A Hannah Montana tévésorozatból és filmekből világhírű és dúsgazdag kamasz lány kontroll nélkül csacsog, veszélyérzet nélkül kacérkodik, és egy dörzsölt profi öntudatával legyint a bulvárpletykákra. Miley Cyrus Los Angelesben adott interjút a Népszabadságnak új filmje, Az utolsó dal című dráma amerikai premierje előtt.

– Igaz-e, hogy Nick Sparks neked írta ezt a szerepet?

– Rám gondolt, mikor írta. De azt csak sejthette, hogy ha ráérek és érdekel, el is vállalom. Ezért írta meg úgy, ha tényleg összejön, jól érezzem magam Ronnie bőrében. És ezért volt fontos, hogy a zene is megjelenjen a filmben, bár még soha nem ütöttem le egy billentyűt se a zongorán.

– S amikor kiderült, hogy ráérsz, érdekel és elvállalod, megengedte, hogy véleményezd a forgatókönyvet?

– A sztoriba nem piszkáltam bele, de a tengeri teknőst miattam írta bele, mikor mondtam, hogy mekkora állatbolond vagyok. Mondjuk, teknősöm épp nincs, de rengeteg állatom van, kutyák, halak, lovak meg tehenek. És sajnos tele van a ház madárral, ami nem az én ötletem volt. Ráadásul az öcsém betanította az egyik papagájt, hogy hülye Miley, és azóta ez megy. Utálok ketrecet takarítani, és úgy vagyok vele, mint az anyu, hogy a madárnak azért van szárnya, hogy repüljön. Engedjük őket szabadon! De a fiúk hajthatatlanok. Az utolsó dal nem olyan, mint a Hannah Montana, hogy az ember sejti, hova lyukad ki a sztori... Ez egy dráma. Mégsem szabad minden percben bőgni. Ezért tettünk bele humort is, hogy fel tudjam építeni a figurát.

– Mondod lazán, minden színészi képesítés nélkül.

– Tény és való, hogy még színészsuli környékén sem jártam, és biztos az lesz az első, ha meglátom magam a vásznon, hogy futás a színésztanárhoz bepótolni, amit még lehet... Ennél a filmnél csak arra hagyatkoztam, amit a saját életemből tudok, hogy mennyire odavoltam, mikor meghalt a nagyapám, akit imádtam.

– Minden kamasz lázad. Te ugyanúgy, mint a filmbeli Ronnie?

– Az újságírók azt képzelik, ismernek, de hogy zárt ajtó mögött milyen vagyok, azt csak anyu tudja. Ha néha kiborul a bili, mindig be akarom dobni a törülközőt. Mondjuk, messze nem hisztizek annyit, amennyi okom lenne rá, de nem akarom úgy beállítani magam, mint aki tökéletes, mert kicsit sem vagyok az. Már én is rájöttem, amire Ronnie, hogy az ember sose tudja, mit hoz az élet. Annak kell örülni, ami van. Dühöngéssel nem mész semmire. Lehetne sokkal rosszabb is. Beláttam, hogy amin nem tudok változtatni, azzal nem érdemes törődni. Jobb, ha a napos oldaláról nézed a világot. Semmi okom nyavalyogni. Akik körülvesznek, jó fejek. A családom is király. És a barátom fantasztikus.

– Liam Hemsworth, akivel Az utolsó dal forgatásán estél szerelembe.

– Hát elég komikus volt, hogy a forgatás első napján azzal nyitott a rendező, hogy meg kell csókolnom Liamot, csak neki felejtette el megmondani. Annyira hülyén éreztem magam, hogy én meg egyből nekiesek... De hát pont ez volt a cél, hogy váratlanul érje. A végén annyit nevettünk, hogy teljesen feloldódtunk, és mivel nem sok tini volt a környéken, folyton együtt lógtunk. Soha jobbkor nem jöhetett volna nekem ez a film, annyira tele volt a hócipőm Los Angelesszel, és már maga az is, hogy találtam egy srácot, akivel megértjük egymást... Aztán úgy alakult, hogy szép lassan ő lett a lelki társam, a legjobb barátom, a szerelmem. Pedig tökre az ellentétem. Kétméteres lakli, én töpszli vagyok, ő szörfözik, amire 10 millió dollárért se vennének rá, és a világ másik feléről jön, Ausztráliából. Mégis olyanok vagyunk, mint két tojás. Ugyanazokban a dolgokban hiszünk. Nincs nap, hogy ne tudna újat mondani, folyton tanulok tőle, és ahogy apu mondja, egy ilyen kapcsolat soha nem fárad el. De eszembe se jutna férjhez menni, mert el sem tudom képzelni, hogy életem végéig ugyanazzal éljek.

– Megosztanád velünk, hogy miben hiszel?

– Istenfélő vagyok és templomjáró, de igazán a szeretet a vallásom. Nekem erről szól a világ. Bármi rossz történik, mindig van kihez odabújni, anyuhoz, apuhoz, a barátomhoz. Ha tudsz szeretni, téged is szeretnek. Az a filozófiám, hogy senki nem jobb, okosabb, szebb, mint a másik, nincs különbség ember és ember között, teljesen mindegy, hogy titkárnő vagy miniszterelnök, fehér, fekete vagy sárga, mind egyenlőek vagyunk. Még akkor is, ha az a másik sokkal jobbnak tűnik nálad.

– Erre a filozófi ára kattannak a kamaszok, akik a szerzeményeidet szeretik. Csak a felnőttek tamáskodnak, hogy mit tudhatsz te az életről.

– Pont annyit, amennyit egy tizenhét éves, és amire egy felnőtt vagy nem képes, vagy már nem tud, nem akar emlékezni. Ha eszembe jut egy ötlet, megírom, és a végén mindig csavarok rajta egyet, mert csak kikacsintással érdemes élni. Az Ébredj fel Amerika (Wake Up America), a környezetünkről szól, a Mikor rád nézek (When I Look At You) szólhat a srácodról, de szólhat az apukádról is. Az a lényeg, hogy bárhol élsz a világon, mondjon neked valamit. Nincs olyan, hogy reggel fölkelek, na, ma magamra zárom az ajtót, és zenét szerzek vagy szöveget írok. Nagyon ritkán vagyok egyedül, félek is egyedül lenni. Mint nyilvánvaló, be nem áll a szám, mindig kell, hogy legyen körülöttem valaki. Mert ha egyedül maradok, túl sok vagyok magamnak, szétrobbanok az érzésektől, és biztos innen jönnek a nóták, mert ilyenkor van az, hogy bekattan egy ötlet, és rámondom a telefonmagnómra. Félelmetes, nem?

– Lassacskán felnőtt leszel és kinövöd a Hannah Montanat. Nem sajnálod?

– Már majdnem a századik epizódnál tartunk, és ez az utolsó évad, amitől az egyik szemem sír, a másik meg nevet. A Hannah Montana olyan nekem, mint kötéltáncosnak a biztonsági háló. Mióta az eszemet tudom, fél kilenctől hatig minden áldott nap ez tölti be az életemet. Próbák, ruhapróbák, felvétel. Mikor ezt a filmet, Az utolsó dalt forgattuk, meg amikor koncertturnéra mentem, úgy éreztem magam, mint aki vakáción van, aminek mindjárt vége, és visszazökkenek az évi rendes ritmusba. Az benne a jó, hogy minden epizód más, soha nem ismétlődik, nem unalmas. És óriási biztonságot ad, hogy mindig ott volt nekem. Most majd más lesz. Kicsit félek, de úgy fogom fel, abban is van valami jó és csiklandós, ha az ember nem tudja, mit hoz a holnap.

Los Angeles, 2010. június

Hogy zárt ajtó mögött milyen vagyok, azt csak anyu tudja (miley cyrus)