Megfizetett helyek az álláspiacon
Szerencsére egyre több a pozitív példa is – derült ki egy tavalyi felmérésből. Az eredményeket nemrég, a felmérést végző mtd Tanácsadói Közösség Esélykonferenciáján ismertették, ahol a példamutató cégeket díjazták, miközben a fókusztéma a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci esélye volt. Nem véletlenül, hiszen tavaly csaknem hatszorosára növekedett a rehabilitációs hozzájárulás összege (ez jelenleg évente 964 500 Ft), melyet azoknak a vállalatoknak kell kifizetni, amelyek nem teljesítik a kötelező foglalkoztatási szintet. Emiatt egy hatalmas luk keletkezett a keresleti oldalon, amit a kínálat egyelőre nem tud kitölteni.
Magyarországon több mint 900 ezer megváltozott munkaképességű személy él, de csupán a 10-13 százalékukat foglalkoztatják. Az Európai Unió fejlettebb államaiban ez az arány 40-50 százalék, amit 2020-ra 75 százalékra szeretnének emelni. Nagy társadalmi kihívások előtt állunk – mondta Gere Ilona, közgazdász, társadalomkutató hozzátéve, hogy a magyar társadalom alig több mint fele dolgozik, az aktív korú nyugdíjasok száma pedig irreálisan magas (2008-ban a KSH szerint 470 ezer fő).
Több százezren élnek olyanok ma Magyarországon, akik az elmúlt 15–20 évben beletörődve, hogy a munkaerőpiacnak nincs rájuk szüksége, segélyekre és feketemunkára alapozták megélhetésüket. A megváltozott munkaképességűek tábora (melybe beletartoznak a fogyatékkal élők, a krónikus betegek, és a mentális gondokkal küzdők is) minden szempontból heterogén összetételű. Közös vonásuk, hogy 80 százalékuknak csak alapfokú végzettsége van, s többségük nem akar, vagy nem mer belevágni a munkakeresésbe. Félnek, mert az számukra a sokévnyi inaktivitás után egy hirtelen a nyakukba szakadó továbbképzési programot is jelent.
„Ha valaki öt évig nem dolgozott, alacsonyan képzett és a segélyekhez igazította életvitelét, akkor az, hogy kerekes székbe ül, már csak hab a tortán – fogalmazott Nagy Géza az Ability Park vezetője utalva arra, hogy a megváltozott munkaképességűek előtt álló legnagyobb akadály nem a betegségükben vagy fogyatékosságukban keresendő. A munkaerőpiacról kiszorultak tömegeit előbb érdekelté kell tenni a munkavállalásban, ugyanis a rehabilitációs járadék megemelésével csupán a munkaadókat tették azzá. Ez viszont a „fogyibiznisz” malmára hatja a vizet: ha a cégek nem szaktudásukért, hanem a törvényi előírások miatt alkalmazzák ezeket az embereket, amint változik a jogszabályi környezet, egyből meg is szabadulnak tőlük.
Tardos Katalin szociológus ismertette az mtd Tanácsadó Közösség munkahelyi esélyegyenlőségről és társadalmi felelősségvállalásról szóló II. Országos benchmark kutatásának eredményeit. A több száz szervezet bevonásával készült online vizsgálatból kiderült, hogy 2010-ben a munkaadók nagyjából 50 százaléka foglalkoztatott megváltozott munkaképességű dolgozót, de a kötelező ötszázalékos szintnél kevesebbet, és 23 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy nincs ilyen munkatársuk. A három éve végzett első kutatáséhoz képest a tavalyi adatok kismértékű javulást mutatnak a munkahelyi esélyegyenlőség terén: négyről ötre nőtt az egy-egy szervezetnél foglalkoztatott hátrányos helyzetű csoportok száma. Főként a középvállalkozások lettek „színesebbek”. A hagyományos fogyatékossággal élők közül egyébként a mozgáskorlátozottaknak vannak a legjobb esélyeik a munkaerőpiacon, míg az értelmi fogyatékosok jutnak a legnehezebben munkához.
