Előzhetnek a táppénzesek az orvosnál
Újabb aknát tenne a Fidesz-kormány az egészségügyi szakellátás alá, amikor arra kötelezné a gyógyítókat, hogy a rendelési idejük legfeljebb 60 százalékát az aktív dolgozók soron kívüli vizsgálatára tartsák fenn. A várhatóan júliustól hatályos szabálytól azt remélik, hogy ha a táppénzen töltött összes időszak akár csak egyetlen nappal is megrövidül, az elvileg akár 2,8 milliárd forint megtakarítással is járhat. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy miután már ma is meglehetősen sokat kell várakozni a szakrendeléseken, az inaktívaknak meghagyott negyvenszázalékos rendelési időben az orvosok képtelenek lesznek megbirkózni a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a gyeses anyák és a diákok, vagyis – a kormányzati nyelvhasználatot alapul véve – az inaktívak ellátásával.
Most egy átlagos betegnek kettő-négy hetet kell várnia a diagnosztikai vizsgálatokra. A reumatológiai, kardiológiai szakrendelésekre még ennél is többet. Ez a várólista azért alakul ki, mert az ellátók minden hónapban kapnak az egészségbiztosítótól egy keretet, amely megszabja, hogy hány beteget láthatnak el. Ezt a kvótát igyekeznek az intézmények az úgynevezett előjegyzésekkel „elhasználni”. Ha többet dolgoznak, azt a biztosító nem fizeti ki, ha kevesebbet, akkor nem termelik meg a fönnmaradásukhoz szükséges pénzt. Az új szabályok – amelyek a táppénzesek, vagyis az aktívak előresorolását írnák elő – éppen ezt az amúgy is könnyen megbillenő egyensúlyt fenyegetik.
Azt az intézményvezetők is elismerik, hogy olykor valakit csak azért tartanak táppénzen, mert a baja megállapításához nélkülözhetetlen képalkotó, ideggyógyászati, kardiológiai vagy reumatológiai szakrendelésekre várniuk kell. Lapunknak több járóbeteg-szakrendelő vezetője jelezte: értik a kormányzati „segítő szándékot”, de ez a megoldás egyelőre megoldhatatlan feladat elé állítja őket. Egy-egy szakrendelésen 24–30 beteget tudnak fogadni. Ám most a hetek óta sorban állókat részben beelőzik a táppénzesek, másrészt az abszolút soron kívüliséget élvező, sürgősségi ellátásra szorulók.
Ha ez a változás csak megfelezi a már amúgy is több hete várakozók számát, hiába gyötri őket fájdalmas nyavalya, ellátás helyett csak újabb időpontajánlatot kaphatnak. Szerintük mindez elviselhetetlen feszültségeket okoz az amúgy is puskaporos hangulatú várókban. A várólisták így akár hat-nyolc hétre is megnyúlhatnak, miközben könnyen lehet, hogy a táppénzeseknek üresen hagyott időben egyetlen betegük sem lesz. Azaz: lényegében veszteségtermelésre kényszeríti az intézkedés az egészségügyi szakellátókat.
A megoldást ezúttal is a többletforrás jelenthetné, vagyis az, hogy ha nem a szakrendeléseket kellene kvóták közé szorítani, hanem az ellátottak után fizetne az egészségbiztosító. Erre azonban remény sincs, hiszen az új szabály célja, hogy még kevesebb pénzt költsön az állam az egészségügyre.
Az egészségügyért felelős államtitkárság másként számol, mint a szakrendelők igazgatói. Szerintük az egymillió táppénzes fele nyúlik csak túl a soron kívüliséget jelentő 15 napon. Ez a félmillió ember pedig – állítja a szaktárca – a szakrendelők éves forgalmának mindössze egy százaléka. (Vagyis az államtitkárság évi 50 millió orvos-beteg találkozással számol.) Mindez a várólistákat csak átmeneti időre nyújthatja meg, később a rendszer kiegyenlítődik. Ugyanakkor nehezen érthető, hogy ha az államtitkárság egyszázaléknyi többletbeteggel kalkulál, akkor miért írja elő, hogy a szakrendelési idő 60 százalékában maradjon üres az előjegyzési napló.
