revify | 2010. június 19. | 10:23:04

... nem szerencsés, ha egy pártnak az oldalára állnék, de minden további nélkül hozzá szoktam szólni a politikához, ha (bármelyik oldalon) Isten törvényét sértik. Elég egyszerűen hangzik?

Irj ha mersz | 2010. június 18. | 02:16:15

Kedves Pasinszki!

Ha megengedi reagálnék néhány gondolatára:

"Bár a modern tudomány megjelenésével megszűnt a vallások világmagyarázó képessége, és – mint számtalan tapasztalati tény mutatja – erkölcsi útmutatás terén is gyengélkednek, vannak misztikus gondolkodású emberek, akik igénylik, hogy mesékkel traktálják őket."

1. Mese? Biztos Ön ebben? Meg van róla győződve, hogy ha eljön az idő, akkor konyec, villany lekapcs, és ennyi? És, ha nem? Nem ér meg annyit, hogy utánajárjon az ember? Lehet, hogy lesz idő mikor bánni fogja...
2. Én is volt, hogy így gondolkodtam, ahogy Ön, nem is olyan rég. Bár én ezt nem kürtöltem világgá, mert úgy éreztem, hogy bántó lehet...
3. Erkölcs: nem kéne messze menő általános következtetéseket levonni

"semmi kivetnivaló nincs abban, ha az egyházak politizálnak"

Ezzel sem tudok egyetérteni. Voltam már olyan istentiszteleten, ahol elénekeltették velünk a Himnuszt. Szuper! Csak én azért járok gyülekezetbe, hogy Istennel legyek, nem azért, hogy emlékeztessenek rá, hogy magyar vagyok. Ez szerintem tiszteletlenség Istennel szemben. Himnusznak megvan a maga helye és ideje, ez nem összeegyeztethető szerintem egy istentisztelettel.

Épp ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy az egyházaknak nem kéne részt venniük semmiféle politikai dologban, pláne nem a hazai viszonyokat elnézve. Az egyházaknak pénzt se adnék állami pénzből, mivel ha adnak, akkor ne csak a történelmieknek, hanem pl a pünkösdieknek is adjanak. De, ha adnak mindenkinek, akko

jehu | 2010. június 16. | 13:21:31

Vajon miért olyan nehéz elfogadni, hogy a "vallás magánügy"? Hiszen ez nem jelent mást, mint hogy az állam(hatalomnak) semmi köze hozzá - ahogy például tudományos vagy művészeti kérdésekhez sincs.
Politizáljanak az egyházak, hitközségek - csak vegyék tudomásul, hogy a politikai választ is el kell tűrniük, mégpedig anélkül, hogy a politikai vitákban szent pofát vágnának...

mserussi | 2010. június 16. | 11:25:32

itt a feladat: tessék elfogadtatni, hogy csak a Legnagyobb Főnököt fogadjuk el és a reá hivatkozó kisebb főnököket pedig soha....mert minek....

victus | 2010. június 16. | 09:42:34

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Rá Dios | 2010. június 16. | 07:17:36

Köves Slomó... néha azt hiszem, a rabbiság csak álarc.

dubitandum | 2010. június 16. | 05:39:45

Odáig rendben lenne, hogy a politikában résztvevő egyháziak vagy hívők egy-egy konkrét állásfoglalásuk mögött meghúzódó hitüket megvallják a nyilvánosság előtt. De hogy a hitbeli hátteret polgártársaik kényszerítésére használják, az a legrosszabb fajta fundamentalizmus - bárhogyan is öltöztessék fel.

tuzes | 2010. június 16. | 00:12:39

haha math

talan ki kene rakni ezt a szoveget a fidesz faliujsagra!:)

katarakt | 2010. június 15. | 22:40:30

Állítólag van ország ahol az alkotmány tiltja, hogy (bármely) vallást vagy pártot közpénzből támogassanak. Ha ez igaz akkor én a hazai katyvaszból nézve irigylem őket.

adamant | 2010. június 15. | 22:22:50

Istenek(mindegyikkel) beszélgessen mindenki, aki akar odahaza, vagy a saját vallása szerint kialakított "Isten Házában".

Nem kérünk "politikus vallási embereket", köszönjük, az extenzív idöszakban megtették, ami elvárható volt.

Istenes házaikban (templokban, zsinagógákban, mosékban, stb.) tanítsának minket erkölcsre, emberi viselkedésre. A közvetlen párbeszédet, bízzák ránk...

math | 2010. június 15. | 19:20:17

"Bizonyos körökben szinte magától értetődő axióma, hogy az egyházaknak nincs helyük a politikában. "

a cikkben elég sok példa van arra, hogy miért. egyébként pedig a keresztény egyházaknak azért nincs különösen helyük a politikában, mert az eredeti keresztény hit szerint nem múlik el nemzedék, hogy eljön a végítélet, továbbá, adjátok meg a császárnak, ami a császáré...

azaz a keresztény világképben az evilági élet csak valami átmeneti kis hülyeség, amit át kell vészelni. nem érdemes beleszólni, itteni hatalmat szerezni, mindegy, hogy valaki szegény vagy gazdag. az állam tök mindegy, hogy milyen úgyis csak egy átmeneti állapot.

az egész evilág lényegtelen, és csak a túlvilág lényeges.

a keresztény őstanítás szerint.

nablaquadrat | 2010. június 15. | 15:59:01

Mint az alábbi NOL cikkből is leszűrhető,
http://nol.hu/belfold/lejart_a_moratorium__negy_gyerekes_csaladot_lakoltattak_ki
ahogy azt már oly sokan Auschwitzban is megállapították, "ha ez megtörténhetett, Isten nem lézezik".

Moliere | 2010. június 15. | 15:44:53

Folyik a jobboldali autoriter rendszer kiépítése (most éppen az egyházak politikai szerepének "újragondolása" formájában). Jövőképünk a múlt (konkrétan: a két háború közötti Spanyol- és Olaszország). Ehhez persze tudni kéne, az mi volt -- ezt itt most, ha nem haragszol, kedves jobber / klerikális hozzászóló, nem magyarázom el.

orinoco | 2010. június 15. | 14:42:44

hupp, kétszer ment el... nem tudom, miért... elnézést.

orinoco | 2010. június 15. | 14:41:24

A klerikalizmusnak semmi helye! Mindenki abban hisz amiben akar. Én ateista vagyok, de az én erkölcsi mércéim 3x szigorúbbak a keresztény normáktól, viszont enyhébbek az iszlámtól. Egyszóval, engem a racionális, megfontolt, és normális magatartásformák határozzák meg a mindenkori kapcsolataimat. Eddig bevált. A tolerancia, a kompromisszum nálam mindig bejött, de kaptm emiatt pofonokat is. Hát igen, a kompromisszumhoz is kettő vagy több személy kell.

komszomol | 2010. június 15. | 14:37:01

"Csak a hitet és a vallást „idejét múlt evolúciós állapotnak” tekintő ember gondolhatja úgy, hogy a vallás értékeinek nincsen helye a politikában,"

Vagyis csak az értelmes ember gondolhatja úgy. Esetleg a demokrata is, lévén, hogy ha hisz is Istenben, azt mégse hiszi róla, hogy demokratikus úton, választással került volna hatalomra.

A diktatúra ellen pedig harcolni kell, ugyi.

orinoco | 2010. június 15. | 14:35:24

A klerikalizmusnak semmi helye! Mindenki abban hisz amiben akar. Én ateista vagyok, de az én erkölcsi mércéim 3x szigorúbbak a keresztény normáktól, viszont enyhébbek az iszlámtól. Egyszóval, engem a racionális, megfontolt, és normális magatartásformák határozzák meg a mindenkori kapcsolataimat. Eddig bevált. A tolerancia, a kompromisszum nálam mindig bejött, de kaptm emiatt pofonokat is. Hát igen, a kompromisszumhoz is kettő vagy több személy kell.

Pasinszki | 2010. június 15. | 14:15:13

Kedves Gaspar!
Tökéletesen egyetérve hozzászólásával halkan szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy jelenlegi Btk-nk üldözi bizonyos kábiítószerek fogyasztását. A kábítószerfogyasztó alapesetben senkinek se árt önmagán kívül, de azért államilag meg kívánjuk védeni magamagától. Kutya legyek, ha ez nem valamelyik egyház műve!

KériSzépen | 2010. június 15. | 13:48:05

Ettől függetlenül lehet komoly értelme bármely törekvésnek,amelyről a cikk is szól. A napi gyakorlatba történő átültetés, a napi történések praxisának kialakítása azonban bizonnyal nagyon nem egyszerű, különösen nem egyszerű olyan társadalmi közegben, amely mondjuk a magyar társadalom jelenlegi közege, és amelyet én inkább tartok konfliktust csináló közegnek konfliktust kereső és annak konszenzusos feloldására törekvő közeg helyett.

KériSzépen | 2010. június 15. | 13:46:35

Az írás korrekt és helyes kérdéseket feszeget. Arról azonban szerintem indokolt lenne szintén gondolkodni,hogy mennyiben lehet azonosság és különbözőség egy politikus "szava" és egy pap (most ezt a fogalmat használnám gyűjtő fogalomként,az egyszerűség kedvéért) "szava" között, abból a szempontból, hogy a szavak címzettjeinek meggyőzése, akár jó szándékú befolyásolása mennyire tud hatékony lenni.

Szerintem igen komoly különbség van egy politikai közösség és egy vallási (egyházi) közösség között. Nagyon mások ugyanis azok az erők, amelyek az egyes közösséget összehozzák és összetartják. A vallási közösségek esetében mindig létezik egy, valójában a közösség egyetlen tagja által sem megkérdőjelezhető tétel, maga hit, amely megkérdőjelezhetetlensége nem valamiféle kényszer,hanem egy őszinte gondolkodás eredménye, azonban pont ezáltal , a vallási közösségekben felhangzó papi "szó" mindig kevésbé lesz vagy lehet kételkedés tárgya,mint egy politikai közösség vezetőjének a "szava".

Szabad politikai rendszerben a kételkedés,mint a döntéseket megelőző nagyon fontos lépés, egyenesen indokolt, helyeselhető és szükséges tétel. Attól tartok,hogy ugyanezen kételkedés kevésbé hatékonyan tud feltűnni egy vallási közösségben,amely kételkedés hiány adott esetben ronthatja az optimális döntésre való törekvést.

Ettől függetlenül lehet komoly értelme bármely törekvésnek,amelyről a cikk is szól. A napi gyakorlatba történő átültetés, a napi történések praxisának kialakítása azonban bizonnyal

staropramen | 2010. június 15. | 12:06:06

Úgy gondolom, hogy a vázolt probléma nagyon is élő, nagyon is időszerő de közel sem ennyire egyszerű.
Egyrészt egyes politikai erők kisajátítottak néhány hasznos, jól csengő vallási tanítást és annak egyetlen letéteményeseként határozzák meg magukat.(érdekes, hogy a Ne lopj parancsolatot senki nem választotta)
Ha valaki nem tartozik közéjük már nem is jó katolikus, református,evangélikus, zsidó stb.
Másrészt komoly gond, hohy az egyházak az állam kenyerét eszik,attól messze nem függetlenek.A kenyér nagyságát pedig az éppen regnáló kormány igencsak befolyásolhatja , mint ahogy a hatalomra készülők is tehetnek ígéreteket.Az egyházi vezetők is emberek, tetteik mozgatói között pedig ott van a minél több pénz megszerzésének vágya is.
Az sem jó, hogy szélsőséges emberellenes politikai nézeteket is lehet akár nagyegyházak szószékéről is hírdetni.Ezért is mondják sokan, hogy akkor inkább sehogy ne politizáljanak az egyházak.
Ha a hívek tartanák el az egyházukat, jogos lenne,hogy nekik politikai-erkölcsi útmutatást adnak, de állami pénzért való ácsingózás mellett ez jogtalan, erkölcstelen és visszaélés a tanulatlan egyszerű emberek bizalmával.

minime | 2010. június 15. | 12:04:54

egy példa: a pápa is folyamatosan tesz olyan társadalomra vonatkozó(a cikkbeni meghatározás szerint politikai) megjegyzéseket, ami a saját érékeinek megfelel. pl ne használjatok óvszert még ha AIDS-esek vagytok se. de elég abszurd lenne, ha ez az intézményes politika oldalán jelenne meg és szabályként íródna elő. szerintem ha a szabályok alakítását próbálná nyomni egy egyházi személy ott ellen kell állni.

kibicke | 2010. június 15. | 12:00:58

"A szabadság magasztos eszméje nem Isten tanítása ellen való gazság, az egyház tanításaival nem a politikai szabadságjogok állnak szemben, hanem a politikai érdekeket kiszolgáló egyházi szervilizmus. A szabad, vallásos ember nem lehet szolgalelkű."

Na hat ez egy eleg vitathato kijelentes, mert ugyebar erösen függ mar attol is hogy melyik egyhazrol beszelünk. Csak peldanak veve a muzulmanokat, ott biza a vallasi es közössegiranyito/politikai szerepek egymast fedeset epp a Momahemd tanitasai irjak elö. Hol marad itt a hivö ember szabadsaga, politikai szabadsagjogok? El is felejthetjük. Marpedig ha egyes vallastol elvarhatjuk/elvarjuk hogy ertekrendjevel ellentetben elismerjen egy vallasilag semleges (nem feltetlenül vallasellenes!) "kompromisszumertekrendet", akkor a demokracia szabalyai szerint a többitöl is el lehet/kene ezt varni. Föleg a 19-ik szazadig ervenyes kereszteny europai negativ tapasztalatokat figyelembe veve, ahogy a szerzök azt meg is emlitettek.

minime | 2010. június 15. | 11:56:37

nem lehet, hogy félreértik a szerzők az egyház/vallás és politika elválasztását? mert amennyire én értem a dolog arról szól, hogy az a szabályokkal rendezett közös tér, amit a intézményesült politika alakít ki olyan legyen, hogy ne feltételezze valami ezoterikus izé igaznak tartását, ne akarja ennek "értékeit" szabályai által másokra is rátestálni. ennyiben kerül a vallás a magán egyén hatókörébe. nem lehet olyan a politika, hogy ebbe belenyomja az egyént. az csak a magánterében választhatja azt. tehát ami le van tiltva az az, hogy valamiféle pozitív módon meghatározhassa a közteret egy ilyen misztikus nézetrendszer. szóval a gond nem azzal van, ha tesz egy vallási vezető valami társadalomra vonatkozó saját értékeinek megfelelő megjegyzést, hanem azzal, ha ez a politikai térben intézményesülne. a vallási vezető beszélhet amiről csak akar, de annak civil oldalon kell maradni. ha ez átcsúszik a szabály alkotás oldalára az elég nagy baj. és ez az most talán történni fog és amit ellenezni kell. szerintem a vallásos személyek sem érdeke hogy a törvényekbe vagy alkotmányba ilyen passzusok kerüljenek. max intézményeiknek.

Gaspar | 2010. június 15. | 11:23:30

Nos, én egyáltalán nem tartom magától értetődőnek, mint ahogyan a cikk szerzői írják, hogy ha hiszek valamiben, a társadalmat is abba az irányba akarjam befolyásolni.

Azért, mert én vallási vagy egyéb meggyőződésem miatt nem helyeslen az abortuszt, még nem kell feltétlenül azért küzdenem, hogy senki se végeztethessen abortuszt.
vagy ha úgy gondolom, hogy helyes, ha a gyerekeim hittant tanulnak, még nem kell feltétlenül mindenkire ráerőltetnem ezt a véleményemet.

Sok esetben pontosan az a baj az egyházakkal, hogy állásfoglalásukat, véleményüket a tárasadalom mindentagjára nézve kötelezővé kívánják tenni, azaz intolársak a másképp gondolkodókkal, viselkedőkkel szemben.

Szaladó | 2010. június 15. | 10:24:54

„Ha a világot egy adott értékrend szerint látjuk helyesnek, akkor magától értetődik, hogy a társadalmat is ezen értékek szerint kívánjuk befolyásolni.” – írják a nagy tudású szerzők. Csak azt nem látom be, hogy minek kell beemelni a közéletbe azt a transzcendens hatalmat, ahonnan egyesek vélelme szerint ez az értékrend származik. És ha mások számára ugyanezek az értékek máshonnan származnak, akkor mi van? Továbbá feltéve – pusztán munkahipotézisként –, hogy valóban létezik egy ilyenféle felsőbb hatalom, ahonnan az értékek származnak, mi igazolja azt, hogy ennek képviselete egy nagyon is evilági egyházra, sőt annak vezetőire van bízva? Hajlandó vagyok elfogadni, hogy az egyházaknak legyen valamennyi politikai szerepe – lélekkufár hatása amúgyis túl nagy –, de az ne legyen több, mint bármely más civil szerveződésé!

Pasinszki | 2010. június 15. | 09:27:13

Bár a modern tudomány megjelenésével megszűnt a vallások világmagyarázó képessége, és – mint számtalan tapasztalati tény mutatja – erkölcsi útmutatás terén is gyengélkednek, vannak misztikus gondolkodású emberek, akik igénylik, hogy mesékkel traktálják őket. Emiatt vallás mindaddig lesz, míg ember él a Földön. Azt pedig megmutatta a történelem, hogy csak azok a vallások maradnak fenn hosszabb távon, amelyeknek szervezett papsága van, vagyis az egyházzal, vagy ahhoz hasonlóval rendelkezők. A társadalmi szervezeteknek pedig vannak érdekeik, azokért fel is lépnek. Ha nem tennék, nem maradnának fenn. Ergo: semmi kivetnivaló nincs abban, ha az egyházak politizálnak.
Bár a szerzők nem eszerint a logika szerint jutottak ugyanerre a gondolatra, a végeredményben egyetértünk.
A probléma nem is ebben van, hanem abban, ha politikai szervezetek akarják a vallásos emberek érzelmeit meglovagolni, és bizonyos – nagyobb befolyású – egyházakat favorizálnak, és hatalmi pozícióba kivánják őket juttatni. (Gondolván: cuius regio, eius religio – hátha fordítva is működik!) A modern európai alkotmányok ezt – rossz történelmi tapasztalatokból tanulván – tiltják, de miért pont ezt a szabályt ne akarná valaki megszegni? Nos úgy látom, a cikk nem berzenkedik eléggé ez ellen a gondolat ellen. Pedig nagyon itt lenne az ideje!

blaci42 | 2010. június 15. | 09:13:31

Moderálási alapelvek- komment törölve -