belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
21. hétfő

Trianon okai

Romsics Ignác| Népszabadság| 2010. június 5. |125 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Itoérambolafoci | 2012. április 21. | 19:19:20

Didgeridoo | 2010. augusztus 15. | 08:12:50
"Azt a nemzetiségi politikát, amit a magyarok részéről kifogásoltak, a környező államok folytatták, mintha természetes lenne. Ez visszamenőleg hiteltelenítette a nacionalista érvet."
-------------
Ne nevezd "nacionalista érvnek" a nemzeti függetlenség elvét.
A mások bűnét pedig ne próbáld mentségként felhozni a mi bűneinkre.

Ha Tiszáék nem háborúval akarták volna megoldani a nemzetiségi problémáinkat, akkor nem kerültünk volna olyan helyzetbe, hogy idegen hatalmak döntsenek a nemzetiségi problémáink megoldásáról.

A Tiszáékat szerecsenmozsdatni, Károlyit pedig sározni próbáló mai jobberek mindig igyekeznek elhallgatni ezt.

Ha Tiszáék a szomszédaink elleni háborúra való készülés helyett a nemzetiségeinkkel való megegyezéssel foglalkoztak volna, akkor nem kerültünk volna olyan helyzetbe, hogy megegyezés helyett diktátumot kelljen elfogadnunk.

Azzal, hogy Tisza a háborúba lépés mellett döntött, az ország elvesztette a jogát arra, hogy tárgyalni akarjanak vele.

Fegyveres erővel területet akartunk szerni, tehát egy szót se szólhatunk azért, hogy mások fegyveres erővel területeket szereztek tőlünk.

Itoérambolafoci | 2012. április 21. | 19:01:40

"Az első világháborút területekért vívták." (Romsits)

Romsits úr igyekezett korrekt, elfogulatlan képet festeni, de elemzése mégis erősen részrehajló.

Azt nagyon helyesen kihangsúlyozza, hogy a történelmi Magyarország a nemzetiségi feszültségek miatt Trianon nélkül sem maradhatott volna fenn sokáig.

Arról viszont mélyen hallgat az elemzésében, hogy Trianont maga a magyar uralkodó osztály hívta az ország fejére.

Mégpedig azzal, hogy a súlyos nemzetiségi feszültségeket nem a nemzetiségeinkkel való józan kiegyezéssel, hanem az elnyomás fokozásával és egy területszerző háború indításával próbálták megoldani.

Ha a magyar uralkodó osztály és az őket képviselő Tisza István pártja nem vitte volna bele tudatosan az országot a háborúra, akkor Magyarország nem került volna olyan helyzetbe, hogy egy véres hábrú kirobbantójaként és veszteseként idegen hatalmak döntsenek a jövője felett.

Tisza és az akkori magyar jobboldal kizárólag a magyar uralkodó osztály kiváltságainak védelmét tartotta fontosnak, és ezt akár milliók élete árán is meg akarta védni.

EZ vezetett Trianonhoz.

Didgeridoo | 2010. augusztus 15. | 08:12:50

Azt a nemzetiségi politikát, amit a magyarok részéről kifogásoltak, a környező államok folytatták, mintha természetes lenne. Ez visszamenőleg hiteltelenítette a nacionalista érvet.

math | 2010. június 21. | 19:15:40

http://nol.hu/velemeny/a_felvidektol_trianonig__a_makacs_magyar_idovel_rosszul_jar

math | 2010. június 21. | 15:27:45

nagyon hiányzik a cikkből a Lex Apponyi

math | 2010. június 21. | 15:18:04

Trianon-szindróma
http://entellektuel.freeblog.hu/archives/2009/06/07/Trianon-szindroma/

József42 | 2010. június 7. | 23:46:14

A mai utódállamok sokkal inkább elnyomóbbak a magyarokkal, mint a Magyar Királyság volt velük! Hazugság az öngyülölő magyarok által terjesztett buta sztereotípia, hogy mi tehetünk róla, meg népek börtöne, bűnös nemzet bla bla bla..

wantirna | 2010. június 7. | 21:56:00

Moderálási alapelvek- komment törölve -

wantirna | 2010. június 7. | 19:15:42

Moderálási alapelvek- komment törölve -

pinkyboy | 2010. június 7. | 08:21:27

Érdekekről volt szó. A románok, csehszlovákok, jugoszlávok pedig, nem tartották be azt amit igértek nekünk: jogokat, autonómiát.

xanadu | 2010. június 6. | 16:59:52

budapesti | 2010. június 6. | 11:08:18

A győztesek nemigen tárgyalnak a legyőzött ellenféllel.
Itt írd alá és kész.
Mi azért nem tudunk erről, mert 500 éve nem nyertünk háborút.

medve1942 | 2010. június 6. | 16:47:09

Egy falat reklám azoknak, akiket érdekel a téma:
Romsicsnak pár éve egész könyve jelent meg a trianoni békéről az Osiris kiadásában (Osiris Könyvár), és ugyanebben a sorozatban szerkesztett egy másik kötetet: Mitoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről (2002). FIDESZ-fanoknak: az Osiris alapítója és vezetője, Gyurgyák János ugyan kivonult az aktív politikából, de a liberális jellegű FIDESZ alakulásakor ő volt az egyik szellemi megalapozó... Mindkét "oldal" számára hiteles írások.

bpredwing | 2010. június 6. | 16:43:06

szúrófény | 2010. június 6. | 15:17:46

Beleolvastam.Márai tényleg ezt írta a jobboldalról?

malvin | 2010. június 6. | 15:29:21

@Jiszajah
Ezt én is tudom:
A határvonalat úgy húzták, hogy létrejöhessen az ún "kisantant körvasút", ami által Magyarországot vonattal el lehessen kerülni, akár a teherforgalom számára, akár katonai céllal.
A végeredmény: színmagyar területek kerültek emiatt idegen fennhatóság alá.

Viszont egy messzebbre látó terv (volt ilyen, csak kevés szó esik róla; arról meg mégkevesebb, hogy miért bukott meg) Magyarországot is bevonta volna abba a bizonyos Németországgal szembeni ellensúlyba.
Így azután ez a "kitűnő stratégia" először gazdaságilag mondott csődöt a 29-es válság után, azután pedig katonailag a II. világháborúban.

szúrófény | 2010. június 6. | 15:17:46

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Jezebel | 2010. június 6. | 14:55:19

bpredwing | 2010. június 6. | 13:52:38

Köszi a gratulációdat, de légyszi ne csak egy részletet emelj ki a hozzászólásomból, ha nem összéségében tekintsd nagy kozmopolita aggyal! Nekem a kurucinfo tul erős, ott valóban elvakult állatok vannak, akikkel nem lehet vitatkozni, míg én liberális vagyok. Azt hiszem ha valakikt akkor a liberálisokat különösen kell, hogy bosszantsa Trianon, hiszen az minden volt, csak megértő és nagy vonalú nem, hacsak nem egy írányba. Az igazságtalanság és méltánytalanság kell, ami egy liberálist a legjobban elszomorítsa..és elkeserítse, és ami Trianonban történt az a legmélyebb rétegekig ható behatolás volt a nemzeti érzésbe, magyarul rettentő megalázó...ezen nincs mit szépíteni. Egy nemzetet is lehet megalázni, nemcsak személyeket.

Ui: most 80%-os jobboldali többség van a parlamentben, elképesztő baloldali vereség. Soha nem volt többség a parlamentben a II. világháború óta. Most elgondolkodnak a régi Szdsz-esek és Mszp-esek. Akkora löketet kaphattak, mint mi Trianonban. Csakhogy míg ők megérdemelték, és ezen lehet változtatni, ha a Fidesz újra bunkó lesz, addig mi Trinonban nem, és azon nehéz változtatni. Nem lehetetlen, de nehéz...

Jiszajah | 2010. június 6. | 14:49:53

malvin | 2010. június 6. | 13:35:46

Hogy miért az a néhány tiz kilométer? Nézd meg a korabeli vasútvonalak térképét, s megérted...

Jiszajah | 2010. június 6. | 14:45:03

A vers alatt a dátum magáért beszél. Tudni lehetett előre. És talán ma is sokat lehet(ne) tudni...

Ady Endre:
A SZÉTSZÓRÓDÁS ELŐTT

"És áll (az előbbieknek) helyébe egy utálatos... és békességnek
színe alatt csalárdul cselekszik azzal, és elmenvén győzedelmet
vészen kevés néppel. Elfoglalja az országnak gazdag részét...
zsákmányt, prédát és gazdagságot oszt az ő vitézeinek, és
gondolataival forgolódik az erősségeknek megvételek felől,
de azt ideig eltitkolja."

Dániel könyve, 11.


Hát népét Hadur is szétszórja:
Szigoruabb istenek ezt így szokták,
Miként egy régi, bánatos, erdélyi
Prédikátor írásba rótta
Keresvén zsidókkal atyafiságunk.

Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre,
Volt utonállók új utbanállóknak
S míg úrfajtánk egymást s a népet falta;
Tunya álmainkat jég verte
S még a Templomot se épitettük föl.

Helyünkön meg nem tudtunk állni
S ide kerültünk, ez kezdeti átkunk,
Ma már nem mienk paráznás vérünk sem,
Jöhet a helyünkre akármi:
Megöltük és kibűnöztük magunkat.

És mi nem leszünk majd szétszórva
Árvult, de mégis győzedelmes fajta:
Minket korszakok tűz-dühe nem edzett
S fölolvaszt a világ kohója
S elveszünk, mert elvesztettük magunkat.

1914 január

bpredwing | 2010. június 6. | 13:52:38

Jezebel | 2010. június 6. | 12:24:37

Gratulálok hozzászólásodhoz,igazán elgondolkodtató a magyar lélekről szóló eszmefuttatásod. A "belefejel a baromarcú fejedbe" különösen meggyőző volt.
Mégis,nem inkább a kurucinferno a neked való terep?

malvin | 2010. június 6. | 13:35:46

@budapesti:
azt nem tudom, hogy Románia visszafizette-e a kölcsönt, de már röpke tíz év elteltével kiderült, hogy mennyire hibás volt a trianoni döntés alapját képező francia biztonságpolitikai elképzelés. (Erre még Benes is rájött: http://www.adatbank.transindex.ro/regio/html/alcim_pdf8.pdf - amit pont a franciák támogattak leginkább).

És továbbra sem értem, hogy annak ellenére, hogy valamilyen mértékben mindenki más (Anglia, Olaszország, USA) támogatta Magyarországot, mitől volt Franciaország "ennyire erős".
Gondolok itt pl. arra, hogy az adatok szerint az elszakított 3 millió magyarból 1 millió közvetlenül a trianoni határok mentén élt. Tehát a határok néhány 10 kilométerrel történő kitolása (ami azért nem egy egetverő gazdasági érdeksérelem) a 3 az mindjárt csak 2. És ennek azért egészen más az akusztikája. Nem beszélve arról, hogy nem egy irredenta, hanem egy sokkal angol-francia barátabb magyarországot eredményezhetett volna.
Így viszont Hitlertől várták a megoldást.

Jezebel | 2010. június 6. | 12:24:37

sharapova2008 | 2010. június 6. | 06:58:46

Mi az, hogy magyar lélek Sharapova? Hát majd ha Fidesz és a Jobbik belefejel abba a baromarcú fejedbe, akkor majd megtudod. De tudom, hogy milyen volt a nemzetiségi arány, és okkal mondhatom, hogy "igaságtalan" volt. Én nem használtam ezt a szót, azt írtam, hogy aránytalan és sehogy nem jön ki az egyenlet. Igen, volt ahol 5%-os volt a magyarság aránya, de milyen jogon csatolnak még 5% magyart is el??? Nem beszélve arról, hogy volt ahol 50% fölött volt..Hogy veszi magának a konferencia a bátorságot, hogy 1 millió magyart a csehszlovák állam és 2 milliót pedig a román elcsatoljon..???? Ezt meg tudod mondani, te baromarcú? Én csak ezekről beszéltem. A csonkítás és területcsökkenés önmagában rendben van, de nem ennyivel!! 160 ezer km2-ről beszéltem, most 93 ezer van, ha 160 ezer lenne nem szólnék egy szót se..És sok történelem könyvet is olvasok, de mind engem erősít meg, megőrültél..?? Ehhez még érzelem se kell, ez szimpla matematika, az egyenlet nem jön ki!!

lorid | 2010. június 6. | 11:18:58

@Délvidéki.... "ha őseink is ... de a XX.századot már nem!

a történelmet mégis érdemes ismerni mielőtt az ember nagyokat mond kinyilatkoztatás szinten.... az észtek és a lettek és a litvánok, de még a kazahok és az üzbégek is stb. stb. túléltek nemzetként 20. századi birodalomban. meg a horvátok, meg a koszovó albánok stb. délvidéki, menjen a helyére! történelemből készüljön alaposabban!

budapesti | 2010. június 6. | 11:08:18

Moderálási alapelvek- komment törölve -

xanadu | 2010. június 6. | 10:51:56

A 11 000 000 halott után vajon számonkérhető-e a győztesek "lelkiismerete"?

xanadu | 2010. június 6. | 10:50:21

A Győztesek szempontjából még akár tudatos döntés is lehetett, hogy az utódországok vegyesek legyenek. Így országon belül sakkban tarthatták egymást és nem foglalkoztak a "nagyok" játékaival.

xanadu | 2010. június 6. | 10:32:03

Gyurka46 | 2010. június 6. | 10:27:43

Lehetett volna több magyart is egybe tartani.
Csakhogy nem akarták meghagyni a körvasutat, melyen a hadsereg jól szállítható.
Egyébként a győztesek célja a sok kis részre darabolás volt, hogy elkerüljék a nagyobb erő megjelenését.
Ez bejött ...

Gyurka46 | 2010. június 6. | 10:27:43

Elnézést az ünneprontásért, de ha utánanéznek, az 1910-es népszámlálás szerint az elcsatolt területek egyikén sem volt 32%-nál magasabb a magyarság részaránya.
Tehát az lett volna az igazságos megoldás, ha a vesztes Magarországhoz csatolják a kétharmad részt más nemzetiségű területeket?

xanadu | 2010. június 6. | 09:59:07

Há igen!

Aki a kocsmában rossz ellenfelet választ, az megverten elkulloghat.

Így sikerült ez a K und K-nak is.

Csak közben elpusztult 800 000 magyar ember is ...
Ki szeretné, ha a 3 millió magyarért cserébe műanyagzsákban kapná vissza férjét, apját, gyerekét?

Délvidéki | 2010. június 6. | 09:42:49

felcsútielvtárs | 2010. június 6. | 00:58:51

Ha őseink meghunyászkodtak volna, s azt mondják, hogy 150 év után már nem változtathatóak meg a határok, s még ma is Törökországban élnénk, már törökül beszélnénk - nyugodt lehetsz. S ugyanúgy törökül beszélnének az általad említett népek. Mert a középkort túl lehetett élni magyarként, görögként stb. egy más birodalomban, de a XX. századot már nem!

Igazad van, hogy ismerni kell a történelmet. Nekünk itt nem tanították. A magyar történelmet például a 8 év alatt egy iskolai óra (45 perc) keretében tanultuk, s valami olyasmiről szólt, hogy a magyra hordák elfoglalták a Vajdaságot a szláv népektől. Más semmi sem volt.

Döbrögi | 2010. június 6. | 08:56:50

sharapova2008 | 2010. június 6. | 06:58:46

Jezebel:"magyar lélek"? Ez miféle baromság? A megkérdezettek 50%-a azt sem tudja,hogy mi volt,mikor volt a Trianon,75%-ának fogalma sincs az Osztrák_Magyar Monarchia etnikai viszonyairól!"

Azon még nem gondolkoztál el, hogy ennek mi az oka? Az elmúlt 45 + 20 év alatt mindent megtettek azért, hogy ez így legyen! De ez most megváltozik...

alterego56 | 2010. június 6. | 08:44:52

Moderálási alapelvek- komment törölve -

zoli | 2010. június 6. | 08:34:34

sharapova: Kiváncsi lennék, hogy a széleskörű történelmi ismereteid alapján hány erdélyi (mert romániai nem volt)vármegyének ismereded az 1910-es etnikai összetételét? Nagyon meglepődnél az 5%-os kijelentéseden. Még ma is 90 éves erőteljes elrománosítás után is több az olyan erdélyi megye ahol a magyarság aránya 5% feletti, mint az olyan ahol alatti: Hargita 85%, Kovászna 75%, Maros 40%, Kolozs 18%, Szilágy 23%, Szatmár 35%, Bihar 25%, Máramaros 10%, Arad 15%, Brassó 8%, Temes 5%.

sharapova2008 | 2010. június 6. | 06:58:46

Moderálási alapelvek- komment törölve -

xanadu | 2010. június 6. | 06:16:20

A kereszt jele alatt Mária országa 500 évig nem volt független, Isten nevében a múlt században elbukott két világháborút és területének kétharmadát, erőszakos halált halt ezen események alatt 2 millió magyar ember.

És ismét a kereszt vezeti az országot ...
Van még egyharmad.

xanadu | 2010. június 6. | 06:11:30

Halász | 2010. június 5. | 21:41:41

Igaz.
Kocsmai alapszabály: olyannal kezdjünk verekedni, akivel megbírunk.
Ellenben, ha lever, akkor illik meghunyászkodni.

Persze a háta mögött majd magyarázkodhatunk ...

Mint itt Trianonnal kapcsolatban.

felcsútielvtárs | 2010. június 6. | 00:58:51

Délvidéki | 2010. június 5. | 15:45:39

Egészen biztosan nem beszélnénk törökül, ahogy a sokkal hosszabb ideig török uralom alatt élö görögök, bolgárok, albán sem lettek törökök/töröknyelvüek. A történelmet ismerni kell.

Jezebel | 2010. június 5. | 23:34:04

Tehát a cél revízió: területi revízió. Az első célpont: Szlovákia, dél szlovákia. ha nem most akkor 10 év múlva, 50 vagy 100 év múlva de lemondani soha nem fogunk tudni..mint ahogy a franciák sem tudtak lemondani Elzászról. EZ ugyanaz. Ráaádásul nekik arányaiban fajlagosan az sokkal kisebb veszteség volt, mint nekünk Trianon.

Jezebel | 2010. június 5. | 23:28:32

Trianont a magyar lélek soha nem fogja elfogadni az biztos. azért mert nem lehet elfogadni. Hiába akarjuk, soha nem fog menni. Egyszerűen nem volt arányban az utód államok területi nyeresége és az általuk hozott áldozat a háború győzelmes befejezésére. Ezenkívül a magyarságnak sokkal kisebb terület maradt meg az anyaországból az mint számarányából és kultúrális és történelmi súlyából következne. Min 160 ezer km2nek kellett volna megmaradnia, és akkor azt mondjuk ok. De ez így matematikai önellentmondás, a képlet soha nem fog kijönni, egyenlőséget mutatni. És ezért béke se lehet soha.

következetes | 2010. június 5. | 22:43:59

A történelemben semmi nem örök érvényü! A határok, szerzödések, nemzetek, birodalmak születnek és elpusztulnak.
Az elsö nagy háború békekötése szülte a második háborút. Több tíz millió halottal.
Oroszország-Szovjetúnió nagyon keservesen megfizetett az elsö háború utáni káoszért.
Anglia elveszítette a gyarmatait, jelentéktelen eladósodott ország lett.
Franciaország tényleg gyözött? Párizsban minden második újszülött ...
Az Egyesült Államokat jelenleg a Kínai Népköztársaság tartja életben.
Szóval a történelemben mindig minden változik, és mindig vannak új lehetöségek! És ami a legfontosabb semmi nem örök érvényü!

Halász | 2010. június 5. | 21:41:41

"jucus | 2010. június 5. | 19:55:07

Halász
Úgy látom, nem jártál Doberdóban. A monarchia és az olaz áldozatok ugyanott vannak eltemetve, csak egy országút válaszja el a két temetőt. Menj el, énekeld el a Himnuszt, és sírj. És tanuld meg tisztelni is az ellenfelet."

Elmentem. Ott állt mellettem az olasz barátom és azt kérdezte: perche?

Legalább önmagunknak ne hazudjunk! Az ovisoknál úgy mondják, hogy: Óvónéni! A Pistikét pofonvágtam és az a buta visszaütött... Nálunk a visszaütést Trianonnak hívják. Erről miért nem esik szó?

Délvidéki | 2010. június 5. | 21:28:21

Trianon kapcsán a legrosszabb a hallgatás. Foglalkozni kell vele és keresni a megoldást, ha tetszik ez a szomszédos államoknak és Európának, ha nem! Megoldás lehet rövid távon a tényleges autonómia, viszont hosszú távon a terület újbóli benépesítésére és az eredeti határok visszaállítására kell törekedni.

Nantal | 2010. június 5. | 21:19:50

...az ÉRDEKLŐDŐK SZÁMÁRA, egy - talán kevésbé ismert - feldolgozása TRIANON-nak
ami rengeteg részletében, kiegészítést nyújt, sok részlet megértéséhez:

http://pocakosgondok.blogspot.com/2010/06/versailles-es-trianon-madartavlatbol.html

akkoris5 | 2010. június 5. | 21:00:52

Moderálási alapelvek- komment törölve -

wantirna | 2010. június 5. | 20:32:53

Moderálási alapelvek- komment törölve -

wantirna | 2010. június 5. | 20:25:08

Moderálási alapelvek- komment törölve -

tavi görény | 2010. június 5. | 20:12:35

Egy ilyen színvonalas és összeszedett írás után ilyen kommenteléseket olvasni... ez büntetés. Ettől függetlenül Romsics professzor minden tiszteletet megérdemel.

Jager László | 2010. június 5. | 19:56:00

És jött Horthy a nemzetmegváltó,aki belevitte Magyarországot a II.Világháborúba!!
"Köszönet Neki"!!
Igazi Árpád?! Vagy Koppány?!
Hát az biztos,hogy a Don-kanyar, II. Muhi,Mohács!!
J.L.

jucus | 2010. június 5. | 19:55:07

Halász
Úgy látom, nem jártál Doberdóban. A monarchia és az olaz áldozatok ugyanott vannak eltemetve, csak egy országút válaszja el a két temetőt. Menj el, énekeld el a Himnuszt, és sírj. És tanuld meg tisztelni is az ellenfelet.

wantirna | 2010. június 5. | 19:39:29

Moderálási alapelvek- komment törölve -

luther | 2010. június 5. | 19:36:44

Az ország igazi problémája a gyerekvállalás alacsony szintje,
miután az egyke mellett döntött a többség, így teljes területek továbbra is kiürülnek, mindegy, hogy mennyire erőszakos a regnáló kormány

Halász | 2010. június 5. | 19:35:28

"akkoris5 | 2010. június 5. | 17:09:36

Halász | 2010. június 5. | 16:53:29

"Ugyanúgy, mint a magyar bakák gyilkosságai Olaszországban. (Is.)"

Nem ugyanúgy, mert azokat megbüntették, a trianoni rablókat pedig nem."

Fogalomzavarod van. A magyar bakák az olaszokat gyilkolták saját hazájukban, városukban, falujukban. Ezért Trianon volt a büntetés.

malvin | 2010. június 5. | 19:35:14

u.i.2
ma a HírTV-ben Romsics úr nagyon kikelt a "Clemenceau menye" meg a "román k...vák" szerű legendák (nemzeti önigazolások) ellen.
Biztosan igaza van.
De akkor magyarázza meg a saját cikkéből is egyértelműen kiolvashartó francia ellenszenv okát.

Gebbeth | 2010. június 5. | 19:33:35

Moderálási alapelvek- komment törölve -

lloydgeorge | 2010. június 5. | 19:28:40

Moderálási alapelvek- komment törölve -

wantirna | 2010. június 5. | 19:21:24

Moderálási alapelvek- komment törölve -

adamant | 2010. június 5. | 19:20:55

Érdekes, hogy mennyire különválik a mai, 93 ezer km²-es kisebbségi és többségi álláspont, ha valaki az elejétöl kezdve végigolvassa a kommenteket.

Ettöl függetlenül nem tenne jót, sem MO-nak, sem a környezö magyar kisebbségeknek egy fegyveres konfliktus, úgy hogy a kimenetele sem biztos.

Nincs elég bajunk az árvízzel, a padlón lévö gazdasággal?!
Még majd egy háború úgy kellene, mint púp a hátunkra.

malvin | 2010. június 5. | 19:17:36

Valamiért lemaradt a vége (pedig "tanulségos"). Tehát:
... a Német országgal szemben kialakítandó ellensúlybam Magyarországnak is szánt szerepet.
Ez a javaslat végül is "elhalt", pedig logikus hogy három ellensúly helyett (Lengyelország, Csehszlovákia és Románia) jobb a négy.

u.i. Ráadásul a "hálás Románia" szinte elsőként lépett be a II. világháborúba a Németek oldalán. (és ahogy olvasom Millerand életrajzát, még megérte, hogy milyen jó döntést hozott)

malvin | 2010. június 5. | 19:14:28

Engem leginkább az alábbiak magyarázata érdekelne:

1. [i]A békeszerződés tervezetével szemben tett januári és februári magyar ellenvetéseket a Békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa először 1920. február 25-én vitatta meg. Lloyd George brit és Francesco Nitti olasz miniszterelnök ez alkalommal egyaránt a magyar észrevételek alapos megfontolását ajánlotta. Millerand, az új francia miniszterelnök ezzel szemben a kérdés bármilyen újratárgyalását fölöslegesnek tartotta.[/i]

2. [i]A Legfelsőbb Tanács március 3-i ülésén Lloyd George ismét visszatért a magyar határok ügyére. Pontos statisztikai adatokat citálva mutatott rá, hogy a békeszerződés csaknem hárommillió magyart, azaz „a teljes magyar népesség harmadát” tervezi idegen uralom alá helyezni, és ezt „nem lesz könnyű megvédeni”. ...

A vitában Nitti ismét Lloyd George mellé állt. Philippe Berthelot külügyi államtitkár, aki Millerand távollétében Franciaországot képviselte, viszont makacsul ellenezte az angol–olasz javaslatot.
[/i]

3. [i]A külügyminiszterek és nagykövetek tanácsa március 8-án tűzte napirendre a magyar határok esetleges megváltoztatásának kérdését. A hosszú vita eredménye az eredeti döntések érvényben hagyása lett. [/i]

Magyarul, miért utáltak minket ennyire a franciák?

Ráadásul végképp nem értem, ha ehhez hozzáveszem azt, amit a napokban egy másik történész nyilatkozott, miszerint majd egy évig létezett egy olyan elképzelés ami a Német országgal szemben kialakítandó ellensúlybam Magzyarországnak is

Délvidéki | 2010. június 5. | 19:13:34

Maxval
Koszovó szakad - a szerbek lakta Észak-Koszovó pár éven belül Szerbiához csatlakozik, majd követni fogja példáját a Boszniai Szerb Köztársaság

Jager László | 2010. június 5. | 19:06:23

Csak csendben és hallkan kérdezem. Most mennyi magyar él a környező országokban!?
Csak kérdezem ,mert nem tudom!!
Szerintetek ki válalja a magyarságát!??
Kérdezem ,mert nem tudom!!??
Gondolom Ti sem!!!
Ez már nem 1910!!!
Most 2010 van!!
Ha jól tudom.Romániából, Kárpát Ukrajnából,Szlovákiából,Szerbiából az utóbbi 20 évben többszázezer magyar települt át Magyarországra és ugyanenyi Ny-Európába ,Amerikába, Kanadába,Ausztráliába!!
Csak úgy!!
J.L.

MaxVal | 2010. június 5. | 18:57:34

wantirna:

A zsidók és a németek voltak a kivétel. Ez a két nép többségben elfogadta a magyarrá asszimilációt. A többiek viszont nem. jellemző a magyar nacionalizmusra, hogy később éppen e két nemzetiséget semmisítette meg nagy arányban.

http://bircaman.nolblog.hu/archives/2009/11/02/A_kisebbsegellenes_magyar_politika/

MaxVal | 2010. június 5. | 18:54:04

hakos5:

Nem vagyok háborúpárti, de ha a cél a határ megváltoztatása, akkor ennek egyetlen megoldása a háború. Én nem támogatom a határ megváltoztatását, így a háborút sem. Hozzáteszem: nagyon komoly nagyhatalmi érdek kell mindehhez. Jelen esetben ilyen nincs, nagyhatalmi szempontból mind Mo., mind a határos államok kb. ugyanolyan nagyhatalmi támogatással rendelkeznek.

Az én megoldásom az EU. Az EU tovább fejlesztendő, országgá kell válnia, s ezzel a probléma önmagától megszűnik (na jó, Kárpátalja kérdése megmarad akkor is, de a többi megoldódik).

wantirna | 2010. június 5. | 18:48:15

Moderálási alapelvek- komment törölve -

csaszi/2 | 2010. június 5. | 18:46:52

Egy rendkivul sokoldalu es minden reszleteben gondosan kutatott tortenelmi munka ez a cikk.
Megis hianyolom a cikkbol az amerikai Thomas Sakmyster: "Admiralis Lohaton. Horthy Miklos 1918-1944" (Admiral on Horsback) cimu, a ket vilaghaboru kozotti Magyarorszag tortenetet feldolgozo munkajaban eppen Romsics Ignacra hivatkozva azt irja, hogy a francia fel az ellenforradalmi feher terror miatt jutott arra a kovetkeztetesre, hogy egy eros Magyrorszag veszelyeztetne a terseg nyugalmat, igy azt minel inkabb gyengitendo az eredeti trianoni hararok tovabbi szukiteset is keresztul vitte.

Napjaink Magyar - Szlovak viszonya es egyeb hoborgesek a radikalis oldalon mintha ezt a nezegtet igazolna.

hakos5 | 2010. június 5. | 18:44:18

Szóval még háborúpárti is vagy?..:)))
Tetszik, hogy ilyen határozottan megmutatod az irányt.
A magyar politikának tehát két dologra kell törekednie: 1. erős hadsereget építeni,s ha a körülmények alkalmasak, akkor azt használni 2. megszerezni a nagyhatalmi támogatást
Minek nyavajogni, siránkozni Trianon felett, (és várni, hogy majd az EU megoldja), előrelátóan készülni kell és cselekedni! Az elkövetkező évtizedre ez nem is olyan rossz program....:))

MaxVal | 2010. június 5. | 18:43:00

"Igazságos volt Szerbiához csatolni?"

Nyilván NEM volt igazságos. A győztesek azt is elvették ami nem járt volna nekik, ez tény, kár vitatni.

MaxVal | 2010. június 5. | 18:41:59

"Egyébként, ha Koszovó szakad, utána, ha Bosznia szakad, esetleg Moldávia csatlakozik Romániához, akkor nekünk is jogunk lesz?"

Ki szakad és hová?

Délvidéki | 2010. június 5. | 18:30:34

Maxval írja: A főok tehát: 70 évnyi agresszív magyar elnyomó kisebbségi politika 1848-1918 között, pontosan abban az időszakban

Tehát az elnyomott határontúli magyaroknak is joguk van most az elszakadásra?

Egyébként, ha Koszovó szakad, utána, ha Bosznia szakad, esetleg Moldávia csatlakozik Romániához, akkor nekünk is jogunk lesz?

Délvidéki | 2010. június 5. | 18:27:18

MaxVal
1920-ban a mai Vajdaság területén a lakosság 30 százaléka magyar volt, 30 százaléka német, 20 százaléka szerb, 20 százaléka pedig egyéb (kb. 20 népcsoport). Igazságos volt Szerbiához csatolni? A szerbek csak attól féltek, hogy nehogy népszavazás legyen!

MaxVal | 2010. június 5. | 18:21:42

hakos5

A gond az, hogy a nemzetközi jog időközben változott. Ma már a szuverenitás joga van első helyen, szemben az önrendelkezéssel (kivéve: gyarmatok). Az egyetlen "megoldás" a háború tehát vagy a polgárháború. Ha az ottani magyarok felkelést szerveznek, ebből polgárháború alakul ki, s a magyar fél képes megnyerni a nemzetközi hatalmakat a saját oldalára, akkor talán van esélye a revíziónak. Máskép nincs.

Jezebel | 2010. június 5. | 18:19:47

Mocskos és tényleg rosszindulatú, gyilkos és a magyar mint általános jelző teljes ellehetetlenítésésre és aláásására való törekvés volt a Trianon-diktátum. Én azt gondolom, hogy ezen nics mit vitatkozni. Minden magyar erkölcsi kötelessége elből elutasítani a Trianoni szerződést. Soha és soha nem lesz megbékélés se magunkkal se a szomszédokkal, ha ez így marad.

Én azt gondolom, hogy erre nincs bocsánat, még vesztes háború esetén sem lehet ilyet megcsinálni egy vesztes országgal egy civilizáltnak mondott 20. században. Lesz ennek folytatása.

Walden | 2010. június 5. | 18:19:25

"MaxVal | 2010. június 5. | 16:44:00
Szerintem igazságos volt. Több embernek adott pozitívumot, mint amennyinek negatívumot. A többség szava számít. A többségnek meg pozitív volt. Azaz nem volt "népellenes"."

Attól, hogy valami több embernek használ, mint árt, még nem feltétlenül igazságos. Egyébként azt bizonyára lehetne vitatni, hogy a trianoni szerződés valóban több embernek adott-e pozitívumot, mint negatívumot. Az aligha lehet kétséges, hogy lehetett volna igazságosabban is dönteni, úgy, hogy mindenkinek elfogadható legyen a döntés az adott körülmények között. Romsics Ignác írásából kiderül, hogy ilyesmi csak Lloyd George-ban (és Francesco Nittiben) merült fel a döntéshozók között. A franciák egyértelműen büntetni akartak, a kis-antant országai pedig pofátlanul harácsolni.

Számomra döbbenetes újra és újra szembesülni azzal, hogy Magyarország röpte 1914 után hogyan került dugóhúzóba, és az ország hogyan száguldott egyre gyorsabban a katasztrófa felé - részint rajta kívül álló, általa kezelhetetlen okokból.

hakos5 | 2010. június 5. | 18:17:39

MaxVal | 2010. június 5. | 17:50:14
Furcsa egy gondolatmeneted van.Egyrészt a rögeszmédet hangoztatod, hogy Magyarországon "elnyomták" a nemzetiségeket. Ebből kiindulva megállapítod, hogy joguk volt ugyebár elszakadásra törekedni és ezért igazságosak szerinted a trianoni határok. Másrészt azt mondod, hogy törődjünk bele.
Ha viszont komolyan veszem logikádat, akkor a következő eredményre jutunk:
1. 1918 óta a szlovákok elnyomják a magyarokat, 2. ezért jogosak lennének a magyarok elszakadási törekvései, 3. ha Magyarországhoz csatolnának 500 ezer magyar mellett 450 ezer szlovákot, akor az igazságos lenne, mert a többség jobban járna, 4. ha ez megtörtént, akkor a szlovákok nyugodjanak bele, mert korábban megpróbálták elszlovákosítani a magyarokat.
Maxvall te egy kódolt irredenta, revizionista vagy.

Walden | 2010. június 5. | 18:08:06

"akkoris5 | 2010. június 5. | 15:18:17
Milyen oka lehet egy bűncselekmény elkövetésének?"

Féltékenység, nyereségvágy, bosszú, hataloméhség, hirtelen felindulás, hogy csak néhány viszonylag ismert okot soroljak.

wantirna | 2010. június 5. | 18:00:24

Moderálási alapelvek- komment törölve -

wantirna | 2010. június 5. | 17:55:29

Moderálási alapelvek- komment törölve -

MaxVal | 2010. június 5. | 17:50:14

"A Romániához csatolt részen nagyjából 50-50%"

Milyen jó, hogy te ezt megszámoltad. Így ezek után nem marad más, mint hinni neked, hiszen közismert táv-akaratszámláló vagy!
:-)

akkoris5 | 2010. június 5. | 17:48:28

Moderálási alapelvek- komment törölve -

MaxVal | 2010. június 5. | 17:47:07

"A versailles-i békeszerződés nem tekinthető nemzetközi jogi aktusnak, olvasd el még egyszer Romsics cikkét."

De igen. Romsics sem mond mást.

andras1 | 2010. június 5. | 17:45:01

MaxVal | 2010. június 5. | 17:37:46
"A nemzetközi jog nem polgári jog, ez két külön kategória. Keverni butaság"

Ha számodra a testvéred polgári jogi kategória, akkor ott valami hiba van.
A versailles-i békeszerződés nem tekinthető nemzetközi jogi aktusnak, olvasd el még egyszer Romsics cikkét.

xanadu | 2010. június 5. | 17:43:10

Gebbeth | 2010. június 5. | 13:53:32

Lehetett róla beszélni.
Csak nem kapott állami támogatást a dolog.

Ki akadályozta meg az elmúlt 20 évben, hogy meglátogasd a szerződés aláírásának helyszínét?

A hónap első hetében a múzeum INGYEN látogatható.
Ami pl. a Mátyás templomról nem mondható el.

chili | 2010. június 5. | 17:43:08

T. JL

Azert jo ez a cikk itt, mert vegre olyanok is tiszta forrasbol merithetnek ismereteket Trianon okairol, akik foleg a jobboldali sajto ferditeseihez vannak szoktatva.

MaxVal | 2010. június 5. | 17:42:26

A főok tehát: 70 évnyi agresszív magyar elnyomó kisebbségi politika 1848-1918 között, pontosan abban az időszakban, amikor a magyar nacionalizmussal párhuzamosan megindult a szlovák, román, horvát, szerb nacionalizmus is. Az akkori magyar elit nem látott előrébb az orránál, s a francia modellt követte, abban a hitben, hogy sikerülni fog mindenkit elmagyarosítani az országban. Nem jött be, a nem-ellenséges kisebbségi lakosokat is sikerült ezzel ellenségessé tenni. Aztán jött az elvesztett háború. A kisebbségek meg kihasználták az alkalmat. Ennyi az egész. Nem trianonozni kell, hőbörögni és magyarkodni, hanem a tényeket elfogadni.

xanadu | 2010. június 5. | 17:40:19

andras1 | 2010. június 5. | 17:26:32

Most ehhez vedd hozzá: ha testvéredet az állam megfosztja minden vagyonától és átadja egy idegen országnak tervszerű megsemmisítésre.
Vajon ez igazságos?

akkoris5 | 2010. június 5. | 17:40:16

Moderálási alapelvek- komment törölve -

MaxVal | 2010. június 5. | 17:37:46

andras1:

"Ha testvéred három szomszédja összefog és elkergeti őt a saját házából, akkor is úgy gondolod, hogy igazságos? Matematikailag többen örülnek, mint bánkódnak."

A nemzetközi jog nem polgári jog, ez két külön kategória. Keverni butaság.
A tény: a magyarországi nemzetiségek önrendelkezni akartak, s az elszakított ex-magyar területeken többségben voltak. Kihasználták az alkalmat, a háborút, s elszakadtak. Ez a helyzet. Ezt két módon lehetett volna megelőzni: 1. megnyerni a háborút, 2. egyenjogú többnemzetiségű Magyarországot teremteni 1848-1918 között, hogy a kisebbségek lojálisak maradjanak az országhoz és ne akarjanak elszakadni.

emj195 | 2010. június 5. | 17:34:34

ESZKÖZTÁR: Halgass magyar rádiókat! --> http://emj.ourtoolbar.com/

Támogatás --> http://twitter.com/eroszakmentes

MaxVal | 2010. június 5. | 17:34:27

akkoris:

"Nagymagyarország lakossága többsége magyar nemzetiségű volt"

1910-ben 52 % volt magyar.
Az elcsatolt területeken meg alig 25 % körüli volt a magyar arány.

"ezért kevesebb embernek okozott jót mint rosszat, tehát igazságtalan volt"

Nem, mert a szlovák nép megszabadult a magyar elnyomás alól. A románok és a szerbek csatlakozhattak anyaállamukhoz, megint csak megszabadulva a magyar elnyomástól. S a horvátok esetében is hasonló.

andras1 | 2010. június 5. | 17:26:32

MaxVal | 2010. június 5. | 16:44:00
"Szerintem igazságos volt. Több embernek adott pozitívumot, mint amennyinek negatívumot."

Ha testvéred három szomszédja összefog és elkergeti őt a saját házából, akkor is úgy gondolod, hogy igazságos? Matematikailag többen örülnek, mint bánkódnak.

Igyekeztem úriember maradni.

lui70 | 2010. június 5. | 17:23:58

Romsics Ignác műsorait mindíg szívesen megnézem a tv ben is , ez egy nagyon jó és "könnyen" megérthető leírása volt a történteknek. Ezek után szerintem csak egy valamit kellene következtetésként levonni a jövőben mindenkinek,hogy pl.Németország is kapott rendesen mégis felállt és ujjáépítette magát , s ma a világ egyik legerősebb gazdasága amennyiben mi is csak egy kicsit is tudnánk utánozni a mi kis magyar valóságunkban akkor nem lenne nyelvtörvény a határaink mellett hanem mindenki magyarul tanulna, hogy könnyebben boldogulhasson itt magyarországon , de most pont fordítva van sajnos , mi menekülünk itthonról és tanulunk más nyelveket , hogy boldogulhassunk...s mindezt az agyament osztogató politikusainknak köszönthetjük úgy balról mint jobbról , ahelyütt, hogy egy erős gazdaságú országot építenénk magunknak...természetesen mindannyian benne vagyunk a "buliban", hogy itt tartunk de azért egy értelmes vezetői garnítúra ráférne az országra aki nem csak a saját érdekeit nézi hanem az országét is...

akkoris5 | 2010. június 5. | 17:18:11

Moderálási alapelvek- komment törölve -

andras1 | 2010. június 5. | 17:17:03

Jager László | 2010. június 5. | 17:10:13
Figyelni kell a múltra, mert aki nem tanul a múlt hibáiból, arra van ítélve, hogy újra és újra átélje őket!

Jager László | 2010. június 5. | 17:10:13

Sajnálom,de ezt nem itt kellene megvitatni Kedves R.Ignác,hanem mondjuk
Ormos Máriával tudományos lapokban!!
Ez itt nem kompetens!!!!
Egy kevésbé I.világháborúban és a II. világháborúban meg sem született ember!
Megmondom őszintén Trianon nem igazán érdekel!!
1956-ban talán bölcsödés se voltam!!
Az sem nagyon érdekel!!
Történileg igen,de mégjobban érdekel,hogy 2011-ben 2012-ben..... mi fog bekövetkezni!!!
J.L.

akkoris5 | 2010. június 5. | 17:09:36

Moderálási alapelvek- komment törölve -

akkoris5 | 2010. június 5. | 17:06:51

Moderálási alapelvek- komment törölve -

andras1 | 2010. június 5. | 17:06:51

"Ez a nemzetállami törekvésekkel szembeni közömbösség 1916-tól fokozatosan mérséklődött, majd 1918-ban átadta helyét a nemzeti önrendelkezés elve melletti harcos elkötelezettségnek.... Ehhez járult a második orosz forradalom, illetve a breszt-litovszki békekötés 1918 márciusában. A nyugati szövetségesek ezzel a békével egyrészt elveszítették legfontosabb keleti partnerüket. Másrészt a valóságban is körvonalazódtak a Dnyeperig terjedő informális német birodalom kontúrjai."

Nagyon jó cikk. A Romsics prof által leírtakból számomra az derül ki, hogy nem a nemzetállami törrekvésekkel szembeni közömbösség mérséklődött, hanem az egyesült német közösséggel szembeni félelem növekedett. Micsoda különbség!

Miterrand és Thatcher meglehetősen idegenkedett a német újraegyesítéstől még 1989-ben is. Akkor kellett volna felülvizsgálni az egész versailles-i rendszert.

h.genoveva | 2010. június 5. | 16:55:15

Nagyon jó cikk. Tisztességes munka. Köszönet érte.

Halász | 2010. június 5. | 16:53:29

"akkoris5 | 2010. június 5. | 16:32:14

Én azt állítottam hogy a trianoni rablóbéke diktátum népellenes bűncselekmény volt, ezt nem tudod vitatni."

Ugyanúgy, mint a magyar bakák gyilkosságai Olaszországban. (Is.)

MaxVal | 2010. június 5. | 16:44:00

akkoris5:

"Én azt állítottam hogy a trianoni rablóbéke diktátum népellenes bűncselekmény volt, ezt nem tudod vitatni."

Szerintem igazságos volt. Több embernek adott pozitívumot, mint amennyinek negatívumot. A többség szava számít. A többségnek meg pozitív volt. Azaz nem volt "népellenes".

navigator | 2010. június 5. | 16:36:52

akkoris5 | 2010. június 5. | 14:24:05-nek
A két, mesze nem kommunistabarát szocdem újságíró (egyikük a Népszava szerkesztője volt), Somogyi és Bacsó különítményes gyilkosait is? Avagy Horthy amnesztiája az ún. nemzeti érzületből elkövetett bűncselekményekre? Minden jót.

akkoris5 | 2010. június 5. | 16:32:14

Moderálási alapelvek- komment törölve -

chili | 2010. június 5. | 16:26:52

T.Toleranciaterror | 2010. június 5. | 15:40:11

Orvos mikor latott? Irracionalis emberek es a tudatlansag a legfobb oka a mai helyzetnek is.

MaxVal | 2010. június 5. | 15:55:26

akkoris:

"Azóta, amióta erőszakkal kényszerítik ki, a vétlen lakosságot semmibe veszik, kirabolják, idegen megszállás alá kényszerítik. Ezt népellenes bűncselekménynek hívják."

Ilyen a történelem. Országok jönnek és mennek. Határok mozognak. A magyarok is bejöttek valamikor, s előtte is voltak itt emberek.

Délvidéki | 2010. június 5. | 15:45:39

Ha őseink is úgy gondolkodtak volna, mint felcsútielvtárs, akkor most törökül beszélnénk!!!

Toleranciaterror | 2010. június 5. | 15:40:11

Elég megtévesztő a cím. Trianonnak nem okai voltak, hanem céljai. Az okokat a célhoz kreálták. A cél Magyarország megsemmisítése volt.

A célt nem sikerült elérni.

Lassan, de biztosan közeledik az igazságtétel napja.

budapesti | 2010. június 5. | 15:26:00

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Jager László | 2010. június 5. | 15:20:27

Nem értek egyet!
/Feldolgozás sokoldalú,de!/
Miért nem!!
Mert volt Augsburg,,Muhi,Mihács?szatmár,Segesvár,Arad,Isonzó,Trianon,Don......
Mi mindig a veszteséget siratjuk!!
Győzelmeinkről megfeledkezünk!!
A GYŐZTES MINDENT VISZ!!!
Vesztes csak kérhet,de nem követelhet!!!!
Nem vagyok történész,de az élet már ilyen!!
1945,1953,1956,1968,1974,1989, 2002,2010......
Üdvözlettel J.L.

akkoris5 | 2010. június 5. | 15:18:17

Moderálási alapelvek- komment törölve -

budapesti | 2010. június 5. | 15:16:42

Moderálási alapelvek- komment törölve -

akkoris5 | 2010. június 5. | 15:16:07

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Dommage | 2010. június 5. | 15:13:10

Romsics professzor írása támadhatatlan. Köszönet érte. Fehérek között egy európai.

budapesti | 2010. június 5. | 15:11:07

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Walden | 2010. június 5. | 15:05:55

akkoris5 | 2010. június 5. | 14:28:00
"A bűncselekményeknek nincsenek okai, azok bűncselekmények. Ha valaki bűncselekményeknek okokat keres, az már bűnrészes."

Ja persze, a bűncselekmények azok csak úgy maguktól vannak: hipsz-hopsz, már itt is terem egy bűncselekmény a világban, minden ok nélkül.
Hát ekkora szamárságot is rég olvastam.

Dante | 2010. június 5. | 14:41:41

Tomycat | 2010. június 5. | 14:29:17

Ott a pont. Nem kell erőszak. tele kell szülni az elcsatolt területeket. Ezt csinálták a románok. Bejöttek, jóllaktak, szaporodtak, mint a macskák tavasszal és megkapták Európa Gyöngyszemét.

MaxVal | 2010. június 5. | 14:38:33

akkoris5

Bűncselekmény? Hol? Egy nemzetközi szerződés mióta bűncselekmény? Olvass kevesebb KurucInfót, s több történelmet.

Tomycat | 2010. június 5. | 14:29:17

Trianon eluszott, nem 1920-ban. Most! Minek nekunk a terulet, ha nincsenek gyerekeink akik belakjak?

akkoris5 | 2010. június 5. | 14:28:00

Moderálási alapelvek- komment törölve -

akkoris5 | 2010. június 5. | 14:24:05

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Walden | 2010. június 5. | 14:14:18

Nagyon világos, érzelemmentes, korrekt írás. Romsics Ignácot mindig élvezet olvasni.

felcsútielvtárs | 2010. június 5. | 14:12:07

Gebbeth,

nem az emlékezéssel van bajom, azt ugyanis lehet méltóságteljesen is, még ha nem is megy mindenkinek. Azzal van bajom, hogy pártok, vezérek a napi politika szintjén operálnak a trinaoni béke elleni propagandával, jól tudva, hogy min. a következö 50 évben semmi esély a status quo megváltoztatására. Nem kellene az embereket hamis reményekkel táplálni, hamis történelmi romantikába ringatni. Képzeld el mi lenne, ha a mindenkori brit kormány a "Vissza nekünk az egész Brit Birodalmat Indiástul, Amerikástul, Kanadástul..." jelszót hajtogatná, a britek meg zászlókkal vonulnának fel és az indiai stb. nagykövetség elött tüntetnének. Mennyi ennek a realitása? Nulla. Mennyi a trianoni béke visszacsinálásának a realitása? Mínusz nulla a kilencvenediken.
Országot kellene építeni, nem vágyálmakat.
Értelmes célokra kellene hangolni az ország polgárait, nem történelmi álmodozásra. El kell fogadni a helyzetet, ebböl kell kiindulni. Dolgozni kellene, adót fizetni, gyereket nevelni, oktatni, idegen nyelvet beszélni. Versenyezni a világgazdaságban, nem hidegháborúzni. Emlékezni lehet anélkül is.

HIRDETÉS
Ülésezik a békekonferenc...
Ülésezik a békekonferencia 1919-ben

A magánéleti tragédiát – legyen szó családi viszályról vagy egy balesetről – minden ember nehezen dolgozza fel. A nemzeti tragédiákkal ugyanígy vagyunk. Egyrészt nehéz megbarátkozni az új, a korábbinál előnytelenebb helyzettel, másrészt nem könnyű elkerülni a felelősségáthárító magyarázatok csapdáit.

A magyar nemzet történetében az egyik legnagyobb ilyen trauma az 1920-as trianoni békeszerződés. Nem elsősorban azért, mert ennek értelmében Magyarország elveszítette területének és nemzeti vagyonának mintegy kétharmadát. Hanem azért, mert az elcsatolt területeken több mint hárommillió magyar is élt.

Ráadásul ezek mintegy harmada közvetlenül az új határok túloldalán, vagyis az új Magyarország magyarjaitól karnyújtási távolságra. Ez még azok számára is nehézzé, sőt gyakran lehetetlenné tette a döntésbe való őszinte belenyugvást, akik egyébként elfogadták a multietnikus Magyarország nemzetiségeinek a jogát saját állam alapítására.

HIRDETÉS


Magyarország felosztása a trianoni békediktátum után
A nem várt és hatalmas sokk miatt évtizedekig burjánoztak a meseszerű és felelősségáthárító magyarázatok. Ezek egy része még ma is él. Az évtizedek során a magyar történetírás ugyanakkor egy olyan racionális magyarázó sémát is kidolgozott, amelynek nemcsak Budapesten, hanem a világ bármely pontján hitele van. A Habsburg Birodalom és ezen belül a történelmi Magyarország felbomlását eszerint több tényező összetalálkozása idézte elő. Elsőnek és alapvetőnek a birodalom, illetve Magyarország soknemzetiségű jellege és a nemzetiségi elitek elégedetlenkedése tekinthető.

Második fontos oknak a birodalom déli és keleti határai mentén létrejött új államok – Olaszország, Szerbia és Románia – irredenta politikáját tarthatjuk. Vagyis azt, hogy mindhárman törekedtek azoknak a monarchiai területeknek a megszerzésére, amelyeken saját nemzetük fiai – vagy azok is – éltek. Döntő súllyal estek latba a győztes nagyhatalmak érdekei, illetve stratégiai megfontolásai is. S végül nem hagyhatjuk említés nélkül a háborút követő hónapok kaotikus magyar viszonyait sem, amelyek sokáig lehetetlenné tették, hogy egy magyar békedelegáció kiutazzon Párizsba, a békekonferencia színhelyére.

1 A NEMZETISÉGI KÉRDÉS

Az Osztrák–Magyar Monarchia területe az I. világháború kitörése előtt 676,6 ezer négyzetkilométert, lakosságának a száma pedig 51,3 millió főt tett ki. Ez a több mint félszáz milliós népesség vallási szempontból 7, nyelvi-etnikai szempontból pedig 12 nagy csoportra oszlott. A nyelvi-etnikai csoportok közül egyetlenegy sem alkotott abszolút többséget. Legtöbben, csaknem 12 millióan a németek voltak, de az ő arányuk sem tett ki többet 24 százaléknál. A magyarok lélek- és arányszámban (10 millió, azaz 20 százalék) egyaránt a németek után következtek. A csehek 13, a lengyelek 10, az ukránok 8, a románok 6,5, a horvátok 5, a szerbek és a szlovákok 4-4, a szlovének 2,5, az olaszok 1,5 százalékos reprezentációt értek el.

Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés értelmében a Habsburg Birodalom két államból állt: az Osztrák Császárságból és a Magyar Királyságból. Az osztrák területek Bukovinától elkezdve Galícián, Csehországon és az osztrák tartományokon át Dalmáciáig félhold alakban ölelték át a Magyar Királyságot, amely államjogilag két részre oszlott: a tulajdonképpeni (szűkebb értelemben vett) Magyarországra és Horvátországra. Az Osztrák Császárság lakosságának 35,6 százaléka volt német, a Magyar Királyság lakosságának pedig 48 százaléka magyar anyanyelvű.

A dualista rendszer legfőbb kárvallottjainak a csehek érezték magukat, akik föderalizálni szerették volna a birodalmat. A birodalom két legerősebb nemzetének, a németnek és a magyarnak a meghatározó köreit azonban riasztotta ez a perspektíva. E kettős oppozíció következtében a „cseh kiegyezés” lekerült a napirendről. A dualista rendszer legelszántabb ellenfeleivé ennek következtében a csehek váltak. Az ifjabb cseh generációk körében a századfordulóra markánsan oroszbarát irányzatok alakultak ki.

A nyíltan vagy titokban szeparatista irányzatok mellett a XX. század elején is tovább éltek a régi ausztroszláv típusú föderatív elképzelések. Ezek egyikét egy ekkor még ismeretlen fiatal tanár, Eduard Beneš fejtette ki 1908-ban. A nemzetiségi és a történeti elvet kombinálva Beneš hét-nyolc föderatív egységgel számolt. A cseh–morva területek eszerint Szlovákiával együtt alkottak volna egy tagállamot, s a délszlávok is egy, esetleg két politikai egység keretei közé kerültek volna.


A Teleki Pál földrajztudós és munkatársai által összeállított néprajzi térkép, az ún. vörös térkép, amelyen a magyar lakosságot a vörös szín jelzi. Bp. 1919
Kiterjedt önkormányzati jogaik és bécsi befolyásuk következtében a lengyel elitcsoportok és a birodalmi vezetés kapcsolatai az egész dualista időszakban szívélyesen és harmonikusan alakultak. A nemzeti egység és függetlenség mindazonáltal a galíciai lengyelek körében is stratégiai cél maradt.

Az ukránok a birodalom legelmaradottabb népei, s talán éppen ezért a Habsburgok leglojálisabb alattvalói közé tartoztak. A klérus vezette régi, konzervatív politikai tömörülésekkel szemben az 1880-as és 1890-es években mindazonáltal körükben is teret nyertek azok az irányzatok, amelyek a status quo fenntartása helyett a galíciai és az oroszországi ukránok egyesítését tűzték ki célul, továbbá olyan oroszbarát áramlatok is, amelyek a cártól várták a segítséget.

A birodalom leglojálisabb délszlávjai az állami hagyomány nélküli szlovének voltak. Bár közvetlenül a háború előtt körükben is felütötte fejét a Habsburg-ellenesség, túlnyomó többségük olyan trialista megoldásban reménykedett, amelynek keretében a birodalom délszlávjai a németek és a magyarok mellé emelkedhettek volna.

A horvát–osztrák és a horvát–magyar viszony Horvátország nagyfokú autonómiája ellenére is folyamatosan feszült volt. Az 1868-as rendezést elfogadó és azt tiszteletben tartó „magyarón” pártok mellett a századforduló idejére kialakultak olyan mozgalmak, amelyek a magyar–horvát államjogi kötelékek felbontását és azt akarták elérni, hogy Dalmáciával és Fiumével egyesülve a Horvát–Szlavón Királyság kapjon Magyarországéval egyenlő státust. A horvát politikai elképzeléseken belüli harmadik nagy irányzatnak az illír gondolat újrafogalmazása tekinthető. A bolgárok kivételével ez valamennyi délszláv nép egyesítését tűzte célul – az Osztrák–Magyar Monarchia keretein kívül.

A Monarchia népei körében tovább élő és erősödő föderatív törekvések a századfordulótól a birodalmi vezetést és az osztrák állam német pártjait is fokozottan foglalkoztatták. Egyre nyilvánvalóbbá kezdett válni, hogy a dualista konstrukció hosszabb távon, a modern nacionalizmusok korában nem alkalmas egy sokvallású és soknemzetiségű állam hatékony működtetésére. A legfelsőbb vezetésből mindenekelőtt a trónörökös, Ferenc Ferdinánd tervezte a birodalom mélyreható strukturális reformját.Műhelyének, a Belvedere-körnek a tagjai a Monarchia nemzeti elvű föderalizálására törekedtek.

Az Osztrák Császárságtól eltérően, amely a tartományi partikularizmusnak hagyományosan teret biztosított, a Magyar Királyság a XVI. századig egységes állam volt, s ehhez, miután 1867-ben helyreállt, a magyar elit továbbra is ragaszkodott. Ebből következett, hogy miközben az 1868-as nemzetiségi törvény fajra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül az ország minden állampolgárát egyenlő jogokkal ruházta fel, sőt egyházi és iskolai téren a kulturális autonómia számos elemét is biztosította a nemzetiségek számára, aközben politikai nemzetként, azaz egyenjogú államalkotó partnerként nem ismerte el őket. A nemzetiségek által már 1848–49-ben is követelt területi autonómia biztosítását a magyar kormány mereven elutasította, s nemcsak a törvényhozás és kormányzat, hanem idővel a közigazgatás csaknem kizárólagos nyelvévé is a magyart tette.

A privilegizált, tehát nemzetként elismert közösségek és a nemzetiségként kezelt népek közötti feszültségek kiéleződése mellett a XX. század elején a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság ellentétei is kiújultak. E mögött a magyar vezető rétegek kiegyezéspárti és a dualista rendszer közös intézményeit bíráló csoportjainak érdekharca húzódott meg. Ez az érdekharc 1904-re a magyar parlamenti élet teljes megbénulásához, s olyan dinasztia- és birodalomellenes hangulat kialakulásához vezetett, amelyre az 1849 utáni neoabszolutizmus időszaka óta nem volt példa.

2 AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS HADICÉLOK

Az első világháborút területekért vívták. A háború folyamán mindegyik hadviselő fél körvonalazta céljait. Szerbia, amelynek a Monarchiával kialakult konfliktusa a háborút végeredményben kirobbantotta, már 1914. szeptember 4-én informálta szövetségeseit arról, hogy győzelem esetén „Szerbiából egy olyan erős délszláv államot kíván létrehozni, amelynek lakosságát valamennyi szerb, valamennyi horvát és szlovén fogja alkotni”.

A Monarchia szomszédos államai közül messzemenő területi követelésekkel lépett fel Olaszország és Románia is. A Monarchia részben olaszok lakta déli tartományaira Róma feltétlen jogot formált. Az 1915. április 26-án Londonban megkötött titkos egyezményben, amelyben volt szövetségeseivel szembefordulva ígéretet tett az Antant oldalán történő hadba lépésre, Olaszország elsősorban éppen az Adria térségére vonatkozó igényeire kapott garanciát új partnereitől.

Ezek a területek a következők voltak: Dél-Tirol és Valona (Albánia), Isztria és a Kvarner-öböl szigetei, Trieszt és környéke, valamint Észak-Dalmácia a Plankafokig, azaz Spalatóig. A kisebb részben nyelvi-etnikai, nagyobb részben azonban stratégiai érvekkel alátámasztott területi igények közül a szövetségesek egyedül Dél-Dalmácia átadását vetették el, mert a tengerpartnak ezt a részét Szerbiának szánták.

Hosszas tárgyalások után, 1916 augusztusában végül Románia is az Antant oldalára állt. Hadba lépése fejében ígéretet kapott egész Erdélyre, Máramarosra, a Partiumra, a Tiszántúl keleti szegélyére nagyjából a Debrecen–Szeged vonalig, a Bánságra, valamint Bukovinára a Prut folyóig. Az antant győzelmében bízva és a fenti területek megszerzésében reménykedve 1916. augusztus 27-én a román hadsereg betört Erdélybe.


Revízionista rajz
A Monarchia határai mentén elhelyezkedő irredenta nemzeti államok mellett természetesen a birodalom anyaállammal nem rendelkező nemzetiségei is körvonalazták jövőképüket. A lengyelek célja – függetlenül attól, hogy melyik birodalom alattvalóiként harcoltak – nemzetük újraegyesítése és függetlenségük kivívása volt. A monarchiai, s így a központi hatalmak oldalára állt lengyel vezetők ezt osztrák–magyar, illetve német bábáskodással, az oroszországi, s így az orosz hadseregben küzdők pedig a cár jóindulatát elnyerve vélték elérhetőnek.

1917. május 29-i nyilatkozatukban a cseh vezetők „a Habsburg Monarchia szabad és egyenlő nemzeti államokból álló föderációvá alakulásának szükségességét” hangoztatták. Az egyik ilyen egység „a csehszlovák nemzet valamennyi ágának egyesítéséből” jött volna létre, ideértve természetesen a szlovákokat is. Más cseh politikusok azonban lényegében már a háború kezdete óta szeparatista álláspontot képviseltek. Karel Kramar és Václav Klofáć mellett, akik egy Pétervárról irányított nagy szláv konfödráció keretében képzelték el a csehszlovák állam létrehozását, ekkor már e csoporthoz tartozott Eduard Beneš és Tomaš G. Masaryk, a prágai egyetem professzora is, akik azonban külföldre távozásuk után inkább a nyugati antanthatalmak felé orientálódtak.

A bécsi birodalmi gyűlés délszláv képviselői a csehekhez hasonlóan nem a teljes függetlenség, hanem a föderalizálás, s a föderáción belül a délszláv egység megteremtésének a programját képviselték. 1917. május 30-i deklarációjukban ennek megfelelően „a Monarchia összes tartományában élő szlovének, horvátok és szerbek egyesítését” tűzték célul, s az általuk lakott területek autonómiáját a Monarchián belül. A délszláv, elsősorban dalmáciai horvát emigráció viszont a Monarchiából való kiszakadás és a Szerbiával való egyesülés platformján állt.

1917 májusában az ukrán képviselők is kinyilatkoztatták, hogy a Monarchia ukránok lakta részeiből és az Orosz Birodalom ukrán többségű nyugati tartományaiból egy olyan föderatív egységet kívánnak létrehozni a Habsburgok birodalmán belül, mint amilyent a csehek és a délszlávok követelnek maguknak.

Eltérően a lengyel, a cseh és a délszláv mozgalmaktól a magyarországi szlovák és a román szervezetek a háború utolsó szakaszáig alig mutattak aktivitást. Amennyiben mégis hallattak magukról, akkor általában hűségnyilatkozatokat tettek a Monarchia, illetve Magyarország mellett.


A Nemzeti Hadsereg ünnepélyes bevonulása Budapestre 1919. november 16-án, az élen Horthy Miklós fehér lovon
A Habsburg Birodalommal szembeni területi követeléseket, illetve a birodalom dezintegrálását az ellenséges nagyhatalmak közül mindenekelőtt Oroszország támogatta. Az orosz hadicélok a régi múltra visszatekintő és pánszláv indíttatású orosz expanziós terveket újították fel.

A nyugati antanthatalmak hadicéljai között viszont eleinte nem szerepelt új és független nemzetállamok kialakítása Kelet-Közép-Európában. Az Osztrák–Magyar Monarchiát fokozódó belső gyengesége ellenére sokan még mindig az európai államrendszer kiegyensúlyozó tényezőjének tartották, s ezért célszerűnek vélték fenntartását. A dunai birodalom nemzetállamokká alakításának programját kezdetben csak a dualista rendszer régi értelmiségi bírálói, Londonban Seton-Watson és Wickham Steed, Párizsban pedig Louis Leger és Ernest Denis képviselték. Az ő befolyásuk azonban korlátozott volt. Ezzel magyarázható, hogy a háború első két évében Nagy-Britannia és Franciaország nem támogatta sem a lengyel, sem a cseh szeparatizmust, és a nemzeti elvnek csak ott és csak annyiban tett engedményt, ahol és amennyiben az a háborús erőviszonyok megváltoztatása szempontjából kézzelfogható előnyöket kínált.

Ez a nemzetállami törekvésekkel szembeni közömbösség 1916-tól fokozatosan mérséklődött, majd 1918-ban átadta helyét a nemzeti önrendelkezés elve melletti harcos elkötelezettségnek. Mi volt e változás oka? Az első fontos ösztönzést az 1915-től szellőztetett német Mitteleuropa-tervek keltette félelem, nevezetesen a Rajnától a Dnyeperig és a Fekete-tengerig terjedő német–osztrák–magyar ellenőrzés alatt álló „nagytér” körvonalazódása adta. Az emigráns délszláv, cseh és lengyel politikusok, valamint brit és francia támogatóik ezt a kontinentális német hegemónia kialakulásának bizonyítékaként kezeltek. Ehhez járult a második orosz forradalom, illetve a breszt-litovszki békekötés 1918 márciusában.

A nyugati szövetségesek ezzel a békével egyrészt elveszítették legfontosabb keleti partnerüket, másrészt a valóságban is körvonalazódtak a Dnyeperig terjedő informális német birodalom kontúrjai. Kedvezőtlenül hatott a IV. Károllyal folytatott különbéke-tárgyalások botrányos zátonyra futása is 1918 áprilisában. Károlyt ez megalázó és Berlinnel szemben az addigiaknál is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozta. Ez tükröződött a Monarchia és Németország közötti szoros gazdasági, politikai és katonai együttműködést előíró spai egyezményben, amelyet 1918. május 15-én írtak alá.

Ezen utóbbi két eseményt Londonban, Párizsban és Washingtonban egyaránt úgy értelmezték, hogy a Monarchia immár végérvényesen Németország járszalagjára került, és semmiképpen sem lesz képes betölteni a jövőben azt a kiegyensúlyozó szerepet, amelyre sokan még 1916–1917-ben is alkalmasnak vélték. 1918 tavaszától az antanthatalmak politikusai ezért többé már nem arról vitatkoztak, hogy megmarad-e a Monarchia vagy sem, hanem arról, hogy hol húzódjanak a birodalom helyén létrejövő új államok határai.

3 AZ 1918–19-ES FORRADALMAK ÉS A TÖRTÉNELMI MAGYA RORSZÁG FELBOMLÁSA


Sir George Clerk, az Antant teljhatalmú budapesti megbízottja kíséretével 1919 novemberében Forrás: Magyar Kódex, Kossuth Kiadó, 2001
A háborús vereség következményeit és saját tehetetlenségét felmérve október 23-án a Wekerle-kormány lemondott. Másnap a Piave mellett sikeres olasz offenzíva kezdődött, amelynek következtében néhány közös ezred fellázadt. A radikális ellenzék pártjai ebben a helyzetben döntöttek úgy, hogy létrehozzák a nemzet alternatív tanácskozó és irányító testületét, a Magyar Nemzeti Tanácsot. Ez 1918. október 23-ról 24-re virradó éjjel alakult meg Károlyi Mihály vezetésével. A testület 12 pontos kiáltványa követelte a háború azonnali befejezését, az ország függetlenségének megteremtését, mélyreható demokratikus reformok bevezetését, s a nemzetiségekkel való megbékélést az ország területi integritásának sérelme nélkül. Az október 31-én megalakult Károlyi-kormánynak ugyanez lett a programja.

A kormányzat első jelentős lépése egy katonai konvenció megkötése volt a balkáni francia haderő parancsnokával, Franchet d’Esperey tábornokkal november 13-án. A 18 pontos szerződés előírta, hogy a magyar kormány köteles kiüríteni a Szamos felső folyásától keletre, valamint a Maros vonalától délre eső erdélyi és bánsági területeket, továbbá a Szeged–Baja–Pécs–Varasd vonaltól délre eső vidékeket. A Károlyi-kormány mindezt átmeneti megoldásként fogta fel, s bízott benne, hogy a végleges rendezést jelentő békeszerződés nemcsak az ország szuverenitását fogja szavatolni, hanem a határkérdésben is méltányosságra törekszik majd.

A szerződés aláírását követő napokban a szerb–francia, illetve a román haderő gyorsan birtokba vette a demarkációs vonaltól keletre és délre eső területeket, s ezzel egy időben az első cseh légiók is megjelentek Felső-Magyarország szlovákok lakta nyugati övezetében. A nemzetiségi lakosság képviselőivel való esetleges megegyezés esélyeit, amelyet a kormány alapvető feladatának tartott, ez a körülmény jelentősen rontotta. Jászi Oszkár november 13–14-i aradi javaslatait Erdély kantonizálására a Román Nemzeti Tanács elutasította. December 1-jei gyulafehérvári gyűlésükön a románok kimondták egyesülésüket a királysággal. A következő nap a román hadsereg átlépte a Belgrádban kijelölt demarkációs vonalat, s megkezdte az 1916-os bukaresti szerződésben neki ígért területek bekebelezését. Karácsonyra elérték Kolozsvárt.

Biztatóbban indultak a szlovákokkal folytatott tárgyalások. Egyik vezetőjük, Milan Hodza november végi budapesti megbeszélései során olyan demarkációs vonalban állapodott meg Jászival és Bartha Albert hadügyminiszterrel, amely nagyjából-egészében megfelelt a szlovák–magyar nyelvi választóvonalnak. Más szlovák vezetők és különösen Prága számára azonban elfogadhatatlan volt egy ilyen megoldás. Hodzát ezért dezavuálták, s párizsi kapcsolataikat felhasználva elérték, hogy december 23-i jegyzékükben az antanthatalmak egy ettől jóval délebbre húzódó, s lényegében a később megállapított politikai határral egyező demarkációs vonalat állapítsanak meg.

A szerbekkel, akik november 25-i újvidéki gyűlésükön egyszerűen deklarálták a megszállt dél-magyarországi megyék csatlakozását Szerbiához, tárgyalásokra sem került sor. Lojalitást Magyarország iránt csak a szétszórtan élő németek, s a legfejletlenebb nemzetiségnek számító ruszinok egyik irányzata mutatott.

Erdély, a Felvidék és Délvidék de facto elvesztése a kormányt és a közvéleményt egyaránt mélységes megdöbbenéssel töltötte el. Az előrenyomuló, s részben már a demarkációs vonalakat is átlépő ellenség feltartóztatására átfogó intézkedés ugyanakkor nem történt. Károlyi és környezete úgy gondolták, hogy egy szervezett katonai ellenállás rontaná Magyarország esélyeit a békekonferencián. A részben spontán jellegű felvidéki ellenállás és az Erdélyben szerveződő székely különítmény, amely állandóan viszszavonulva időnként harcba bocsátkozott a románokkal, ezért csak korlátozott támogatásban részesült. Így egyre nagyobb területek kerültek idegen uralom alá.


Aponyi Albert a magyar tárgyaló delegáció vezetője
A cseh légiókkal és a román hadsereggel szembeni szervezett fellépésre Károlyi csak 1919 elején szánta el magát. Pacifista és a győztesek jóindulatára építő politikájának módosítására a Párizsban ülésező békekonferencia február 26-i döntése szolgáltatta az utolsó lökést, amelyet március 20-án kapott kézhez a szövetségeseket Budapesten képviselő Vix francia alezredestől. Ez azt tartalmazta, hogy a román csapatok a Szatmárnémeti–Nagykároly–Nagyvárad–Arad vonalig nyomulhatnak előre, ettől nyugatra pedig egy olyan semleges zóna létesül, amelybe Debrecen, Békéscsaba, Hódmezővásárhely és Szeged is beleesett volna.

A jegyzéket Károlyi 21-én visszautasította, s azt tervezte, hogy Szovjet-Oroszországra támaszkodva meghirdeti a nemzeti ellenállást, s a külpolitikai fordulat belpolitikai alátámasztása céljából – megmaradva államfőnek – szociáldemokrata politikusokból álló kormányt nevez ki. Számításába azonban hiba csúszott. A szociáldemokraták többsége ugyanis nem akart egyedül kormányt alakítani, s ezért 21-én délután Károlyi háta mögött megegyezett a Gyűjtőfogházban őrzött kommunista vezetőkkel a hatalom közös átvételéről. Március 22-én reggelre Budapest házain így már vörös zászlókat lobogtatott a szél, s öles plakátok adták hírül, hogy Magyarországon a „proletariátus” vette át a hatalmat.

A proletárdiktatúra magyarországi győzelme a környező államokat és a Párizsban ülésező békekonferenciát egyaránt meglepte, sőt kissé meg is rettentette. Attól tartottak, hogy a forradalom nem áll meg magyarföldön, hanem a bolsevisták feltevése és reményei szerint továbbterjed nyugatra, s ott is szovjetrendszerek jönnek létre. Ezért hozzájárultak a Tanácsköztársaság elleni katonai támadáshoz.

A hadseregszervezés elmulasztása miatt a Tanácsköztársaság alig 40 ezer fős hadsereget örökölt a polgári demokratikus rendszertől. A március 30-án megkezdett toborzás eredményeként április közepére ez a létszám mintegy 20 ezer fővel nőtt. A román hadsereg azonban még így is többszörös erőfölénnyel rendelkezett, s alig két hétig tartó harcokban május 1-jére az egész Tiszántúlt elfoglalta. A magyar erők gyengeségét és lekötöttségét kihasználva április 26-án átlépték a demarkációs vonalat a cseh alakulatok is, s néhány nap alatt megszállták Munkácsot, Sátoraljaújhelyt és a miskolci iparvidék jelentős részét. A francia és a szerb haderő ugyanezekben a napokban Makót és Hódmezővásárhelyt vette birtokba.


Az Érdekes Újság 1918. január 3-i címlapja
A fenyegető vég elkerülése érdekében a Forradalmi Kormányzótanács április 20-án fegyverbe szólította a budapesti és vidéki munkásságot, s országszerte toborzó gyűléseket szervezett. A Vörös Hadsereg létszáma így egy-két hét alatt megduplázódott, sőt május végére elérte a 200 ezer főt. A jelentkezők zömét tiszántúli menekültek, viharsarki szegényparasztok, munkanélküliek, lelkes fiatalok és a külön zászlóaljakba szervezett budapesti munkások tették ki. Szépszámmal jelentkeztek a hivatásos tisztek és altisztek, valamint a forradalom országos és helyi vezetői közül is. „Abban, hogy ősi földünket nem engedjük, találkozhatik a kommunista a nacionalistával” – adott magyarázatot e kissé különös helyzetre egy vidéki újságíró.

Szórványos összeütközések után az újjászervezett Vörös Hadsereg május 20-án indította meg általános ellentámadását az északi fronton. A katonák lelkesedésének és a szakszerű irányításnak köszönhetően az északi hadjárat meglepő sikereket hozott. A támadó ékek alig három hét leforgása alatt nyugaton a Garam völgyéig, északon pedig a Besztercebánya–Rozsnyó–Bártfa vonalig hatoltak. Magyar támogatással 1919. június 16-án Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot.

A magyar katonai sikerekre a békekonferencia június 13-án azzal válaszolt, hogy román és csehszlovák viszonylatban közölte Magyarország végleges határait. Egyben követelte a visszafoglalt északi területek kiürítését, amelynek fejében ígéretet tett a Tiszántúl átadására. A forradalmi vezérkar több napon át vitatta az ultimátumra adandó választ. A többség, beleértve a kommunisták jó részét és a katonai vezetőket is, ellenezte a visszavonulást. Kun Béla azonban – a hátország egyre inkább ellenforradalmihangulatára hivatkozva - a diktátum elfogadását ajánlotta, s végül az ő álláspontja diadalmaskodott.

A június végi visszavonulás után a Tanácsköztársaság kísérletet tett meggyengült bázisának megerősítésére. Kun és társai ezért döntöttek úgy, hogy megkísérlik a Tiszántúl felszabadítását. Az offenzíva azonban, amely július 20-án indult, néhány napon belül összeomlott. A Vörös Hadsereg visszavonult, s alakulatai kezdtek felbomlani. Az üldöző román csapatok július 30-án Szolnok térségében átkeltek a Tiszán, s ezzel megnyílt előttük az út a főváros felé.

A reménytelen helyzettel számot vetve a Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-jén lemondott, s átadta a hatalmat egy mérsékelt szociáldemokrata politikusokból alakult kormánynak. A Peidl-kormány azonban mindössze egy hétig maradt hivatalban. Lemondatása után a Friedrich István vezette jobboldali kormány vette át a kormányhatalmat, miközben az ország nagy részét a román hadsereg ellenőrizte, a Dunántúl déli részén pedig a Horthy Miklós vezette Nemzeti Hadsereg rendezkedett be. Ilyen körülmények között érkezett meg végre Párizsból a meghívólevél: Magyarország küldje el delegációját a munkáját lassan már befejező békekonferenciára.

4 A BÉKEDELEGÁCIÓ TEVÉKENYSÉGE ÉS A BÉKESZERZŐDÉS ELFOGADÁSA

A magyar békedelegáció, amelyet gróf Apponyi Albert vezetett, 1920. január 6-án érkezett meg a francia fővárosba. A magyar békeszerződés tervezete, amelyről elvileg tárgyalni kellett volna, ekkor már több hónapja készen állt. A leendő magyar határokat a konferencia területi albizottságai állapították meg 1919 február–márciusában. A konferencia legfelsőbb szervei ezeket az előterjesztéseket 1919 május–júniusában kisebb viták után, de érdemi változtatás nélkül hagyták jóvá.


Erdélyi menekültek tüntetése a békeszerződés napján, 1920. június 4-én a budapesti Petőfi-szobornál
Ez alól egyetlen kivétel volt: az osztrák–magyar határ. Erről csak 1919. július 10–11-én döntöttek. Az új határok a győztes nagyhatalmak méltányosabb elképzelései és a szövetséges, illetve szövetségesként elismert utódállamok túlzó követelései közötti kompromisszumok eredményeként alakultak ki. Ebből adódott, hogy az alapelvként meghirdetett nemzetiségi elvet számos esetben alárendelték a stratégiai, gazdasági és egyéb szempontoknak.

A magyar delegáció 1920. január 15-én kapta meg a békeszerződés tervezetét. Az ebben kijelölt új Magyarország területe 93 ezer négyzetkilométer volt, szemben az 1918 előtti 282 ezer négyzetkilométerrel (Horvátország nélkül), lakóinak száma pedig 7,6 millió, szemben a korábbi 18,2 millióval. A győztesek előírták, hogy Magyarország csak 35 ezer fős, önkéntesekből, azaz zsoldosokból álló hadsereget tarthat fenn. Az általános hadkötelezettséget megtiltották. A modern hadviselésben elengedhetetlen páncélos járműveket, tankokat, hadihajókat és harci repülőgépeket Magyarország sem nem gyárthatott, sem nem vásárolhatott. A dunai flottillát át kellett adni a szövetségeseknek. A további paragrafusok előírták, hogy 1921-től kezdődően Magyarország harminc esztendőn át jóvátételt köteles fizetni az általa okozott háborús károkért.

Ugyanezen a napon, tehát 1920. január 15-én a békekonferencia titkársága megkapta a magyar álláspontokat tartalmazó úgynevezett előzetes jegyzékeket. Összesen húsz dokumentumról volt szó, amelyekhez számos statisztikai, térkép- és egyéb melléklet társult. Ezek részletes adatokat tartalmaztak Magyarország földrajzi, gazdasági és kulturális viszonyairól, valamint lakosságának nyelvi megoszlásáról és iskolázottsági mutatóiról. A magyar jegyzékek általában véve a történelmi Magyarország egységének megőrzése mellett érveltek. Egyetlen egy esetben, Erdély hovatartozásának és belső berendezkedésének az ügyében azonban a kompromisszumos lehetőséget is felcsillantották. Az erdélyi kérdésről címet viselő, VIII. számú jegyzék mondanivalójának lényege Erdély belső viszonyainak svájci mintára történő rendezése, és a terület hovatartozásának újragondolása, illetve az ottani lakosság véleményének a megkérdezése volt.

A békeszerződés tervezetének átvételét és az előzetes magyar jegyzékek átadását követően, 1920. január 16-án Apponyi Albert lehetőséget kapott arra, hogy az öt főhatalom – Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, az USA és Japán – képviselői előtt szóban is kifejtse a magyar álláspontot. Erre a francia külügyminisztérium épületében került sor. A mintegy másfél órás ülés keretében Apponyi franciául és angolul ismertette a magyar álláspontot, majd röviden olaszul is összefoglalta.

Mondanivalójának a lényege ugyanaz volt, mint az előzetes jegyzékeké: a történelmi Magyarország egységének a fenntartása. Ennek érdekében történelmi, gazdasági, földrajzi, kulturális, sőt nyelvi-etnikai érveket egyaránt felhozott. Ugyanakkor kijelentette azt is, hogy ezen érvek elutasítása, azaz a tervezetben szereplő határokhoz való ragaszkodás esetén Magyarország népszavazást kér. A beszéd elhangzása után Lloyd George emelkedett szólásra. A brit miniszterelnök aziránt érdeklődött, hogy a kijelölt határok életbelépése esetén hány magyar fog élni a szomszédos államokban. Különösképpen az érdekelte, hogy a leszakadó magyar etnikum hol található: a határ mentén, avagy az új országtól távol, nyelvszigeteket alkotva.

Apponyi ekkor átült Lloyd George közelébe, és az asztalára terítette a Telekiféle – azóta híressé vált – néprajzi térképet, amelyen a magyar népességet a vörös szín jelölte. A térkép a javasolt új határokat is mutatta, miután azokat előző este Teleki gondosan berajzolta. Így pontosan látható volt, hogy nemcsak távoli nyelvszigetek kerülnek majd idegen uralom alá, hanem igen jelentős számban határ menti magyarok is.

Az átvett tervezettel Apponyi és a küldöttek többsége január 18-án hazautazott Budapestre, 21-én tájékoztatták Horthyt és a kormányt, és egyben a válaszjegyzékek rendjét és tematikáját is meghatározták. A következő napokban a szakértők 18 új dokumentumot állítottak össze. Ezeket az új anyagokat alapvetően változatlanul az integritás eszméje hatotta át, ám érezhető hangsúlyeltolódással az etnikai elv, illetve a népszavazás felé. Az újabb magyar jegyzékeket 1920. február 12-én, illetve 18-án kapta meg a békekonferencia.

Apponyi január 16-i szereplése és a magyar jegyzékek nem maradtak hatástalanok. A békeszerződés tervezetével szemben tett januári és februári magyar ellenvetéseket a Békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa először 1920. február 25-én vitatta meg. Lloyd George brit és Francesco Nitti olasz miniszterelnök ez alkalommal egyaránt a magyar észrevételek alapos megfontolását ajánlotta. Millerand, az új francia miniszterelnök ezzel szemben a kérdés bármilyen újratárgyalását fölöslegesnek tartotta. Álláspontja az volt, hogy a magyar békeszerződéssel kapcsolatos minden addigi döntést változtatás nélkül érvényesnek kell tekinteni.

A Legfelsőbb Tanács március 3-i ülésén Lloyd George ismét visszatért a magyar határok ügyére. Pontos statisztikai adatokat citálva mutatott rá, hogy a békeszerződés csaknem hárommillió magyart, azaz „a teljes magyar népesség harmadát” tervezi idegen uralom alá helyezni, és ezt „nem lesz könnyű megvédeni”. Nem lesz béke Közép-Európában – jövendölte –, „ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek (sic!), mint egy-egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását”.

A vitában Nitti ismét Lloyd George mellé állt. Philippe Berthelot külügyi államtitkár, aki Millerand távollétében Franciaországot képviselte, viszont makacsul ellenezte az angol–olasz javaslatot. A kompromisszum, amiben végül megállapodtak, a döntés elnapolása, illetve az egész ügy átadása lett a külügyminiszterek és nagykövetek tanácsának.

A külügyminiszterek és nagykövetek tanácsa március 8-án tűzte napirendre a magyar határok esetleges megváltoztatásának kérdését. A hosszú vita eredménye az eredeti döntések érvényben hagyása lett. Lord Curzon brit külügyminiszter javaslatára mindössze annyi engedményt tettek, hogy kimondták: ha a határmegállapító bizottságok „alapos helyszíni vizsgálat eredményeként úgy találnák, hogy bizonyos helyeken igazságtalanság történt, és módosításra van szükség, joguk legyen jelenteni véleményüket a Népszövetségnek”. Végül megállapodtak abban is, hogy a későbbi módosítás lehetőségét nem a békeszerződés szövegébe iktatják, hanem egy külön kísérőlevélben hozzák a magyarok tudomására.

A békeszerződés végleges szövegének átvétele után, 1920. május 19-én a békedelegáció lemondott. Tevékenységükre visszatekintve a delegátusok azt emelték ki, hogy a külföldi közvéleményt sikerült rádöbbenteni: a békekonferencia Magyarországgal kapcsolatos döntései, a békeszerződés kikötései mélyen igazságtalanok, ezért „állandóak nem lehetnek, és csak újabb bonyodalmaknak és háborúknak válnak szülőforrásává”.

Véleményük ennek ellenére az volt, hogy a békét meg kell kötni, mert Magyarország mögül hiányzik az olyan gazdasági, diplomáciai és katonai háttér, amelyre támaszkodva az aláírás esetleg megtagadható lenne. A fegyveres ellenállás, amelyet a vesztes államok közül Törökország folytatott, a magyar viszonyok közepette így csak újabb szenvedésekkel és áldozatokkal járna – a siker legkisebb reménye nélkül. A dokumentum aláírására éppen kilencven évvel ezelőtt, 1920. június 4-én került sor a versailles-i kastélykert Nagy-Trianon nevű palotájában.

Címkék: hétvége, Trianon
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    125 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS