alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
21. hétfő

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Melyik oldalon állnak a szakszervezetek?

Szakszervezeti vezetőkkel beszélgetve rendre ezt hallani: a mi konföderációnk egyenlő távolságot tart Fidesztől, MSZP-től, mindenkitől, de a többiek, azok aztán összefonódtak a politikával. Valóban? És mi várható a kormányváltás után?

Nagy József| Népszabadság| 2010. május 1. |25 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

fagi | 2010. május 2. | 10:16:31

Csak a tényszerűség kedvéért ideidézek a már említett szakszervezetekkel, tevékenységével foglakozó kutatók véleményéből még egyet;

Naumann László MTA. munkatársa; Közelkép Munkaügyi Kapcsolatok Magyarországon (2005)A magyar szakszervezetek – hogyan tovább? c. fejezetében így foglalja össze a helyzetet; „ Bő másfél évtizeddel azután, hogy megjelentek az alulról szerveződő, független szakszervezetek, és megkezdődött a szocialista rendszer szakszervezeteinek
önreformja, a magyar szakszervezeti mozgalom szétforgácsoltabbnak, erőtlenebbnek
és forrásokban szegényebbnek tűnik, mint valaha. Számos szakértő
véleménye szerint a hanyatló támogatottság és belső szervezeti problémák mi att a szakszervezetek nemcsak az országos politika formálásába nem képesek
érdemben beleszólni, hanem az is kérdéses, mennyire képesek szigorúan vett
érdekvédelmi szerepüknek eleget tenni a munkahelyeken, és olyan kollektív
szerződéseket kötni, amelyek érdemben szabályozzák a béreket, foglalkoztatási
és munkafeltételeket.”

Ehhez még csak annyit, hogy azóta csak romlott a helyzet!

fagi | 2010. május 2. | 09:59:40

Nem kérdés! Erősen hátra mentünk! Amit a nép le is reagál, nem bízik a mai szakszervezeti garanciákban, mert tehetetlennek, eszközhiányosak vagyunk, és ezt a tagság le is reagálja, például, úgyhogy Magyarországon átlagosan 25% sem haladja meg a szakszervezeti szervezetség a dolgozók körében és a bizalom egyre fogy, ahogy azt itt írta is valaki.
Erős a gyanúm, hogy a hatalomnak ez is a célja, teljesen mindegy, hogy milyen a színe!

Agricola | 2010. május 2. | 09:44:30

fagi | 2010. május 2. | 09:07:11

Írod: „Ma a jövedelmek körül teljes a titkolózás, amely melegágya a visszaéléseknek, korrupciónak.”

Nagyon jól látod. Kiválónak mondott elméleti jogászaink túl messze mentek el a személyiségi jogok védelmében, miközben hatalmasra tárták az intellektuális bűnözés nagykapuit. A bűnüldözés lelassításával szinte kockázatmentessé tették az intellektuális bűnözést.

Az „ártatlanság vélelmének” korszaka az egy évtizedet is képes meghaladni.

Írod: „a szakszervezeti ellenőrzési jogosítványainak a visszaállítása alkalmas eszköz lehetne!”

Sok modern közíró sötét színekkel ecseteli a szocializmus korszakát. Az akkori szakszervezeteknek azonban volt ellenőrzési jogkörük.
Rendszeres ellenőrzéseik során volt lehetőségük megvizsgálni a munkavédelem, a munkaügyi törvények és a kollektív szerződések betartását és szankcionálási lehetőségeik is voltak.

Ehhez képest azóta előre, vagy hátra mentünk?

fagi | 2010. május 2. | 09:21:57

Nocsak, nicsak, eltűnt a cikk az eredeti helyéről!
Na ennyit a nyilvánosságról és demokráciáról!

fagi | 2010. május 2. | 09:07:11

Agricola!

Nem tudom, lehet. DE két lényegi dologra azért felhívnám a figyelmedet, az egyik az, hogy ha jól tudom, a BKV-nál huszonhat szakszervezet működik, nem lehet mindegyiket jóllakatni, megvenni, meg aztán – bármennyire is hihetetlenül hangzik - van a pénzen kívül is élet, nem minden embert lehet megvásárolni!
A másik, hogy szerintem a bajok, már ott kezdődtek, mikor a szakszervezeti jogosultságok közül, kiemelték a személyibérek ellenőrzésének jogát. Ma a jövedelmek körül teljes a titkolózás, amely melegágya a visszaéléseknek, korrupciónak, amit tapasztalhatsz is lépten, nyomon, arról nem is beszélve, hogy ami itt végbement „felügyelőbizottságozdi” címén az maga az erkölcsi csőd! Tehát nem találtuk fel a csövön a lyukat a korrupció elleni küzdelem egyetlen „csodaszere” a nyilvánosság és a társadalmi kontrol, amelyre a szakszervezeti ellenőrzési jogosítványainak a visszaállítása alkalmas eszköz lehetne!

Agricola | 2010. május 2. | 08:46:56

fagi | 2010. május 2. | 07:40:47

Írja:„Egy biztos ma sem szakszervezetek és azok tagsága nem állnak olyan anyagi körülmények között ezt az anyagi függetlenséget megteremtsék!”

Így viszont például a BKV-nál és a MÁV-nál a vállalatvezetés tenyeréből esznek a szakszervezeti vezetők.

Ez így eléggé kétértelmű helyzet, ha az alkalmazottak érdekvédelmére is gondolunk.

fagi | 2010. május 2. | 07:40:47

Kedves Sharapova2008
Nem szeretném, ha önreklámnak vennéd, de pontosan erről írtam cikket itt a NolBlogban.
http://fagi.nolblog.hu/archives/2010/05/01/A_munksok_nnepn/

mekecske | 2010. május 2. | 07:20:10

Mi tett az MSZOSZ az elmúlt 8 évben? Most fognak rájönni, hogy meg kell védeni a munkavállalaókat a gaz jobboldal ellen?
Persze egyszerűbb volt semmitmondó megálllapodásokat aláírni Megyóval, Fletóval meg ezzeel pislogóssal, mint tenni bármit is. De majd most: most kitör belőlük a baloldaliság...

fagi | 2010. május 2. | 07:16:48

/Ez a karakter túllépése miatt lemaradt!/

anyagi függetlensége és jogi védelme, ami üzemen belül is megoldható lenne, ha erre volna hajlandóság! Egy biztos ma sem szakszervezetek és azok tagsága nem állnak olyan anyagi körülmények között ezt az anyagi függetlenséget megteremtsék!

fagi | 2010. május 2. | 07:13:32

Húúúh, nagyon sok dolog felmerült!
Mint gyakorló és a versenyszférában szakszervezet alapító szakszervezeti titkár, nem is tudom, melyik problémát emeljem ki. Először is, mindjárt az elején, rosszul van feltéve a kérdés: Melyik oldalon állnak…? Ez nem lehet kérdés a szakszervezeteknek a munkavállalók oldalán kell állniuk! Az megint egy kérdés, hogy milyen legyen a különböző pártokhoz való viszonyuk, de itt is meg kell jelenjen a tagság érdeke és nem utolsósorban akarata. Ehhez viszont jelentősen növelni kellene a szakszervezeti demokráciát, a döntés előkészítést, az információ kétirányú (le és fel) áramlását. ÉS ha ez megvan akár nyíltan is vállalható a pártkötödés is, ha szükséges egyáltalán! Azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a szakszervezetek nem pártok, tagságuk meghatározott szakmai érdekközösségek képviseletére adott megbízást nekik és nem ideológia szerint szerveződésre. Ha ezek a dolgok összekeverednek, akkor áll elő az a helyzet, ami most van Magyarországon, hogy minden szakszervezet azt állítja magáról, hogy Ő politikailag semleges pedig ez nem igaz, ahogy ezt az általam nagyra becsült Tóth András hazai és nemzetközi szakszervezeti mozgalmak jó ismerője is állítja.

A másik ilyen lényegi kérdés, a szakszervezeti vezetők finanszírozása és itt szándékosan nem használom a bérezését, mert szerintem itt nem az a kérdés, hogy a szakszervezeti vezetők üzemen belül, vagy kívül legyenek, lehet pró és kontra az előnyeit mindkettőre felsorolni, a lényeg az anyagi

fideSS | 2010. május 1. | 23:10:28

sharapova2008.Ez egy skizofrén ország és skizofrén állapotok vannak.

puli | 2010. május 1. | 19:26:21

A szakszervezeti vezetők a pénz oldalán állnak ,-hagyományos módon !

Azért ez nem így van, a szakszervezeti vezetők igazából a szocdempártok magjai voltak valamikkor , ma se szakszervezet se szocdempárt, csak szarkavarás és hülyítés van.

sharapova2008 | 2010. május 1. | 21:24:22

Moderálási alapelvek- komment törölve -

puli | 2010. május 1. | 19:26:21

A szakszervezeti vezetők a pénz oldalán állnak ,-hagyományos módon !

A szakszervezeti tagok pedig a munkaasztalnál stb.

A tőkések pedig a profit oldalán .

A lavírozás most az egy kicsit jobbra irányt vette fel .

fideSS | 2010. május 1. | 16:49:43

jobboldal embereként számon tartott Gaskó István ? Hogy lehet egy szakszervezeti vezető jobboldali?:) Azért ez nem kicsit ellenmondásos.

saman | 2010. május 1. | 13:44:23

Én azt javasolgattam a kommentekben, hogy a 6 lassító sztrájkban kirúgott BKV alkalmazott melletti sztrájkot hirdessenek meg más szakszervezetek, mert ez a management lépés sérti a probléma felvetéshez való természetjogot.

Erre épül a hazai politikai szocializációs gépezet alattvalóvá nevelése.

Pál Tamás kutatásai a 80-as években azzal a tanulsággal zárultak, hogy a hazai kultúrában a hatalom gyakorta szankcionálja a problémák kimondását, és ettől az emberek eleve elzárkóznak a demokratikus részvételi formáktól.

...persze a szakszervezeti vezetők még nem tartanak ott, hogy értsék az ilyeneket...

Ez is egy modernizációs korlát. A civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia mellett tevékenykednek időnként, amikor a felügyelőbizottságok rendszerével kiépítették és fenntartják azt a zsákmányszerző korrupciós mechanizmust, ami elvileg egy intézményesített társadalmi kontroll lenne, de a gyakorlatban ennek megcsúfolása.

Ez alapjaiban erodálja el az érdekvédelmi vezetőink hitelességét, pedig az óriási kincs volna egy tudásintenzív alkufolyamatban.

reszvetelidemokracia.blog.hu

saman | 2010. május 1. | 13:40:59

A BKV sztrájknál, főként a hvg hasábjain írott cikkek kommentjeiben próbálkoztam azzal, hogy a megjelenő intézményességtagadó népharagot hűtsem némi felvilágosító munkával.

Az ott felszólalók egy részének, akik nem szeretnek várni a buszra és azt végképp nem szeretik, hogy a buszsofőr nem 80.000 nettot visz haza, hanem 110-et, eléggé új fogalom volt, hogy mi az a lassító sztrájk pl.

Az végképp nincsen benne a hazai köztudatban, hogy a II. világháború utáni ipari - jóléti társadalom egyik legfontosabb alappillére a magas minimálbér, ennek főként a minimális órabér válfaját lehet ma látni nyugaton.

A nyugati órabér tartalmaz diszkrecionális jövedelem részt, a hazai meg nem.

Ez durván aláássa a piac nevezetű intézményességeket, mert szűkül a fizetőképes kereslet, ha a lakosság alapvetően elszegényedő pályán van.

Sok dolga lenne a szakszervezeteknek, mert a rendszerváltás egyik alapvető társadalmi szerződése a jóléti társadalom modell, ami mára egyértelműen lekerült a napirendről.

Nemcsak erről mondtunk le. A civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia folyamatosan szűkíti a demokratikus részvétel kereteit is. Legutóbb pl. úgy ment el a kormány az Érdekegyeztető Tanács tárgyalásaira, hogy előre megmondta hogy már nem is tárgyal, mert ők már sokat számoltak és nem akarják előröl kezdeni.

Ahogyan lemondtunk a jóléti társadalom modellről, úgy lemondtunk arról is, hogy a demokrácia mellett kiálljunk. Újra kell építeni ezt a társadalmi szerződés pontot is.

Én azt

hapsi | 2010. május 1. | 13:25:30

Túl sok a szakszervezet,mindegyik a saját igazát hirdetve harcol a miért is? Az állami tulajdonú cégeket kivéve például sztrájkról sem lehetett hallani.Pedig ok lett volna rá.

1nyilazo | 2010. május 1. | 12:44:32

A szakszervezetek - ma - képtelenek betölteni azt a szerepet, amelyet be kellene tölteniük.

Ma a munkások 90 %-ának nincs érdekérvényesítő képessége Magyarországon.

Törvényben kell előírni feltételként a multiknak, magáncégeknek, hogy adókedvezményt csak akkor kaphatnak, állami, közbeszerzési stb. pályázatokat csak akkor nyerhetnek érvényesen, ha a szakszervezetekre vonatkozó magyar törvényeket betartják, valamint megkötik a kollektív szerződést a szakszervezetekkel

Ennek megsértése azonnal a kapott adókedvezmény, az elnyer állami megrendelés megszűnésével jár.

puli | 2010. május 1. | 12:19:22

Most töröm a fejemet hogy ismerek e olyan németet aki kéthónapja a hétvégi napokat is beszámítva egyfolytában dolgozik hogy magyarországon be tudja fizetni egyszemélyesre zsugorodott cége adóit .

Na nézzük csak tovább az ujdonság kutatásba bevont hivatalnokok eladták szabadalmamat külföldön ,-szerintem ezek speciel elég modern felfogásúak voltak !

medve1942 | 2010. május 1. | 11:47:21

Valóban fel kellene mérni, hogy a magyar munkás "termelékenysége" és munkakultúrája hol áll nyugat-európai (például német) viszonylatban. Én elég speciális területen működtem, de ott a legjobb esetben feleannyit ért a "munkaerő", mint a német, de inkább harmadát-negyedét. Persze, ennek részben a szervezetlenség, általános linkség (pontatlanság, nemfizetés) legalább annyira oka volt, mint a "szocialista elkényelmesedés".
Egyébként a munkaadó és a munkavállaló érdeke azonos: olyan minőséget vinni a piacra, amely az egyetemes vevőhiány idején is elkel.

Jager László | 2010. május 1. | 11:33:45

Egyetértek grelaszlóval!
Ha nem változtatnak,teljesen felmorzsolódnak és nem marad senki a szervezetben, csak az elnök,titkár és az aparátus!!!
J.L.

grelaszlo | 2010. május 1. | 10:18:45

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Agricola | 2010. május 1. | 10:03:30

Ennek a helyzetnek a felszámolása érdekében a szakszervezetnek kellene legalább a kisujját megmozdítani, nem pedig mindent a „hatalomtól” várni. Ez még beleférne a vastagon fizetett szakszervezeti vezetők munkakörébe.

Agricola | 2010. május 1. | 10:02:23

„Melyik oldalon állnak a szakszervezetek?”

Ők biztosan úgy gondolják, hogy ők mindig a jó oldalon állnak.

Ha „az állami újraelosztás mértékét a bő 50 százalékról negyvenre kell leszorítani, az munkahelyek tízezreinek megszűnésével jár, tiltakozást válthat ki a szakszervezetekből. Ezt nyilván az MSZP is fűteni fogja – állítja Tóth András. Valóban kemény dilemma előtt állnak a szakszervezetek. Ha nem javul Magyarország versenyképessége, szakértők szerint a jelenleginél is jóval nagyobb lehet a munkanélküliség.”
Jelentős sztrájkokat eddig a köztulajdonban lévő közlekedési vállalatoknál tapasztaltunk, amelyek erős zsarolási potenciállal rendelkeznek. Itt sajátos szimbiózisban élnek a szakszervezetek a vállalatvezetéssel. A vállalatvezetés fizeti vastagon a szakszervezeti vezetőket, sőt a BKV-nál hallottunk arról is, hogy lekorrumpálták őket egy ingyen tankolható VOLVO luxusbusszal. Észlelhető az is, hogy ezek a közlekedési vállalatok rettentő rossz hatékonysággal működnek, óriási károkat okozva a „kincstárnak”.

Borsik János szerint:

„A hatalom végre komolyan vehetné a munkaügyi ellenőrzéseket. A magyar cégek többségénél rengeteg a visszaélés: törvénytelenül járnak el a túlórák kifizetésénél, a szabadságok kiadásánál, sokan nem jelentik be dolgozóikat a társadalombiztosításnál, folyamatosan és tömegesen csorbulnak a munkavállalói jogosítványok.”

Ennek a helyzetnek a felszámolása érdekében a szakszervezetnek kellene legalább a kisujját megmozdítani, nem pedig min

KannibálTatárÚr | 2010. május 1. | 09:50:01

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Liga-tüntetés a megszorítások ellen 2006. július 8-án

Teknős Miklós

– Könnyebb lenne mindenkinek, ha a szakszervezetek vállalnák politikai hovatartozásukat, sőt akár a pártszimpátiájukat is – mondja Tóth András, a Politikatudományi Intézet kutatója. – Most is tudni egyes szakszervezetekről, hogy hová húznak. A pártkötődés elismerése ideológiai kiállást és valamely eszme bátor követését is jelenthetné, ami segíthetne, hogy határozottabb arcuk, mozgósító erejük és több elkötelezett aktivistájuk legyen.

Hatszereplős a magyar érdekvédelmi rendszer. Inkább a baloldalhoz áll közel, a versenyszférában működik a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), a közalkalmazottakat és a köztisztviselőket képviseli a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), a mások mellett vasutasokat és a közúti közlekedésieket egyesíti az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, valamint a kutatásban és a felsőoktatásban dolgozók érdekeit védi az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT). Legalábbis a Liga Szakszervezet elnöke, a riválisai által a jobboldal embereként számon tartott Gaskó István szerint ez így van. Rajtuk kívül még egyetlen, viszonylag kis szervezet, a Munkástanácsok Országos Szövetsége van a piacon.

A szakszervezeti vezetők pártbeágyazottságán lehet vitatkozni, az azonban tény, hogy a Liga sokat segített a Fidesznek a Medgyessy-, illetve elsősorban a Gyurcsány-kormány amortizálásában. A többi föderáció viszont, ha olykor prüszkölve, megállapodásokat alá nem írva, de általában tartózkodott a legkeményebb fegyver, a sztrájk bevetésétől. Ki azért, mert nem akart, ki pedig azért, mert ha akart volna, se tud „észrevehető” munkabeszüntetést szervezni.

A közeli kormányváltás mindenesetre az érdekvédők pártatlanságának próbája lesz. Az elmúlt évek nagy munkabeszüntetései során balról azt lehetett hallani, hogy a ligás Gaskó dobbantónak használja a munkaügyi konfliktusokat, Orbánék már kárpitoznak neki egy szép nagy széket.

– Nem ettem meszet – mondja erre lapunknak Gaskó István. – Bolond az a szakszervezeti vezető, aki enged a politika hívásának.

Az is kérdés, sutba vágja-e mostanáig képviselt viszonylagos konstruktivitását a másik érdekvédelmi blokk, vagy átveszi a Liga szerepét, s viszik immár ők sztrájkba a tagságot, amint lehetősége adódik.

– Ha Orbán osztja Járai Zsigmond elképzelését, miszerint az állami újraelosztás mértékét a bő 50 százalékról negyvenre kell leszorítani, az munkahelyek tízezreinek megszűnésével jár, tiltakozást válthat ki a szakszervezetekből. Ezt nyilván az MSZP is fűteni fogja – állítja Tóth András. Valóban kemény dilemma előtt állnak a szakszervezetek. Ha nem javul Magyarország versenyképessége, szakértők szerint a jelenleginél is jóval nagyobb lehet a munkanélküliség. A helyzetet javíthatja, ha a munkára rakódó terhekből vesznek el, de a reálbér szintéjének általános csökkentése is. Ezt nem tűrhetik a szakszervezetek. Az erős forint is a versenyképesség ellen hat, ám ha a leendő kormányzat gyöngíti a nemzeti valutát, az a devizahiteles családok életét keseríti meg.

Palkovics Imre (Munkástanácsok) és Gaskó István (Liga)
Reviczky Zsolt – Tévedés, hogy a bérszínvonal a baj fő oka – mondja Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke. – A versenyképességnek tucatnyi összetevője van, a marketingtől a forgóeszköz-hitelezésen át a kutatás-fejlesztésig. Miért a mindig a melóson kell elverni a port?

– Ha Orbán megpróbálja elinflálni az amúgy még a szlovák szintnél is alacsonyabb magyar reálbért, akkor bizony konfliktusba kerül a Ligával – állítja Gaskó István. – Nem a béreket kell piszkálni. Inkább azon ügyködjön a kormány, hogy beterelje a legális világba a ma még a termelés negyedét kitevő feketegazdaságot, és csökkentse a korrupciót.

Az Autonómok vezetője, Borsik János sem a bérkarcsúsításban látja a megoldást:

– A hatalom végre komolyan vehetné a munkaügyi ellenőrzéseket. A magyar cégek többségénél rengeteg a visszaélés: törvénytelenül járnak el a túlórák kifizetésénél, a szabadságok kiadásánál, sokan nem jelentik be dolgozóikat a társadalombiztosításnál, folyamatosan és tömegesen csorbulnak a munkavállalói jogosítványok. A Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség 2009-es jelentése így fogalmaz: „Vannak munkaadók, akik betartják a törvényi rendelkezéseket.” Elképesztő. Kérdés az is, hogy a szakszervezetek és a nagyvállalatok harcában ki mellett teszi le a garast a Fidesz.

– Az elmúlt nyolc év kormányai elvileg a szakszervezetek szövetségesei, harcostársai voltak, hiszen az MSZP és mi is a bérből és fizetésből élőket képviseljük –mondja Pataky Péter. – Csakhogy a hatalom liberális nyomásra a tőke pártjára állt, így magunkra maradtunk. Félő, hogy Orbán is kiszolgálja majd a befektetőket, és úgymond, rugalmassá teszik a foglalkoztatást. Ez a mi olvasatunkban annyit jelent: bárki, bármikor, bárhonnan kirúgható.

– Például a hatalmas visszaesést elszenvedő feldolgozóiparban hiába voltak belátóak a szakszervezetek és tűrtek el brutális leépítéseket a vállalatok túlélése érdekében – folytatja Pataky Péter. – Most, hogy kezd magához térni a piac, meglepve tapasztalják, a tulajdonos nem állítja vissza az eredeti létszámot. Mindennapos a feketetúlóra, amikor zsebbe fizet a főnök. Az ilyen munka után persze nem jár szabadság, nincs szja, nincs tb. És nincs egyetlen mukkanás sem.

– Ki az az őrült, aki kockáztatja, hogy a következő leépítés során épp az ő státusa szűnjön meg? Ilyenkor kell hogy megmutassa magát a szakszervezet – véli Pataky. – Joguk van tárgyalást követelni, joguk van kérni, hogy alaposan indokolják a leépítést, és joguk van kilátásba helyezni a munkabeszüntetést. Különösen mondjuk a távközlés multijaival szemben, akik ma sok helyen nyolc emberből facsarják ki tíz feladatát. Vannak eszközeik az érdekvédőknek: ha például a mobilpiacon áll le a szolgáltatás akár csak néhány órára, százmilliós veszteség keletkezik.

Vasali Zoltán, a Nézőpont Intézet elemzője szerint talán még Orbán sem döntötte el, kormányra kerülve kijátssza-e a multiellenes kártyát, ezzel téve gesztust a szakszervezeteknek is.

– Az biztos, hogy Orbán nem hagyja majd őket beleszólni a minimálbér és a reálbér szintjébe. Abból viszont profitálhat, ha időnként odamondogat a nagy külföldi munkaadóknak. A legtöbbet pedig azzal teheti a „munkabékéért”, ha a szakszervezeti vezetőket bevonja a közoktatás, valamint a nagy állami cégek – a MÁV, a Malév, a BKV, a Posta – elkerülhetetlen átalakításába.

– A Liga nem kenyerezhető le gesztusokkal – mondja erre Gaskó István. – Van egy jókora követeléshalmazunk, és ha a hatalom ennek csupán néhány százalékára vevő, akkor szó sem lehet kompromisszumról.

– Az ma már kevés egy szakszervezettől, hogy évről évre huzakodik a kormánynyal a minimálbéren, és sztrájkot hirdet, ha egy cég elbocsát kétszáz dolgozót – kritizál Vasali. – Csak azokat veszik komolyan, akik képesek értelmes javaslatokkal segíteni az adott vállalkozások túlélését, és abból vezetik le saját követeléseiket is. Szellemi megújulásra van szüksége a magyar érdek-képviseleti mozgalomnak, és lassan talán eljön a generációváltás ideje is.

– Nem vagyunk szemellenzősök – válaszolja Gaskó. – Nálunk rég nem divat a demagógia.

– Mi sosem léptünk fel egy cég, netán az ország működőképességét veszélyeztető követeléssel – állítja az autonóm Borsik János. – De nincs az a világválság, amelyben a szakszervezet dolga volna magára venni akár egy vállalat menedzsmentje, akár a kormány felelősségét. Ők irányítsák a cégeket és az államot, mi képviseljük a munkavállalók érdekeit. Amihez lassan illene tudni, hogy a hamarosan hivatalba lépő kormányzat hogy kívánja intézni az érdekegyeztetést. Csak attól, hogy valaki kijelenti, tíz év alatt egymillió munkahelyet teremt, még egyetlen állás sem keletkezik.

Borsik nem túl optimista:

– Még 1998-ban a Fidesz hivatalba lépő miniszterelnöke a Gazdasági Tanács első ülésén a konföderációk vezetői felé fordulva azt mondta: „Uraim, önök a választások előtt rossz lóra tettek.” A kérdés most az, hogy mára változott-e a viszonya az érdekegyeztetést, a szakszervezeteket illetően.