Rohanunk…

A derék oroszok is így tettek annak idején, de később roppant megbánták ezt a nagy rohanást, remélem, mi jobban járunk.

Tényleg tutajoztak a makik

Hogy kerültek a makik Madagaszkárra? Erről többféle teória kering. Nemrég egy új ősföldrajzi modell is született.

Uram

.

Van élet a benzin után

Hogyan közlekedjünk a nagyvárosokban? Ha túléltük a szmogot, miként éljük túl a közlekedési vészhelyzeteket? Milyen üzemanyagoké a jövő? Rióban választ kaptunk a kérdéseinkre.

a torzulás íve

.

 

A kis Adonis

Őt Isten úgy segélje, hogy nem akart rosszat, csak el volt keseredve az életére, hatvan után egy magafajta egyszerű asszony már celofánsóhaj és kapukulcs, neki meg itt van a kisfiú is, akit ráadásul Adonisnak hívnak, hogy törne le a keze annak, aki ráírta a csuklójára, és nem vette észre, hogy az anyja egy ordas, mármint az ő lánya, de nem akarna untatni avval, meg sokat beszélni, elég szégyen, ami történt, illetve most már erősen szégyelli.

Látja, hogy nem értem, úgyhogy megpróbálja egyszerűbben mondani.

Ő meg az ő kis Adonis az Elmű irodájából tartottak haza, tiszta eredménytelenül, ő, ha műkörmöt lát, már ölni tudna, ráadásul Isten úgy segélje, nem szoláriumban barnult le a kis hölgy, aki hajtogatta ott neki a hülyeségeit. Szóval épp mentek át a zebrán a hogyhívják utcánál, ahol a patika van, amikor elkezdtek egybeesni a mindenféle véletlenek.

Ő látta, hogy megáll egy benga nagy személyautó a zebránál,méghozzá elég messze tőlük, sátortetős, szép fehér, a vádlotté. A szeme sarkából látta, mivel el volt gondolkozva a villanyhátralékon meg a Mercedes valamelyik iceghuszár élettársán, adják rá sírva a fehér inget, aki egyszer vagy kétszer piszkurálta a villanyórát, de nem többször vagy visszaesőleg, mint az újbrazil csaj föltételezte. Szóval töprenkedett ott a gondjában, és csak az Adonis sikoltására eszmélt föl, aki megbotlott a járda peremén, a keze kicsúszott az övéből, és hatalmasat esett, feje majd szét nem loccsant.

Még szinte a sikoltás alatt iszonyú fékcsikorgást hallott és azt, hogy megáll a zebrán a fehér autó, s a roma kérdezi, mi történt, és segítsen-e.

Ő még ebből magához se tért, még tátotta a száját, mikor futva odaérkezett négy ismerős egyenruhás fiatalember, és azt kérdezték, ugye a cigány volt a tettes.

Nem, ő nem volt, kiabálta az a betojt, zseléhajú fiatalember az autóban, hanem ő csak megállt segíteni.

Befogjad, mondták az ismerősei.

Az volt a baj a romával, hogy tele volt aranylánccal, meg napszemüveg és ilyesmi, szóval antipatikus egy illető volt, származástól függetlenül, aki valószínűleg bűnöző életmódot folytat. Na, ő akkor az állapota miatt is meg az összes dühéből is nem nagyon gondolkodott, hanem azt mondta, igen, ez volt az.

Hé, mondta a vádlott, mért hazudik maga, ha egyszer nem én voltam, de aztán elhallgatott, mert körbevették, megfogták, kapkodtak a mobilja után, amikor telefonálni akart. Ettől valahogy halálosan megijedt, egy egészen akrobatikus mozdulattal kiugrott az autóból, és elszaladt. Bespurizott a patikába, lehetett látni az üvegen át, ahogy hívja a rendőröket.

De közben ezek az ő ismerősei is hívták a rendőröket, azzal, hogy fogtak egy cserbenhagyásos cigány elkövetőt, aki bemenekült a patikába, meg a mentőket is hívták, hogy magyar áldozat van, súlyos. Tényleg vérzett Adonis feje meg a térde, őnála meg nem volt papír zsebkendő, úgyhogy nem volt baj, hogy hívták. Vagy ha ne adj’ isten! belső vérzés lépne föl.

Kettő ismerőse odaállt a patika elé, kettő meg az autóhoz, de jött a kommandó egy perc alatt. Hatan berontottak az üvegajtón, megbilincselték az elkövetőt, meg minden, hozták vissza az autójához. Ő arra gondolt, hogy nyilván tudnak valamit, mert ártatlannal nem csinálnak ilyesmit, és ettől kicsit megnyugodott.

Aztán elkezdtek helyszínelni meg kérdezgetni. Ő persze nem mert mást mondani, mint kezdetben, mert ezek az ismerősök annyira nyomták a gázolást, hogy ő félt, ha elkezdi bonyolítani, még neki esik baja, mert ezek az illetők nem voltak viccelősek, ezt tudta.

Továbbá az volt az érzése, hogy jól ismerik a rendőröket, mert nagyon barátságosak voltak egymással.

Így aztán szépen összeállt, hogy mi történt. Őneki az aggódástól megfájdult a feje, meg Adonis hisztijétől, mert az is elkezdte sikítozni, hogy ő volt, ő volt, szóval teljesen összezavarodott. Ráadásul – szégyelli, de most már késő – az jutott eszébe, de iszonyú erővel, hogy ilyenkor vagyoni jellegű kártérítés is szok lenni, és akkor kicsit majd könnyebb lesz az életük, kifizetik az adósságot, meg ilyesmi.

Értem, mi a problémája?

Ráadásul megjelent egy ilyen tanúskodó természetű tanú, aki már ott, a rendőröknek bemondta jegyzőkönyvbe, hogy a nyílászárója ablakából mindent figyelemmel kísért, a cigány bűnöző nem állt meg a zebrán, sőt gázt adott, és elindult. A kisgyermek csak úgy röpült, a nagymamija csodával határos módon megúszta, és ő mint jogkövető állampolgár példás büntetést kér a kedves ügyész úrtól.

Az első tárgyaláson meg is éljenezték, újabb és újabb részletekkel állt elő, úgy kellett leinteni az illetékeseknek. Volt tehát egy határozott közhangulat, mely őt is elbizonytalanította, hiszen egy ablakból mégiscsak többet látni, mint benne az esemény sűrűjében.

Amikor őt kérdezte a vádlott ügyvédje, ő próbált volna becsületesen felelni, csak ez a kártérítésdolog nagyon befészkelte magát az elméjébe, és elvette a tisztánlátását.

Ráadásul már rég meg lehetett volna egyezni, ha a Tanú úr is belement volna. Csakhogy nem akart, hiába mondta ő is meg az ügyvéd is, hogy kinek jó a pereskedés, megkutyálta magát, hogy a magyar igazságot akarja, ha addig él is.

Egy délután át is ment ehhez a tanúhoz a gyerekkel, hogy vajon tényleg így volt-e, mert őt nem hagyja nyugodni, hogy nem teljesen így emlékezik.

Emlékezzen csak így, nyugtatta meg az az özvegy férfi a tiszta, rendezett lakásában, ahol sok könyve volt, főleg történelemről és ilyen dolgokról. Szóval ne adja meg magát ezeknek, emlékezzen csak így, ha kérheti, mert ez az igazság.

Aztán fagylaltozás közben a Tanú úr szépen kikérdezte Adonist, ésmegnyugtatta őt, hogy a gyerek is helyesen emlékszik, nem kell vacillálkodni, a tények is egy dolog, és az igazság is egy dolog, ami magasabb rendű. Ráadásul „a sértett akkor se jó szemtanú, kedves Mária asszony, ha nincs neki szürke hályogja s erős szemüvege, mint azt az előbb említeni tetszett”. Ez a lemáriázás őneki igenis imponált, a Tanú úr szimpatikus, tanult embernek látszott, ellentétben az elkövetővel.

Akinek még az anyja is eljött hozzá, volt képe becsöngetni, és könyörögni, meg fenyegetőzni a nagy dekoltázsával, de ő be se engedte, azt mondta, csak az illetékeseknek nyilatkozik. Viszont erről a látogatásról tájékoztatta a Tanú urat, aki mellesleg, még népi ülnök korából úgy forgolódott a bíróságon, olyan otthonosan, mint ő a szódagyárban, ahol dolgozott, amíg be nem zárták.

Végül a lelkiismerete csak erősebb volt, mert szimpátia ide vagy oda, erőt vett magán, és a legutóbbi alkalommal elmondta a bíróságon becsületesen, hogy ő elnézést kér mindenkitől, a világért se akar bonyodalmat, de őszerinte nem történt semmi, illetve így és így történt, Adika megbotlott, s ő csak ijedtében mondta utóbb, amit mondott, a sokk hatására, Isten őt úgy segélje. Még el is sírta magát, erre a Tanú úr fölpattant, és elmesélte a smukkos románé látogatását, hogy a napnál is világosabb: „a kedves Mária asszony” meg lett fenyegetve a saját véráztatta országában, és ezért változtatta meg a vallomását.

És nézett rá, mint a vasvilla, semmi fagylalt vagy udvariasság.

Pillanatnyilag így áll az ügy, Adika rendszeresen bepisil, ő nem tud aludni, és nem tudja, kitől féljen jobban. Történt, ami történt, most már szeretné lezárni, mert úgy látja, rajta semmi se múlik, amit tehetett reálisan, széllel szemben is megtette. És azt azért az utolsó szó jogánmegjegyezné, hogy a kis pénzt, amit kapna vagy kapott volna, azt ő nem autóra meg aranyláncra meg játékteremre költené, hanem egyesegyedül Adikára, eltekintve a közműtartozásoktól, meg esetleg egy új mikró, de hát abba se magának melegít, hanem a gyereknek, de most már nem akar fenntartani.

-
Tettamanti Béla rajza
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.