A fül története
A lakásba azóta elég sok minden került, de még mindig nem sikerült otthonossá varázsolni. Esténként a szomszédból rendszeresen áthallatszottak a veszekedések. Négy évvel ezelőtt még állandó csecsemősírásra ébredt, mostanában pedig egy fi atal nő üvöltözött folyton a már óvodás korú kislánnyal. Először mindig az anya méltatlankodását lehetett hallani, aztán puffanásokat, hisztérikus csapkodást, végül szűnni nem akaró nyüszítést. Pont ebben az időben szokott skypolni, és többször azon volt már, hogy akkor most átmegy a szomszédba. – Folyton vernek egy gyereket – mondta kétségbeesetten az ismerősének a képernyőn. Az ismerős azt javasolta, hogy hívja ki a rendőrséget, de ehhez valahogy nem volt ereje és bátorsága. Másnap, amikor a liftnél összefutott a szomszéd nővel, az teljesen normálisnak tűnt. Mellette állt a kislány, és egy plüsselefántot szorongatott, közben gyanakodva figyelte lentről az idegent.
Este, amikor odaült a géphez, megint kezdődött az üvöltözés. – Ezért nincs nekem senkim – kiabált az anya a falon túl –, ezért! Te kis rohadék, minek szívod a véremet? Hát mit képzelsz te magadról, mi? Hát mit képzelsz te magadról?
A képernyőn pont bejelentkezett az indiai fiú. Három hónapja leveleztek, Lutonban lakott, és abban az évben született, mint Curt Cobain. A lány hirtelen eldöntötte, hogy ad neki egy esélyt, elvégre az összes közül még mindig ő tűnt a legnormálisabbnak. Luton pedig már majdnem London.
Másnap este üzent neki, hogy örülne egy személyes találkozásnak. A szikh fiú azonnal válaszolt, és bejelentette, hogy a cégtől a jövő hétre tudna is kérni egy hét szabadságot.
Ez így elsőre kicsit gyorsnak tűnt, de a lány igyekezett ráhangolódni. Nem volt könynyű. Nézegette a fi ú fura családi képeit, és próbált elképzelni egy másik életet, távol a kiabáló szomszédtól és a hideg radiátoroktól. Turbános, komor férfiak néztek rá a fotókról és komoly, sötét arcú nők. A fiú testvérét, aki Bostonban élt, Darpannak hívták, de azt már képtelen volt kihámozni az üzenetből, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozik. Este feküdt a kanapén, és arról ábrándozott, hogy majd szép indiai gyerekei lesznek, miközben a szomszédból áthallatszott a kislány hüppögése.
Reggel összefutott az anyával a gangon. Vékony, szőke nő volt, laptoptáskával a vállán. Teljesen kiegyensúlyozottnak tűnt, nehéz volt összehozni a falon túlról hallatszó rikácsoló hanggal. A gyerek most nem volt vele, biztos már korábban elvitte az óvodába. A lány előreengedte a kukáknál, és nézte, ahogy kilép a kapun. Hosszú, aranyló lófarka volt és elég jó alakja.
Este megint elkezdődött a szokásos műsor. – Hát mit képzelsz te magadról, mi? Hát mit képzelsz te magadról? – darálta a hisztérikus hang, miközben megindult a csövekben a víz és zubogott odaát a kádba. A szikh ezalatt bejelentkezett, és tudatta, hogy lefoglalta a repülőjegyeket. A lány elképzelte, hogy hova fogja majd vinni Budapesten. Arra gondolt, hogy esetleg elmehetnének sétahajózni, vagy fel a Várba. Ide a lakásba semmiképp. Szégyellte volna a gangra nyíló sötét szobát, de még inkább az állandóan áthallatszó esti cirkuszt. Az jutott még eszébe, hogy elviszi majd a fi út Szentendrére, az be szokott jönni a külföldieknek. Meg esetleg Esztergomba. És a Gellértbe, bár abban nem volt biztos, hogy rögtön fürdőruhára akar-e vetkőzni, bár azt se tartotta kizártnak. Ha a szikh hagyott volna két hetet a fogyókúrára, ez se lett volna gond.
Mindebből persze nem lett semmi, mert péntektől szakadni kezdett az eső. Sötéten és vigasztalanul ömlött reggeltől estig. Kifordult az ernyője, amíg a reptéri busztól elment a bejáratig, aztán bőrig ázva várta a kétórás késéssel érkező gépet.
Jyran Singh magas volt és tartózkodó. A lánynak elsőre az volt a benyomása, hogy kifejezetten idegenkedik tőle, de aztán pár nap alatt hozzászokott a lassú, kissé távolságtartó tempóhoz. Városnézésről szó se lehetett, muszáj volt beülni valahová. Először arra gondolt, hogy elviszi egy angol nyelvű filmre, de aztán elképzelte, amint a piros turbánnal beülnek mondjuk a Művész moziba, inkább lemondott a kalandról. Egy kávézóban kötöttek ki. Jyran Singh itt, a márványasztal felett nyújtotta át a díszes fülbevalót egy előre betanult, alig érthető magyar mondat kíséretében. Láthatólag megdöbbent, amikor a lány mosolyogva közölte, hogy a fülbevaló gyönyörű, de neki sajnos nincs kilyukasztva a füle. A szikh zavartan bámult rá, mintha ez idáig abban a hitben élt volna, hogy a nők eleve lyukkal a fülükön születnek. A lány szabadkozott, hogy nagyon sajnálja, aztán egy hirtelen ötlettel bejelentette, hogy sebaj, holnap kifúratják.
Ezt már eddig is megtehette volna, de világ életében riasztotta a fülbelövés felirat, és jól elvolt a klipszekkel. Most viszont eltökélte, hogy örömet szerez ennek a magas embernek, úgyhogy együtt mentek be a Teréz körúti kapu alá, ahol a fehér köpenyes kozmetikusnő gyanakodva vizsgálgatta őket. Később átnyomakodtak valami szűk folyosón egy szolárium előtt, aztán kikerültek egy nyitott szárítót, amin foltos, fehér törülközők száradtak. A kozmetikusnő megkérte a férfit, hogy itt, a folyosón várakozzon, a lányt pedig, aki ekkor már szívesen visszafordult volna, betolta egy elfüggönyözött ajtón.
A második lyuk belövésekor óriási zajt hallottak. A szikh feldöntötte a törülközőszárítót, s a lány arra ment ki, hogy a földön fekvő turbános férfit egy gumikesztyűs fodrásznő élesztgeti. – Festésem van, ez meg elájult itt nekem – magyarázta a fodrász, és hárman kikísérték a sápadt férfit az utcára.
Az ajándék fülbevalót sajnos nem lehetett berakni, mert egy hétig a géppel belövött kis aranygömböt kellett viselni. A lyuk már a második napon begennyesedett és váladékozott, a lány napközben biztató mosollyal törölgette egy kis vattapamaccsal. Ilyenkor a szikh is biztatóan visszamosolygott, és próbált nem emlékezni a narancssárga edényre, amit a kozmetikában látott. Az történt ugyanis, hogy mikor a lány már vagy húsz perce eltűnt a kozmetikusnővel, akkor arra gondolt, hogy beszól érte. Félrehajtotta a függönyt, és a hokedlin egy tálat pillantott meg lehúzott gyantacsíkokkal, amikből óriási, fekete szőrszálak meredeztek. Olyan volt, mintha egy megnyúzott disznó serkés bőre állt volna abban a narancssárga edényben. A szikh visszahajtotta a függönyt, és végigvágódott a földön, éppen abban a pillanatban, amikor odabent a második lyukkal is végeztek.
A cimpák még a negyedik nap után is váladékoztak, de a lyukaknak állítólag egy hét alatt meg kellett volna nyugodniuk. Sajnos ezt a férfi már nem láthatta, mert az ötödik nap reggelén váratlanul elutazott valami munkahelyi bonyodalomra hivatkozva. Csak egy hangüzenetet hagyott a lány mobilján, aki munka után hallgatta le. Este odaült a géphez, hátha eléri a férfit, de az nem jelentkezett be. Csak a falon túl kezdődött nyolc körül a szokásos kiabálás. – Hát mit képzelsz te magadról, mégis, mit képzelsz te magadról, mi? Hát mit képzelsz te magadról?
