Másfél hónappal a MÁV-val szembeni holokausztper megindítása után újabb keresetet adott be Chicagóban ugyanaz az ügyvédi iroda, a Monico, Pavich és Spevack. A csütörtökön az ottani szövetségi bíróságon iktatott kereset formailag is kötődik a Magyar Államvasutak peréhez, és ugyanahhoz az örmény származású bíróhoz, Samuel Der-Yeghiayanhoz adták be.

A holokauszttúlélő felperesek, illetve áldozatok örökösei – zömükben ezúttal is amerikai és izraeli illetőségűek; magyar állampolgárt a beadványban nem említenek – gyűjtőperben követelnek kétmilliárd dollárt (1944-es értéken), plusz kamatos kamatot magyar bankoktól, illetve a hazai bankpiacon aktív külföldi szereplőktől.

Az öt nevesített alperes a Magyar Nemzeti Bank, az OTP, az Erste Bank, az MKB, illetve a Bank Austria által az évtized elején felvásárolt Creditanstalt. Ugyanakkor a kereset nem zárja ki, hogy a követelést kiterjesztik több tucat, a beadványban szintén felsorolt, 1944-ben működő pénzintézetre, takarékpénztárra és jogutódjaikra is. Csakúgy, mint a MÁV elleni perben, az 1944-es árfolyamon, dollárban adják meg a követeléseket, mai értékre való igazításukat kérve a chicagói bíróságtól. (Ennek összegét még nem számolták ki, de több tízmilliárd mai dollárt jelenthet.) A nem vagyoni, büntető-kártérítés összegére a szöveg szerint később térnek vissza.

A beadvány fő érvelése ugyanúgy a zsidóság kifosztása – csak ezúttal a bankok részéről. A holokauszt után visszatérő túlélők vagy örököseik a számlájukon semmit nem találtak, a széfekben elhelyezett értékeik helyett üres dobozokat láttak viszont.

Egy példa: az egyik felperes apja, aki a vészkorszak előtt sikeres ügyvéd volt Budapesten, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár Banknál helyezte el családja ékszereit. Ennek bizonylatát ma is őrzi, ám hiába próbálta visszaszerezni a javait. A beadvány az összes (nagy) magyarországi vagyon mintegy egynegyedét számítja zsidó vagyonnak.

A magyar igazságszolgáltatás az érvelés szerint egy követ fúj az alperesekkel, ezért indították az eljárást Amerikában. A keresetet jegyző chicagói ügyvédi irodában lapzártánkkor nyugtázták megkeresésünket, de nem ígérték, hogy választ is adnak kérdéseinkre.

A kereset szerint a második világháború idején Magyarországhoz visszacsatolt területekkel együtt számítva a lakosság tizede volt zsidó, a nemzeti vagyon 20-25 százaléka volt zsidó kézben. Ennek értékét Randolph Braham történész mértékadónak tartott munkájában 7-9 milliárd aranypengőre becsülte, amit a keresetet benyújtó ügyvédek és a hozzájuk csatlakozott két egyetemi jogászprofesszor szerint még meg is kell kétszerezni, egy dollár akkor öt aranypengőt ért. A vagyon jórészt ingatlanban volt.