A természet a János-hegynek nevezett 527 méteres triászkori dolomitrögöt tette meg a főváros legmagasabb pontjának. Erre az ember ráépített egy 23 méter magas neoromán stílusú négyerkélyes kőkilátót. Először nyilvánvalóan nem volt ott semmilyen építmény. Aztán lelkes polgárok ácsoltattak egy fatornyot. Vendéglő is nyílt. És érlelődni kezdett a gondolat: a fatorony helyett időtálló kilátót kellene emelni. Emberöltőnyi huzavona után – a pénzhiány a XIX. Század végén sem volt ismeretlen fogalom Magyarországon – 1908-ban nekiláttak az építkezésnek (Klunzinger Pál és Schulek Frigyes tervei szerint). Az évtizedek s az „emberi tényező” lassanként életveszélyessé rongálták a tornyot, a legutolsó felújításnak köszönhetően azonban 2005-től – több mint száz lépcsőfok megmászása árán – ismét feljuthatunk a legfelső erkélyre. És 550 méter magasból – ez a Budapest legmagasabb pontja – szerencsés esetben elláthatunk a Velenceitóig, Dunaföldvárig, Ceglédig, a Mátra meg a Bükk csúcsaiig.

És még valamiért érdemes elmenni az 1882-es János-hegyi látogatásaira emlékezve Erzsébet királynéról elnevezett kilátóhoz: bármelyik utat választjuk, az hatalmas fák alatt vezet, s közben „muszáj” beszívnunk az erdő kristálytiszta levegőjét.

Infó

Az Erzsébet-kilátóhoz sem tömegközlekedési eszközzel, sem személyautóval nem juthatunk el.

A 90 vagy a 90/A jelzésű autóbusz Normafa állomásától kellemes sétaút vezet a libegő felső állomásáig – onnan három-négyszáz lépésnyi pulzusszaporító kaptató következik.

Csupán ez a kaptató vár ránk, ha a Zugligetből induló – a 291-es busszal elérhető – libegővel megyünk csúcsközelbe (a hétköznaponként 9.30 és 16.30 között, hétvégeken 9.30 és 17.30 között üzemelő libegő viteldíjai: felnőtteknek 750 forint egy út és 1300 forint a menettérti jegy, 3–14 éves gyerekek esetében az összeg 450 és 700 forint – telefoninformáció: 394-3764).