– Nem tudom, hogy inkább az örökölt génekből vagy az élet során szerzett tapasztalatokból ered a türelem, a kiegyensúlyozottság vagy a stressztűrő képesség.Három testvérem van – gondolom, hasonló génállománnyal –, és mindhárman azt mondták, nem tudnák elviselni azt az acsarkodást, ami a nyakamba zúdult azzal, hogy a politikai életbe keveredtem. Furcsa életpályám során jobban megedződtem volna? –tűnődik.

A szüleimérnökök, de az édesanyja pszichológusprofesszor lett. Elsősorban a család formálta, az iskolában pedig a tanárok és a gyerekek, no meg a baráti társaság is, hiszen közéjük illeszkedik be az ember.

– Ez a környezet is gazdag volt – dicséri.

Társaságban inkább kiváró, lassan oldódó típus.

– Előbb igyekszem megismerni az embereket, utána nyílok meg. Persze amikor valamilyen feladatot látok el, határozott véleményt nyilvánítok, mert ott a konkrét cél érdekében lépek fel.

– Milyen tanuló volt?

– Általában jó. Általános iskolában ez kis figyeléssel, némi tanulással elérhető. Szorgalomból volt a legrosszabb jegyem. A gimnáziumban egyszer közepes voltam, az elsőbbségi listámon éppen hátrább szorult a tanulás. Az egyetemen én választottam ki, mivel akarok foglalkozni, ráadásul jó ösztöndíjprogramok voltak, sikerült megszerezni a köztársasági ösztöndíjat is.

Gyönge szorgalommal négyféle hivatás? Dehogy! Lázadt, mert miért kell mélyen ismernie a periódusos rendszer minden ága-bogát. Más a helyzet, ha önmagát fejleszti.

– Nem volt felesleges kitérő a jogi egyetem?

– Adótanácsadóként előnyt jelentett a jogismeret. Speciális tudásom révén a tanácsadói, majd az ügyvédi pályán is gyorsan haladtam előre. A másféle tanulmányok haszna még, hogy leköt a hivatásom, olyan területre keveredtem, ahol folyamatosan képezni kellettmagamat: ez intellektuálisan lefoglalt, nem fenyeget elfásulás, a kiégés. Most is merőben mással foglalkozom, mint eddig.

Mikor a vezető állásokhoz pszichológiai teszteket töltettek ki vele, meglepődött, hogy válaszaiból megállapították, milyen fontos az életében a zene, pedig akkor nem is zenélt. Klasszikus módon zongorával kezdte, a gimnáziumi és az egyetemi évek alatt könnyűzenei csapatokban játszott, és „felvilágosított” vezérigazgatóként már bekapcsolódott egy bluesegyüttesbe. A bátyja, sőt a fia is aktívan zenél. Apósa hatvanadik születésnapjára tangóharmonikát vettek, és beíratták tanulni; igaz, ez régi álma volt, s ma már a családi ünnepek fellépője.

– Van önnél szájharmonika?

– Nincs. Az életem részévé vált, már nem érzem a kényszert, hogy mindig magamnál hordjam. Miniszterként is jártam zenekari próbákra, előadásunk is volt. Nem érhet olyan megrázkódtatás, ami eltávolítana a zenétől. A lakásban sok szájharmonika van szétszórva, talán az autóban is lehet találni.

Szájharmonika, fallabda, sziklamászás, sakk, fotózás – hm! Ő mindegyikben talál intellektuális, szellemi élményt is. Másodosztályú sakkmester nevelőapja ültette táblához. De az érdeklődése sokrétűbb volt annál, hogy csak ezt csinálja. Amikor viszont látta, hogy a négyéves fia érdeklődik a logikai játékok iránt, beavatták a sakkozásba, és az iskolában szakkörbe, versenyekre kezdett járni. Az apa ott látta, hogy hat-hét évesen milyen szenvedéllyel játszanak. Egy VIII. kerületi iskolában roma gyerekek is lelkesen feloldódtak a játékban. Ilyen korban a sakktudás kulturális közegtől, anyagi háttértől független, talán ez a legnagyobb értéke. És Oszkó Péter a sakkszövetség tiszteletbeli elnöke lett.

– Szereti a vészhelyzeteket, hogy sziklamászó?

– Nem a veszély, hanem a fizikai öröm és a szellemi kikapcsolódás vonzott hozzá. Egyik sportban sem kerültem olyan állapotba, hogy semmi másra nem tudok figyelni. Gondolatfoszlányok fallabda utáni rohangálás közben is visszaköszönnek. A sziklamászás mindent kitöröl az ember agyából: kész agymosás.

A magánéletében nincs semmi különös – állítja. A feleségével egy nagy tanácsadó cégnél dolgoztak. Fiatalon az egész életüket benn töltötték: munka, buli, társaság egy helyen. A feleség közgazdász, szintén tanácsadó, de nem pénzügyi, hanem vezetési területen. Kétévi ismeretség után házasodtak össze, nagyjából egy év múlva megszületett Máté, majd négy év múlva Petra, ő most ötéves, a fiuk kilenc.

Megkérdem, mit jelent neki a pénz. Fontos használati eszköz. Lényeges szerepe van a társadalom és a gazdaság életében, ám a valós értékek kifejezésére nem alkalmas – mondja.

– Rosszul használta, amikor házépítésre svájci frankban vett fel kölcsönt?

– Úgy jártam, ahogy a sorstársaim, ám ez eredetileg kevésbé volt kockázatos vagy spekulatív, mivel külföldi cég vezérigazgatójaként devizában kaptam a fizetésemet. Pénzügyileg a miniszterség vállalása volt igazán meggondolatlan, mivel jóval kevesebb lett a keresetem, és azt is forintban kaptam.

– Megbánta a kamikaze miniszterségét?

– Egyáltalán nem. Sokan óvtak, hogy gazdasági válság közepette, ingatag politikai helyzetben kudarcos vállalkozás lehet. Végül elég jól sikerült a bizonyítvány: előre közöltük, mit akarunk, és jó arányban teljesítettük. Semleges szakember voltam világéletemben, szakmai munkára szegődtem, ám a hatalmi törekvés irányította politikai körök mégis ellenséget akarnak faragni belőlem. Többé-kevésbé ettől is sikerült megvédeni magam, és az idő nekem dolgozik. A miniszterség lehet jó meg rossz hatással is valakinek a további karrierjére, kapcsolatrendszerére. Ha negatív a mérlege, nehezebben adhatja el magát. Bízik benne, hogy nem ő volt a rendszerváltás utáni korszak legrosszabb pénzügyminisztere.

– Újból vállalná?

– A közeljövőben biztosan nem. A PortfoLion Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. elnök-vezérigazgatói tisztsége hoszszabb feladat: a cég által jelenleg kezelt pénzügyi alapoknak is legalább nyolc év a futamidejük, én pedig szívesen foglalkozom velük.

Felvetem, hogy az említett tévészereplés előítéletes nézője talán inkább az ájtatos manó műsorvezetőnek hitt, nem neki. Ő szerencsésebbnek tartotta bemenni a műsorba, mint hagyni, hogy a közszolgálati tévé a saját szája íze szerint mutassa be. El akarta mondani, hogy ami ellene folyt, az olcsó politikai blöffökre épülő hadjárat. Olyasvalakivel kezdtek bokszmeccset, akire nem vonatkoznak a pontozási szabályok, hiszen kívül van a politika erőterén. Ha a kormány tisztségviselői úgy gondolták, hogy ilyen csatákat kell vívniuk, áll elébe. Egyébként életében nem kapott annyi támogató levelet, mint e tévéműsor után.

Vajon ő is különös fickónak tartja magát? Nem. Nincs benne feltűnési vágy. Nem azért vállalt közszerepléssel járó feladatot, mert színpadon akart állni; csupán azt teszi, ami a természetéből fakad, amit élvez.

– Élete következő felében mi szeretne még lenni?

– Nem ilyen módon tervezem az életemet, legfeljebb gyerekkoromban voltak foglalkozási vágyaim. És persze akkor sem az, hogy ilyen vagy olyan pozíciót töltsek be. Engem mindig a feladat érdekelt, ezek sokszor váratlanul találtak meg. Nem azért lettem pénzügyminiszter, mert egy évtizeden keresztül politikai karriert építettem, a pályán kívülről kerültem a bársonyszékbe, viszont hasznosnak gondoltam, amit elvégezhettem. Amitmost csinálok, nem kevésbé fontos, mint a miniszterség. Tíz év múlva lehet, hogy továbbra is az üzleti életben dolgozom, de akár az is előfordulhat, hogy a nonprofit szférában, jótékonykodással fogok foglalkozni. Mivel többször váltottam szakmát, nem zárom ki ezután sem, hogy új dolgokat tanuljak. Eddigi pályám elég széles látókört adott ahhoz, hogy könnyebben mozgok a szakmák között, mint aki életében csak egy területen dolgozott. Kizárólag az a fontos, hogy amit teszek, az értelmes és értékes legyen.

FOTÓ: MÓRICZ SIMON