„Megbízható és kellőképpen átvilágított madarászok szerint a szokatlanul beköszöntött télnek, erős havazásnak köszönhetően megjelent Magyarországon a hóbagoly.”

Az ornitológusokat megszégyenítő szép és ráérős beharangozó nem a Madártani Értesítőben, hanem a Hócipő kétheti szatirikus hetilapban jelent meg 1993. november 25-én. A szerző, Megyesi Gusztáv, aki később keresztapaként híresül el, a nagy Brehm-lexikont hívja segítségül, de eléggé trükkösen: a hóbagoly „első látásra elég szimpatikus madár, nyugodtság, kiegyensúlyozottság árad belőle, azt hinné az ember, hogy kultúrmadár. A külleme alapján tán jogos is ez a hiedelem, a többi bagolyhoz képest egészen fehér a tollazata...”

A hócipős cikket egyszerre négy portréval illusztrálták. Mindahány Boross Pétert, az akkori miniszterelnököt ábrázolja.

– Nem én találtam ki – idézi föl az író, az Élet és Irodalom munkatársa. – A Kurírban láttam egy tréfás összeállítást arról, hogy a kormányban kinek mi a beceneve. A cikk név nélkül említette a politikusokat, a hófehér haj miatt a leírás pontosan illett Boross Péterre. A nagy Brehm fontosságára Kovács Zoltán (az ÉS főszerkesztője) hívta fel a figyelmem.

„A zűrzavar a hóbagoly ideje – írja Megyesi. – Ekkor van elemében igazán, ekkor tudja uralmát leginkább kifejteni, sunyisága és rendkívüli agresszivitása ekkor érvényesül. Ám erre mindig később jön rá az ember, mert viselkedése kifinomultan megtévesztő.”

Boross Péter 1928-ban született, Antall József halála után lépett elő belügyminiszterből miniszterelnökké. 1993. december 12-től 1994. július 15-ig volt kormányfő (a cikk nem sokkal kinevezése előtt jelent meg). Hóbagollyá „válása” idején az MDF-es politikus 65 esztendős volt.

A „hóbagoly” igen gyorsan és széles körben elterjedt. Érdekesmód nem lett belőle csúfnév, az elnevezésben a játékos elem dominált (fiatal volt a köztársaság, a féreg- és patkányirtás politikai kiaknázására még néhány évet várni kellett). Szombathy Pál, a régi Magyar Hírlap főszerkesztője azt idézte föl, amint a kollégák a folyosón futva kiabálják: ezt és ezt mondta a „hóbi”. Boross kampányát, merthogy az ország készült az 1994-es tavaszi választásokra, harcos antikommunista jelszavakra építették. Dúlt a médiaháború, a kormányfő uralta jelenlétével a tévé politikai műsorait, olyan oknyomozó sztori is műsorra került, miszerint a Köztársaság téren (az „utódpártnak” bélyegzett MSZP székháza alatt) titkos kazamatákban embereket kínoztak 1956 után. Boross és az MDF úgy vesztett ’94-ben, hogy az MSZP és Horn Gyula (egy autóbaleset után, fejrögzítővel) abszolút többséget szerzett. Végül a szocialisták az SZDSZ-szel alakítottak koalíciós kormányt.

Boross Péter nem vette rossz néven becenevének nyilvánosságra hozatalát. Megyesi cikke után – melyben azért az is benne van, hogy a hóbagoly „legcinikusabb madaraink egyike” – nyilatkozott Lantai Andrásnak az ÉS-ben, de már a választási vereség után, 1994 novemberében. Arra a kérdésre, hogy „elfogadja-e Megyesi Gusztávot keresztapjának?”, ezt válaszolta: „Megyesi Gusztáv írásai tehetségről árulkodnak, szellemesek. Ha ő volt, aki először leírta a Hóbagolyt, az humorérzékemet tulajdonképpen kellemesen érinti.”

*

A Bérborz szócikk itt olvasható (R.L.)