Mint arra Faragó András, az oktatási program vezetője, a regionális TISZK ügyvezetője rámutatott: nyolc tagiskolájukban mintegy 2200 diák tanul, akiknek legalább 80 százaléka cigány származású. A tanintézetek többségében jó néhány úgynevezett sajátos nevelési igényű diákot is oktatnak. Őket nem lehet hagyományos eszközökkel tanítani. A mai magyar iskolarendszerben ugyanis épp a lényeg sikkad el: a tanuló és a tananyag. A kísérleti program lényege, hogy a hátrányos helyzetű diákok oktatásával közelítsék a leendő munkaadók, a tanulók, a szülők, a tanárok és az iskola érdekeit, mindannyiuk aktív részvételével.

A reménykeltő újítás részeként csaknem 40 szakmában folyik a képzés. Ezek alapvetően a vendéglátáshoz, az élelmiszeriparhoz, a kereskedelemhez és az építőiparhoz kötődnek, de lehetőség van a kereskedelmi, a protokoll-, az utazás- és a logisztikai ügyintézői szakmák, valamint a szolgáltató jellegű népi mesterségek elsajátítására is. Fontos, hogy a tanulókban felkeltsék a szakmunkásvégzettség megszerzése iránti igényt.

Mivel a prognózisok szerint 2015-re a szakmunkások többsége roma származású lesz, a módszertanba beemelték az Amerikában már jól bevált Harlem-programot. Nem biztos, hogy ez Magyarországon is teljes egészében adaptálható, „de valahol el kellett kezdeni” – fogalmazott Faragó András. Úgy tűnik, sikerülhet a halmozottan hátrányos helyzetű és a roma tanulók szegregációjának csökkentése, esélyegyenlőségük megteremtése, s a sajátos nevelési igényű tanulók integrációja. Szakmai ismereteik gyarapítása, sikeres beilleszkedésük a munka világába ugyanis az átlagostól eltérő pedagógia feladatot jelent. Nagyon hasonlatos ez ahhoz, amit a hatvanas évek közepén az Egyesült Államokban dolgoztak ki az afro-amerikaiak integrálására. A Harlem-programot a vállalkozó tagiskolák tanárai a Regent University professzorától tanulhatták el hat héten keresztül.

A képzéshez megújították a tagiskolák oktatási programjait és tananyagait, a diákok képességeihez igazítva. A nappali képzésben 21 közoktatási tananyagot, a felnőttében 20 akkreditált képzést fejlesztettek ki. Számos közösségi, családi rendezvényre is sor került, amelyek célja nemcsak az volt, hogy a családok jobban támogassák a gyermekeik tanulását, hanem a viszonylag sok fiatal, 35–40 éves szülő ösztönözése is a felnőttképzésekben való részvételre. Esélyegyenlőségi szakértő, pszichológus, pályaválasztási és karriertanácsadó is segítette a munkát.