– Micsoda?

– Mondom: óvodás farsang a kábeltévén!

Először természetesen arra az álláspontra helyezkedünk, hogy Szöllősi György, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kommunikációs igazgatója szórakozik velünk, aztán belegondolunk: miért is tenné? Ha már a környék több településén is nézhető televíziója is van a felcsúti intézménynek, akkor két U13-as meg U19-es bajnoki vetítése között ilyesfajta színes, lokális műsorocska is belefér a programba: a bébikonyha előtt Tündérhercegnő táncol Darth Vaderrel, közben anyukák és apukák önfeledt tapsolnak.

– Ez meg mi volt?

– Az SMS-küldő szolgálatunk jelzése. Olvasom, 2-1-re legyőztük az Újpest tizenkilenc éveseit! Gólszerzők...

És elmondja a fővárosban nyertes együttes összeállítását is, mire mi, riportra érkező sajtómunkások előhúzzuk a sztereotip konklúziót: hej, ha anno mi is ilyen miliőben nevelkedhettünk volna! De nem.

– Jó napot kívánok!

– Jó... Jó napot... Ezen már szinte meg sem lepődünk, pedig mégis: a kollégium növendékei előre köszönnek, akárki jön is velük szembe, hogy aztán elnyelje őket a megannyi pálya vagy éppen a nemesi kúriából kialakított központi kollégium. Itt, ahol egykor talán még Szent István is áthaladt egyszer, a Habsburg-dinasztia magyarországi ágának egyes képviselői fordultak meg, aztán az épületet elérte az államosítás (például káposztasavanyítóvá alakítás), a pusztulás (hadd rohadjon!), nemrégiben meg az újjászületés (szép munka, gratulálunk!). Ennek nyomán pluszemeletet húztak a modern eszközökkel felszerelt, Puskás lábnyomát is őrző kúriára. Itt rendezték be a könyvtárat is, vigyázva arra, hogy a szűk lépcsőfeljáróról nyíló helyiség részben megőrizze jellegét (padlója recsegő fa, illata „nagymama vidéki háza” jellegű); a polcokon Márai, Mikszáth, Tolsztoj... A koleszos szobákban is akad egykét jó név: a kis Albert fia (a nagy Albert unokája), Kiprich, Vincze csemetéje igyekszik innen a hírnév felé, aminek megszerzését elöljáróik is nagyon remélik, tudniillik a 2006 ősze óta működő utánpótláscentrum nem azért van, hogy csak úgy legyen.

– Az ott... Az ott az...? Hangunk kissé remeg. Eddig vidáman bóklásztunk a pályák között, vizslattunk FIFA-minősítésű műfüvet, tisztelegtünk Makovecz Imre alkotta épületek előtt, és ájuldoztunk az új stadion tervétől, de most, a tesztcsarnok mellett elhaladva, a kerítés túloldalán lévő épületre pillantva, hirtelen úgy érezzük, látogatásunk beteljesedett. A kormányfő vályogházára fókuszálunk, s nyilván be is ugranánk egy kávéra, hogy áttekintsük az aktuális politikai kérdéseket, ha nem kellene tényleg bemennünk a tesztcsarnokba. Így teszünk, s ott aztán már tudományos-fantasztikus gyakorlóterektől, mérőműszerektől húházunk és hümmögünk.

A büfében – melynek főnöke, nem vicc, Káhn Olivér – kapucsínót kérünk, s jól érezzük magunkat. Finom fahéj is van a tetején.

Taktika, etika

„Tegnap volt az első napom" – említi az illetékes ifjú hölgy, így aligha lephet meg bennünket a klub úgynevezett merchandising-bevételeit részletező adatsorral. Pedig az eladásra kínált ajándéktárgyak sora az esernyőtől a bögréig, a sáltól a DVD-ig ér. Igaz, az akadémia elsődleges feladata nem a profitmaximalizálás...

„A kitűnő infrastruktúra szintjéhez kell felnőnie a humánerőforrásnak" – rögzíti Gellei Imre, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója. Nem tetszik egyszerűnek a feladat, mivel a létesítmény - kiváltképp magyar viszonylatban - lenyűgözőnek mutatkozik: tucatnyi pálya, speciális gyakorlatokra előkészített játékterek, jól felszerelt orvosi szobák, továbbá puritánul berendezett, ám minden igényt kielégítő kollégium. A legfiatalabb futballisták fürdőszoba és televízió nélküli szobákban laknak. Ha előrelépnek a ranglétrán, akkor költözhetnek az „extrákkal" felszerelt helyiségekbe. A tágas közösségi terekben biliárdasztal és Playstation pihen, a közös meccsnézéseket kivetítő szolgálja. Egyébiránt az épületeket a magyar futball dicsőséges pillanatait megörökítő emlékek díszitik: a kínálat az 1954-es világbajnoki ezüstéremtől az egyedi fotókig terjed.

Az akadémia működtetője egy alapítvány, amely háromcsillagos szállodát is üzemeltet. Az évi hozzávetőleg 400 millió forintból fenntartott intézményben mintegy háromszáz fiatal sportol. „A célunk nem csupán a játéktudás, hanem a személyiség teljességének fejlesztése" - magyarázza a direktor. A képzés egységes rendszerben zajlik, hiszen a trénercsapat egységes szakmai útmutató alapján végzi munkáját. A dokumentum részletesen kitér a legapróbb feladatokra, a csapatrészek speciális tréningjeitől a sérülések utáni rehabilitációig. A passzusok szerint a labdarúgóknak az etikai normák betartása épp olyan fontos, mint a taktikai variációk pontos ismerete.

A játékosok az ország egész területéről érkeznek a futballiskolába: akadnak, akik a többlépcsős kiválasztási rendszeren küzdik át magukat, másokat az akadémia megfigyelői, esetleg a partnerklubok képviselői fedeznek fel. A határon túli magyarlakta területeken is keresik a tehetségeket; első lépcsőben Beregszásszal készül megállapodás.

Való világ

Felcsút határában Józsefet, a tisztes munkásembert szólítjuk meg elsőként, a spontaneitás jegyében.

- Szép dolog a futball, uraim, régen volt is, a Tatabányának szurkoltam...

- Kiprich, Plotár?

- Grocsics! Szóval, akkor kéne ennyi mindent adni a fiúknak, ha megérdemlik, különben egyenek rántott levest. Jó ez az akadémia, csak kicsit arrébb meg kunyhókban laknak az emberek és kecskével alszanak, mert az éjszaka melegít. Középkorú hölgy felé fordulunk, kivált, mert a nők többségében megértők, pozitívak.

- Az akadémia? Ide járt a fiam, aztán abbahagyta, de úgy, hogy azóta nem is focizott. Nem is tudom, régen azért más volt, nem volt enynyire eredménycentrikus itt minden...

Szinte már szuggeráljuk azt a szemközti fiatalembert, Jancsit, mondjon valami szépet!

- A Puskás-suli tök jó, profik a körülmények, sok minden épült, meg akkora emberek jöttek ide, az a kopasz manus a FIFA-tól...

- Blatter elnök?

- Úgy van. Tornára pedig a

Milan és a Real Madrid ifi. Ez igen!

Informálódás végett a kishíd előtti benzinkúthoz is betérünk; a melléképület könyöklős asztalán öregúr falatozik, előtte kenyér és kolbász.

- Szokott járni az akadémiára meccset nézni?

- Én aztán nem.

- És ha szabad érdeklődni, miért nem?

- Mert nem szeretnék találkozni a miniszterelnökkel!

Anyóka jő, szatyrában ennivalótartó, fején kendő.

- Jaj, hát az isten áldja meg őtet, hát ha mindenki csak ülne a babérjain, akkor mi lenne velünk! A Viktor ügyes gyerek, hát nézzenek mán szét: eddig nem volt itt semmi, most meg ami van, az valami csuda...

Középkorú, vicces úrba botlunk, Gyurinak hívják:

- Tudják, mi volt az MSZP-SZDSZ-kormány nyolc évének legnagyobb eredménye?

- Mi?

- Az, hogy addig Viktor az akadémiára koncentrálhatta alkotó energiáit, és felépítette ezt a puszta közepén, hehe.

Még közel vagyunk a futballiskolához, de már messze járunk attól.