszer is felvállalta a kisebbségi törvényt, először 2005-ben. Sajnos a román pártokban sok a konjunktúralovag, a pillanatnyi érdek függvényében változtatják a véleményüket. Az RMDSZ-ről mindig elmondják, hogy lojális partner, betartja a szavát. Valahogy el kell jutnunk oda, hogy 2011-ben más is állja a szavát.

Kapcsolódó cikkek: Aczél Endre: Térfoglalás | A magyar és a román kormány viszonya: egymást sértő barátok | Kettős mérleg | Tőkés újra hadat üzen - budapesti támogatással | Mellébeszéd