
Harlemi szomjúság AFP – Timothy A. Clary
Martin Luther King sugárút, a Nemzeti Fekete Színház, a La Sinagoga nevű, valójában pünkösdista keresztyén gyülekezet épülete és egy másik templom, ahol csak öt percet kérnek az életemből, hogy megismertethessék velem Jézus Krisztust. Ebben a környezetben, New York valaha rettegett Harlem negyedében van a központja annak a komplex fejlesztési programnak, amelynek sikerét nem csak New Yorkban ismerik el. Az Obama-adminisztráció húsz nagyvárosban akarja meghonosítani, de Magyarországon is átvennék. Mégpedig a romaintegráció „sorvezetőjeként”.
– Ne is kérdezze, szörnyű volt! A drogfogyasztás annyira elharapódzott, hogy huszonöt barátomból talán öt tudott ellenállni a kísértésnek. Volt, aki bele is halt – meséli Brian McC-lendon, hogy milyen volt Harlemben felnőni. A 31 éves fiatalember saját családjában is szemtanúja volt függőségnek. Tizenhat éve részese a közel száz utcatömböt, fiatalok ezreit átfogó Harlemi Gyermekövezet (HCZ) programjainak: a valamikori tinédzser diák ma a tanítási időn túli tevékenységek vezetője. Noha a HCZ két saját iskolával is rendelkezik – ahová a nagy túljelentkezés miatt csak sorsolással lehet bekerülni –, más oktatási intézményekben is jelen van.
– Mi itt életeket mentünk meg – mondja McClendon, s ezt néha szó szerint kell érteni. Az egyik „trükk”: a tinédzserekkel jóval a nyár vége előtt el kell kezdeni újra foglalkozni. Különben túl hosszúra nyúlik és erőszakba torkollhat az iskolaszünet ezen a ma is nehéz sorsú környéken, ahol mindennapos a csonka család, a munka nélküli szülő. Idén augusztus 11-én tartják például szokásos éves, a városi erőszakkal szembeni demonstratív menetüket – több ezer résztvevővel. Bár New York jó ideje általában is „kitisztult”, a városnak komoly eredményei vannak a bandák visszaszorításában, a bűnözés nem tűnt el Harlemből.
– Nincs titok, csak kemény munka! – feleli a siker titkát firtató kérdésre Marty Lipp, a HCZ kommunikációs vezetője, miközben körbevezet: éppen az óvodai „ballagás” zajlik. Lipp két dolgot azért kiemel. Az egyik, hogy szinte a bölcsőtől kezdik a gyerekekkel való foglalkozást. Szülői tanfolyamuk van, ahol az anyák megtanulják: nyugodtan beszéljenek a legkisebbekhez akkor is, ha azok még nem tudnak felelni – ettől is tanulnak, fejlődnek. Majd fejest ugranak a gyerekek a HCZ bölcsődéjébe.
 Ballagó óvodások a HCZ-ben. A bölcsődétől kezdenek foglalkozni a gyerekekkel A szerző felvételei
– Az utcán állítottak meg a központ munkatársai, hogy „beszervezzenek”. Látták, amint épp tolom a kocsiban a kislányomat. Örülök, hogy hagytam magam rábeszélni: amikor bekerült a gyerek, túlságosan is csöndes volt. Itt viszont megnyílt, kiválóan fejlődött az elmúlt években. Bármi gond felmerült, rögtön volt rá megoldás – így Tiffany Salter, akinek lánya az óvoda után is a HCZ szárnyai alatt marad.
Más-más szavakkal, de többen is utalnak a közösségi szellemre és a részvételből fakadó örömre. – Alig vártuk, hogy jöhessünk a közösségi házba: önkéntes munkát vállaltunk ott, sokáig bent maradtunk! Otthon szegény, iskolázatlan anyám várt, aki egyedül nevelt bennünket a testvéremmel. Ő volt mégis a legboldogabb: tudta, hogy a „Beacon”-ben (Iránytű) jó helyen vagyok. A nagyok, akik értették ennek a módját, még a drogdílereket is rábeszélték, hogy vonuljanak távolabb az épülettől – meséli Tarsha Black, aki ma ugyanannak a közösségi programnak az igazgatója.
– Ebben a közegben nincs természetes védőháló: azt meg kell teremteni – avat be Marty Lipp a HCZ másik titkába, az oktatási és szociális szolgáltatások egységbe rendezett rendszerébe. Minden egy helyen van: ha egy diák rosszul kezd teljesíteni az iskolában, saját szociális munkás néz ennek utána, és megy ki a családhoz. Rájöttek, nem elég a végzősöket a főiskoláig elvezetni, hanem utána is figyelni kell az eredményeiket, hogy ne morzsolódjanak le az addig megszokottól elütő új közegben.
 Tarsha Black
Mindehhez persze pénz is kell. A 77 millió dolláros éves költségvetés egyharmadát a város, New York állam és a szövetségi kormány állja; a források döntő része magánadományokból származik. Az Amerikában filantrópnak nevezett jótékony gazdagok, így a pénzügyi alapok vezetői bőven beszállnak. Geoffrey Canada, a HCZ alapítója és vezetője egy júniusi washingtoni konferencián elmondta: sokan akkor kezdtek hinni benne, hogy lehet értelme, amit csinálnak, amikor Soros György is beállt anyagi támogatóik közé.
– Odafi gyelünk az apákra, őket is bevonjuk! – árul el egy további trükköt Tonya White, az egyik iskola igazgatónője. Harlemben ugyanis nagy kincs a hűséges, családja mellett kitartó férfi. A tanári kar – amely a 97 százalékban afroamerikai diákokkal ellentétben vegyes összetételű – itt az átlagnál tíz százalékkal többet kereshet, igaz, a követelmények is magasabbak.
A New York-i köziskolákhoz képest könnyen megy az elbocsátás is. Viszont igazi közösséget kapnak cserébe a pedagógusok, ahol elrepül a munkaidő, a hétköznapok és a hétvége határa pedig elmosódik. A HCZ eredménye: az ötévesek körében 100 százalékos iskolaérettségi arány. Tavaly félezer fiatal jutott be innen egyetemre. – Ide úgy jönnek tanulni, hogy tudják, akár elnökök is lehetnek! – mutat maga mögé Barack Obama portréjára, és emeli még magasabbra a mércét White igazgatónő.
|