alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
21. hétfő

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

A külpolitikáról mélyen hallgatnak a kampányban

A pártok számára Magyarország helye a világban nem létező téma a választási küzdelemben

Láthatatlan szellem a lagymatag kampányban: ez nem más, mint a magyar külpolitika. Magyarország külkapcsolatait a pártok egyáltalán nem tekintik olyan témának, amelyről szerintük beszélni kellene a választási hadjáratban.

Dési András| Népszabadság| 2010. április 9. |5 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Agymosott_panelnyugger | 2010. április 9. | 17:11:21

Magyar külpolitika már jó rég óta nem létezik.
Egyszerűen lenyelünk mindent, és bólogatunk, vagy semmiről nem veszünk tudomást.

agadou | 2010. április 9. | 11:06:58

Egyszerűen érthetetlen a magyar külpolitika passzivitása.
Mindhárom hozzászólás megszívlelendő dolgokat tartalmaz.
Az ég szerelmére! Miért vagyunk ennyire bénák? A világ elrobog mellettünk, ha csak tétlenül bámulunk. Legalább a nol-t olvassák el kedves külügyérek.

jucus | 2010. április 9. | 09:37:46

imisti
Igazad van. Szlovákia komolyan veszi az önálló államiságát, amelytől évszázadokig megfosztották az uralkodók.
Magyarországnak is ugyanez lehetne a lehetősége, ha a felkent vezérek nem a revanspolitikán munkálkodnának. Talán még komolyan is vennék ezt az országot. A közvéleménybefolyásolók előrejelzései azt mutatják, hogy lesz ez még sokkal rosszabb is.

imisti | 2010. április 9. | 08:44:43

Jucus!
Medvegyev pozsonyi látogatása egyáltalán nem váltott ki semmiféle reakciót Mo.-n ,pedig figyelemre méltó dolgok történtek!
Pl.Gasparovics kijelentette,hogy a Vörös Hadsereget felszabadítóknak tekintik a jövőben is!(eddig is annak tekintették!)
És oda kellett volna figyelni a z orosz-szlovák gazdasági szerződésekre,a széles nyomtávú vasút Pozsonyon át Bécsig történő kiépítésére stb!Ugyanis ezek mind Mo. esélyeit csökkentik!
Kapaszkodunk a lengyelekhez,közben Medvegyev és a lengyel elnök Katinyban közösen koszorúzta meg az áldozatok emlékművét!
Valamiből kimaradunk a hazai hatalmi marakodások kapcsán,és elvakult Trianon-revíziós vízióink miatt!Ez ám a jó külpolitika!

jucus | 2010. április 9. | 08:08:09

Medvegyev elnök a magyar külpolitika miheztartásához megadta az alaphangot. A pozsonyi látogatása a Salt aláírás előtti napon nem volt véletlen. Minden irredenta követeléssel szemben Szlovákia nemzetközi támogatást fog kapni az ott lévő kormányzat politikai hovatartozásától függetlenül. Németh Zsolt és Sólyom László két elefánt a porcelánboltban.

Pedig néhány héttel ezelőtt még a Szlovákiához fűződő politikai viszony heves belpolitikai csaták tárgya volt, mostanra azonban e kérdés is eltűnt. Noha a szlovák politika által támasztott kihívással – bármilyen politikai színezetű kormány kerüljön hatalomra Budapesten és Pozsonyban – még hosszú ideig számolni kell. Arról nem is szólva, hogy éppen most, a gyorsan változó világban, egy új globális hatalmi-befolyási rend kialakulása kellős közepén, a globális megrázkódtatások sorát kiváltó gazdasági válság idején kellene kitalálni, Magyarország hogyan tud versenyképes maradni a rendkívül erős konkurencia közepette – úgy, hogy közben képes az érdekeit is érvényesíteni.

A külpolitika háttérbeszorulása nem új jelenség; aNATO-, majd az EU-csatlakozással a fő házifeladatokat sokan letudták. A „másodrendűséget” jól mutatja, hogy a Fidesz 2010-es választási programjában (Nemzeti ügyek politikája) egyetlen szó sem esik a külpolitikáról, de az MDF programjából is kimaradt e kérdéskör. Igaz, megkeresésünkre Németh Zsolt , a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője komplett programmal válaszolt, amelyből kiderült, hogy a választások megnyerésére esélyes párt lengyel–magyar–román stratégiai szövetségben gondolkodik. A kezdeményezés egyrészt az USA két legfontosabb kelet-európai (katonai) szövetségesével hozná „egy hajóba” Magyarországot, másrészt ellensúlyozhatná az örök vetélytárs, Szlovákia „nyomulását”.

Míg a sokat emlegetett euroatlanti integráció megvalósulásáig a külpolitika nemzeti egyetértésen alapult, mára konszenzus egyedül e két „klubtagság” fenntartásában van. A Jobbikot leszámítva mindenki támogatja a Magyar Honvédség külföldi szerepvállalását. A Jobbik esetében figyelemre méltó: miközben erőteljesen Kelet felé fordulna, döntő fontosságúnak nevezi, hogy az Egyesült Államok kedvező véleménnyel legyen Magyarországról.