Az alapítványt 1991-ben a belső körökben csak Panni néniként emlegetett szakember hozta létre új szemléletű mozgásrehabilitációs módszerének terjesztésére és gyógyítás céljából.

A Magyarországon és Európában is egyedülálló DSGM (Dévény Speciális manuális technika – Gimnasztika Módszer) segítségével kezelhető a csecsemők és kisgyermekek oxigénhiányos állapotból fakadó mozgáshibája. A manuális technika az izomzat kezelésével egyidejűleg közvetlenül képes ingerelni az izmokban és inakban lévő idegvégződéseket.

A technika megteremti a mozgás lehetőségét, beindítja a működést, ezt követi a speciális testképző gimnasztika. A módszernél a két tevékenység egymásra épül, egyik sem helyettesíti a másikat. A szakember ugyanis vallja, erőt és ügyességet fejleszteni kizárólag önállóan végzett aktív izommunkával lehet, de csak a mozgások beindulása után, amit viszont a manuális technika által nyújtott kezeléssel lehet elérni.

Európában egyedülálló

A DSGM korai – 5 hónapos kor előtti – alkalmazásával a kis betegek 75-80 százalékát sikeresen gyógyítják. Ugyanis csak öt-hat hónapos korig van az agynak tartalék állománya, amelyet a speciális kezeléssel be tudnak indítani. Ezért kell, hogy idejében kerüljenek az alapítványhoz a babák. Ugyan később is sokat lehet javítani, de minél később kezdik el a kezelést, annál kevesebb az esély a teljes felépülésre. Egyes esetekben olyan súlyos a sérülés, hogy legfeljebb az ápolást lehet megkönnyíteni. Ez körülbelül a betegek 20 százalékát érinti.

A magas gyógyulási aránynak köszönhetően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) támogatási körébe vette a DAA kezeléseit. A szervezet 2008-as közhasznúsági jelentése szerint az alapítvány mintegy 61,9 millió forintból gazdálkodott. A bevételek jelentős hányadát  –mintegy 14,6 millió forintot – az OEP-támogatás teszi ki, de a legnagyobb tételt – 17,1 millió forintot – a személyijövedelemadó-bevallással összekapcsolt egyszázalékos felajánlások adják. Az alapítvány jóval kevesebb saját és pályázatokból elnyert bevételt könyvelt el 2008-ban, mint az azt megelőző évben – áll a jelentésben. Azt, hogy márciusban és áprilisban mekkora összeg folyik be a Telekom Adományvonalon keresztül, még nem tudni. Dévény Anna reméli, hogy legalább egy éven keresztül biztosítani tudják az alapítvány működését.

Továbbadni a metódust

A szakember ugyanis nemcsak gyógyít, hanem a jövő generációjának is továbbadja a több évtizedes tapasztalaton alapuló módszerét. „Mikor oktatás van, Panni néni szinte elérhetetlen” – mondják az alapítványnál. Nem csoda, a kezdetektől fogva mintegy 160 oktatónak adta át a DSGM módszer alapjait, 1991 óta pedig több ezer csecsemőt kezeltek. „Ha összeadom a munkaidőket, velem együtt öten vagyunk az alapítványnál, heti 150-180 gyerekre. Teljes státuszban ketten vagyunk csak. Az iskolánkban végzett kollégák nem jönnek az alapítványhoz dolgozni, mert csak keveset tudunk fizetni. Magánpraxisban kezelnek inkább” – teszi hozzá Dévény Anna.

A szakember szerint nagy szükség lenne arra, hogy az úgynevezett neonatális intenzív centrumokba – ahol a koraszülött és sérült újszülötteket kezelik – is eljusson a DSGM módszer. Ha az életfunkciók stabilizálódása után a babák – akár már az inkubátorban –megkaphatnák a Dévény-kezelést, „kikoptatható” lenne a szülési sérülés – egész világon megoldatlan – szörnyű kórképe. Állítja, az eddigi 100 sérültből 80 kisgyermeket meg lehetne gyógyítani. Húsz sérült sajnos mindig maradna. Ahol a z agy túlnyomó része az egyébként 5 hónapos korig fennálló tartalék állománnyal együtt elpusztul, ott sajnos nincs segítség. De a fennmaradó 80 sérült normál életet élhetne.

Kezelés időben

Dévény Anna maga és módszere is számos kritikát kapott: sok szakmabeli állítja, hogy a gyakorlatok kíméletlenek és fájdalmat okoznak a babáknak. Mindez sok szülőt riasztott el attól, hogy az alapítványhoz forduljon. „Ezeket hallva szánalmat és dühöt érzek” – reagál a felvetésekre Dévény Anna. „Egyrészt szánom azokat a rehabilitációs szakembereket, akiknek a hiúsága fontosabb a beteg gyógyulásánál. Akik azt se tudják, miről beszélnek, mert nem ismerik lényegében a módszert. Ugyanakkor tévhiteket terjesztenek kezelésünk fájdalmasságáról, ami egyszerűen nem igaz.”

„Tehetetlen dühöt akkor érzek, amikor olyan nagyobb gyerekeket látok, akit korai kezeléssel meg lehetett volna gyógyítani, de akitől az emberi gyarlóság elvette ezt a lehetőséget.”

A DAA-nál olyan kisgyermekeket is meggyógyítanak –de csak korai kezeléssel –, akik egész életükben állami támogatásra szorulnának. „A kezelt gyerekek esetében a gyógyulás normál mozgást és normál életvitelt jelent, nem azt, hogy a sérült valahogy lábra áll és torz mozgással kínlódik egész életében. Mi több, a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyógyult gyermekek – kivétel nélkül – az átlagnál sokkal erősebbek és ügyesebbek lesznek” – fogalmaz.