Ladányi Andrea

Népszabadság - Móricz Simon

Magazin: Mindketten kitörő örömmel fogadták a párosítást.

Gálvölgyi János: Ladányi Andrea rajongó vagyok. Arra ugyan nem emlékszem pontosan, hogy mikor fedeztem föl magamnak, de a Grunwalsky-filmet nagyon szerettem (Táncalak, 2002 – R. L.). Az öreg hölgy látogatását, amelyben Claire Zachannassiant alakítja, nem láttam, de szeretném megnézni.

Ladányi Andrea: Még megy.

Magazin: Én viszont láttam azt a performance-t, amikor Borlai gergő ölében ül, s a nőalak irgalmatlanul „veri” a dobokat.

Gálvölgyi János: Szerencsés a dobos.

Magazin: Újszerű, amit csinál. Balettalapokról indulva egészen más irányba is hajlandó eltáncolni.

Ladányi Andrea: Annyira nem újszerű. Kortárs tánc az irányzat neve, kiképeztem magam rá. Ahogy az ember képviseli magát, lehet egyéni vagy különleges. A kortárs táncot sok millió ember műveli a földkerekségen. Remekül.

Gálvölgyi János: Ez nehezebb, mint a normál balett?

Ladányi Andrea: Ha valaki magas szinten műveli, talán még nehezebb, mint a klasszikus balett, mert gazdagabb a formanyelve. A klasszikus balett arra épül, hogy a lány szereti a fiút, a fiú a lányt, a végén meghalnak, vagy nem.

Gálvölgyi János: Néha jókat lehet alatta aludni.

Ladányi Andrea: A hattyúk tava amúgy a világ összes operájában pontosan ugyanaz, maximum az a különbség, hogy ki táncolja. Meg hogy Párizsban Pierre Cardin tervezi a jelmezt. E tekintetben a kortárs tánc kreatívabb a balettnál.

Gálvölgyi János: Kortárs táncot rendszeresen nézek a francia TV5-ön. Igaz, gyakran érzem, hogy rengeteg kamu is van benne. A modern zenével is így vagyok. Az az érzésem, hogy ülnek a zenészek a pódiumon, és nagyokat röhögnek azokon, akik ájultan hallgatják őket. Isten ments, hogy bárkit megbántsak ezzel.

Ladányi Andrea: Külföldön tisztább a kép. Lehet tudni, ki a világszínvonalú kortárs művész. Pontosan meg lehet állapítani, kik azok, akik – jóindulatúan mondva – kísérleteznek. És kik a dilettánsok. A humor világában is van kamu. Nézem a tévé vicces műsorait, elvileg nevetgélnem kellene. De még csak el se mosolyodok.

Gálvölgyi János: Más és más a befogadóképességünk. A kérdés az, ki mire vevő.

Gálvölgyi János
Népszabadság - Kurucz Árpád Ladányi Andrea: Hiszek abban, hogy ami rossz, az általában rossz mindenkinek.

Magazin: Mekkora a valószínűsége annak, amikor kiáll a színpadra, hogy a nézők elkezdenek röhögni?

Gálvölgyi János: Nem nevetnek mindig.

Ladányi Andrea: Drámai színész sok van, humoros kevesebb. A humorhoz feltétlenül vonzó orgánumra van szükség. Amiben nincs agresszivitás, nem mélyebb és nem magasabb a kelleténél. A másik a ritmusérzék. Ez sok színészben nincs meg.

Gálvölgyi János: A másodperc törtrésze alatt dől el minden. Játsszuk a darabot háromszázadszor, és háromszázadszor nevetnek ugyanott. Ha eltolnánk, nem nevetnének.

Ladányi Andrea: Ha az a színész feladata, hogy röhögést váltson ki a bejövetelével, akkor úgy jön be.

Gálvölgyi János: Szerencsére sok darabban bejövök. Nagy baj volna, ha mindjárt elkezdenének rajtam nevetni. Fiatal koromban átestem a tűzkeresztségen, megúsztam. Hál’ istennek velem kapcsolatban nem működik a Gugyerákeffektus. Mert nem a saját arcommal lépek a színpadra. Sokféle arcom van, most hiába idézne föl számosat – de persze kedves lenne, ha egy is eszébe jutna...

Magazin: Nem kell erőlködnöm. Av ágó- vagy a Benny Hill-paródiák, ag álvölgyi-show tévés figurái...

Gálvölgyi János: Játszottam Miller Alkujában. Egy kilencvenéves zsidót alakítottam. Nagy baj lett volna, ha kiröhögnek. Szeretik beskatulyázni a művészeket, az ember legyen fekete vagy fehér. Több kollégája kérdezte mostanában, miért csak a bulvárban játszom. Dustin Hoffmanntól nem szokták megkérdezni, miért nem ő Schwarzenegger. Nem kell védekeznie. Miért kellene nekem valami nagy drámai szerepet is eljátszanom? A Jóisten nekem ennek a pályának a vidámabb részéből juttatott. Nem lehet mindenki Lear király.

Magazin: Mi a fő bulvárvád? a Heti hetes?

Gálvölgyi János: Nekem mindig mutatnom kell a fejemet. Ha ezt a nézők nem látnák, akkor most nem ülnénk itt. Szerepelnem kell. Varnus Xavér szerint Liszt Ferenc korában volt legalább száz Liszt szintű és képességű muzsikus. Liszt „megcsinálta” magát. Megnövesztette a haját, kitalált mindenféle romantikus futamot, popsztár volt a maga idejében. Nem hasonlítanám magam Liszthez, de ha napjainkban az ember nem szerepel a tévében, kevesebben ismerik.

Magazin: Volt már olyan, hogy valami humorosat akart táncolni?

Ladányi andrea: Finnországban történt, három nappal az érkezésem után. Mondta a rendező, álljak be a lányok közé. Próbáltam „levenni” a koreográfiát. Ordítva röhögtek rajtam. Annyira akartam, annyira igyekeztem, hogy kifeküdtek tőlem. Azt mondták, ha ezt meg tudom csinálni a darabban, benne hagyják a jelenetet. Van a chorus line, mindenki egyforma, én meg azzal lógok ki a sorból, hogy igyekszem. Életemben annyit nem próbáltam, mint ezt az egy percet. De szerencsére mindig nevettek rajta. Nagyon ki kellett dekázni, nehogy túljátsszam. Most is van dolgom a humorral. Van egy szólóm, ami az úgynevezett fizikai színházi irányzatra épül, popénekest játszom. Eléggé bitang, mert angolul improvizálok, és úgy adok interjút, hogy nincs kérdés, csak válasz. Nagyon vicces. Korábban egy finn sráccal elhatároztuk, hogy csinálunk valami vicceset. Nem jött össze, egy hónap múlva abbahagytuk. De nem azért, mert a finneknek nincs humoruk.

Gálvölgyi János: A komikusok népszerűsége mögött ott van a műfaj hazai népszerűsége is. Láttam a Sorstalanságot. Nagyon tetszett a könyv, a film is. Amikor néztem a moziban a filmet, felrikkantottam: hát ez meg Ladányi Andrea! De sokan nem tudták, nem tudhatták, hogy ki ő. Maga a táncműfaj nem olyan népszerű, mint az, amit én művelek. Ha például alanyi költő volnék, rólam sem tudná senki, ki vagyok.

Magazin: a Heti hetesben sokat kell improvizálnia.

Gálvölgyi János: Kezdetben komolyan készültem, komplett novellákat írtam, de mire magam elé vettem a szöveget, a többiek hat hírrel odább jártak. Most fölírok egy-két szót – nokedli, cvekedli –, s jó esetben nem felejtem el, mit akartam vele. Koncentrálni kell, ez fárasztóbb, mint egy darab, amelyet rendesen elpróbálhatunk. Segít, hogy ismerjük egymást. Idegeneknek nyilván nem mondanék olyat, mint Bajor Imrének. Tudom, mit engedhetek meg magamnak. Mindenkinek van érzékeny pontja, azt lehetőleg nem nyomkodjuk.

Magazin: a táncosok körében is van hagyománya a sértődésnek, féltékenységnek?

Ladányi Andrea: A testtel való ábrázolás költői és filozofikus. Amikor egy finn koreográfussal dolgoztam, elindított egy duettet, és valamit fölfedezett a két ember mozdulataiban, gesztusaiban. Én is észrevettem. Azt kérte: ki ne mondd! A cél, hogy ne oltsuk ki vagy ne minimalizáljuk az emberi viszonyokat egy szóra vagy egy mondatra, hiszen a befogadónak millió érzete lehet a tánc láttán. Ha szépnek vagy vadnak látsz, az attól is függ, hogy milyen ember vagy. Nem mindegy, hogy halálosan boldog vagy tragikus pillanatodban látsz. Ez dönti el a zenei befogadást is. A tánc ugyanilyen. A tekintet fókuszának, a testiségnek szimbolikája van. Nem kell róla beszélni, mert nincs mit mondani. Más, mint a szóbeliség. Napi kommunikáció nincs is a táncosok között. Mi a teremben nem beszélgetünk. Érintünk, fogunk, ütünk, verünk, szeretünk.

Magazin: A színész orgánuma megmarad, sőt csiszolódik. A test öregszik. Ezt hogyan lehet áthidalni?

Ladányi Andrea: Ízléssel, intelligenciával.Mármost tudom, hogy nyolcvanévesen milyen szólót táncolok – már ha megérem. Tudnom kell, mi lesz a mondanivalóm a nyolcvanéves testtel: azt kell eltáncolnom. A táncosok többsége szeretne nyugdíjba vonulni 33 évesen – nem tartozom közéjük –, mert a klasszikus balettban mindhalálig megy a tréning, a Diótörőt meg A hattyúk tavát kell táncolni, elhalványodik a test és a szellem művészi élménye. Imádom a jelent és a jövőt. A múlt egyáltalán nem érdekel. Ha most a Győri Balettról kérdezne, udvariasan válaszolnék, de nem érdekel. Tizenkilenc évesen vadember voltam, világhódító. Ma egészen mást akarok, és tudom, hogy nyolcvanévesen is más lesz a dolgom.

Gálvölgyi János: A régi szép idők engem sem andalítanak, de nem vagyok ennyire optimista. Hála Pécsi Ildikónak, nekünk is van lehetőségünk arra, hogy 25 év után elvileg elmehessünk nyugdíjba. De tudom Kazimir Károlytól, hogy nyugdíjas színész nem létezik. Mint ahogy nincs nyugdíjas Leonardo sem. Nem lehet azt mondani egy művésznek, hogy most már ne fess, ne faragj tovább. Nekem megadatott, hogy Darvas Ivánnal dolgoztam, rendezte a darabot, amelyben játszottam. Azt mondta: – A jó színészből két fontos tulajdonság nem hiányozhat. – Mik, Iván? – Nagyon jó tüdő és láb. Merthogy sokat beszélünk, és rengeteget állunk. – Jó, jó, de tehetség, az kelle? Legyintett, és azt felelte: – Az vagy van, vagy nincs.

Ladányi Andrea

Született: 1961. április 29-én. Foglalkozása: táncos, koreográfus. Az Állami Balettintézetben diplomázott. A Győri és a Montreali Balett szólótáncosa, a Torontói Táncszínház balettmestere volt. Los Angeles-i és New York-i táncstúdiókban tanult. 1989-től a Helsinki Városi Színház, majd a Finn nemzeti Opera szólótáncosa. 1993 óta Magyarországon tevékenykedik, az L. A. Dance Corporation alapítója, koreográfusa, mozgástervezője, színházi produkciók szereplője. 2002 óta a színház- és Filmművészeti egyetem mozgástanszékének vezetője. Liszt Ferenc- és Harangozó Gyula-díjas táncművész, érdemes művész.

Gálvölgyi János

Született: 1948. május 26-án. Foglalkozása: színész. Eredeti szakmája fényképész. 1968-ban parodistaként tűnt föl a Ki mit tud?-ban. 1973-ban végezte a színiakadémiát, a Thália Színházban játszott, 1993 óta a Madách Színház tagja. Ismert és népszerű paródiaműsorok (Kapcsoltam, Van benne valami, Szomszédok, A leggyengébb láncszem), a Heti hetes és a Gálvölgyi-show állandó főszereplője. Számos emlékezetes színpadi és filmszerep fűződik nevéhez (Producerek, Alku, Jutalomjáték, Csinibaba, Le a fejjel!). Ő kölcsönözte hangját Benny Hillnek és többek közt a cseles vadász Pampalininek. Jászai-díjas, érdemes művész, 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Heti ajánlat

Ladányi Andrea meglepő kacskaringókat tesz a kultúra világában: egyik kedvence Heinrich von Kleist, a másik az indiai popzene. Igaz, Gálvölgyi János is ínyencnek tűnik Mikszáth Kálmánnal, Tarantinóval és Palya Beával.

Ladányi Andrea

KÖNYV Heinrich Von Kleist

FILM koreai filmek

ZENE indiai pop, videoklipek

Gálvölgyi János

KÖNYV Mikszáth Kálmán: A Tisztelt Ház

FILM Quentin Tarantino: Becstelen brigantyk

ZENE Palya Bea: Én leszek a játékszered

Kapcsolódó cikkek: Tavaszi szél pátoszt áraszt | Jézus Krisztus rezgésszáma | Leváltották a Pécsi Balett vezetőjét | Lábán Rudolf-díj - Kilenc produkció a jelöltek között | InTime