Placebo latin szó, azt jelenti, „tetszeni fogok”. Azt a gyógyszert nevezzük így, ami hatóanyagot nem tartalmaz. Hatása mégis lehet, ami bizonyos körülmények között a mindennapi orvosi gyakorlatban is felhasználható. A placebo gyógyszervizsgálatokban az összehasonlítást szolgálja, ellenpont a tényleges gyógyszerrel szemben.

(A placebo története a második világháborúra nyúlik vissza. Amikor elfogyott a sebesült katonák kezelésére szolgáló fájdalomcsillapító, egy amerikai ápolónő közönséges konyhasóampullát tett az infúzióba, de ezt a betegnek nem árulta el. Maga is meglepődött, amikor a sérült fájdalma jelentősen csökkent. Az esetet 1955-ben publikálta Henry Beecher amerikai orvos).

A humán gyógyszervizsgálatokat szigorú nemzetközi szabályozás szerint kell végezni, független ellenőrző szervek figyelő tekintetében. Az emberi próbák a laboratóriumi kísérletek után következnek, először önkéntesek kisebb, majd többezres csoportjain. A hatás kutatásában elengedhetetlen, hogy a vizsgálatban olyanok is részt vegyenek, akik a hatásos szerrel azonos küllemű, ám hatóanyagot nem tartalmazó gyógyszert kapnak.

Ők a kontrollcsoport. Tudnivaló, rangos vizsgálatban sem a beteg, sem a vizsgáló orvos nem tudja, ki kap placebót és ki valódi gyógyszert. A betegeket véletlenszerűen választják ki („randomizálják”), ki ezt kapja, ki azt. Az „igazság” csak a vizsgálat végső értékelési periódusában, az eredmények összegzése után derül ki.

Az, hogy a vizsgálatokban használt placebo hatástalan, csak valószínű, de nem biztos.

Mostdr. Beatrice Golomb, a San Diegó-i egyetem belgyógyászprofesszora föltette a kérdést: „Mi van a plecebóban? Ki tudja ezt?” Ez egyszersmind annak a közleménynek is a címe, ami az Annals of Internal Medicine című tekintélyes szakfolyóirat októberi számában jelent meg.

A professzor asszony négy neves szaklap két év alatt közölt gyógyszerkutatási dolgozatait vette szemügyre, és megállapította: a vizsgálatokat szervezők a placebo összetételét a tablettás emberi kísérletek mindössze 8,2, míg az injekciós kezelések 26,7 százalékában közölték.

Nyilván sokakban felmerül itt a szándékos manipuláció gyanúja, ám Beatrice Golomb leszögezi: egyáltalán nem erről van szó, bár kétségtelen, a gyógyszervizsgálat eredményessége tehát, hogy az új gyógyszer érdemi hatása nyerjen bizonyítást, mégiscsak a szert (és a placebót) előállítók vitathatatlan érdeke.

Hogy mit tartalmazzon a gyógyszervizsgálati placebo, ezt semmiféle szabályozás nem rendezi. Be kell látni, bármilyen precíz is egy vizsgálat, ha a placebo összetételét nem ismerjük, az új szert végtére is nincs mivel összehasonlítani.

Beatrice Golomb hangsúlyozza: olyan anyag, ami teljességgel közömbös a szervezetre, nem létezik. E nézetének már 15 évvel ezelőtt két hozzászólásban is hangot adott a Nature című lapban. A placebo pozitív vagy negatív „saját” hatása egész egyszerűen félrevezeti a hatástani értékelést. Ha például a placebo hasonló tulajdonságokkal bír, mint a próbálni szánt gyógyszer, utóbbi hatását természetesen gyengébbnek fogjuk értékelni. Ha nem ismerjük, hogy a placebo mit tartalmaz, éspedig összetevőről összetevőre részletesen, a tévedés bármely irányú lehet, a próbagyógyszer tényleges hatása eltűnhet, és nem valódi hatások vélelmezhetők.

Szó, ami szó, Golomb professzor asszony a placebo öszszetételét és annak szabályozását firtatva (bocsánatos képzavarral élve), mint Kolumbusz tojását látta meg a fát az erdőben. A placebo ismeretének híján végül is nem tudjuk, mit kezdjünk az elemzés alá vont gyógyszervizsgálatok eredményeivel – összegezte kétkedve. Úgy véljük, talán ilyen meszszire nem kell menni, de az tény, hogy a nemzetközi standardizálás, illetve a placebo összetételének közlése jelentősen növelné a gyógyszervizsgálatok olykor megtépázott hitelét.

Ha nem tudjuk, mi van a placebóban, a tévedés bármilyen irányú lehet