Csak védőfalakkal nem lehet védeni a határokat. Egy férfi átlép az USA déli határán emelt kerítésen, egy vihar után nyílt résen. Ez esetben Mexikó felé

Reuters – Fred Greaves

A nagy amerikai kerítés egy 3000 kilométeres hármas akadály, ami az Egyesült Államokat választja el Mexikótól. Ennél is nagyobb méretű az Indiát a mélyszegénységben élő Bangladestől elválasztó 3400 kilométer hosszú szögesdrót és betonfal kerítés. Egyedül a kelet-európai vasfüggönyt építették a szegényebb országok, amellyel különutas politikájukat védték a II. világháború után.

Az Egyesült Államokban valóságos technikai iparággá nőtte ki magát a határátlépések meghiúsítása. Nyilvánvaló, hogy egy áthidalható, átvágható mechanikai akadály egyedül nem akadályozza meg a jobb életre vágyókat, hogy tömegesen ne szökjenek át a határon, ezért egyre több hightech megoldást is bevetnek a cél érdekében. Különféle érzékelőket telepítenek megadott távolságban egymástól annak észlelésére, hogy gyalogosan vagy járművel jönnek a határátlépők.

A legújabb fejlesztés során 8 milliárd dollárból 400 db 25 méter magas tornyot építenek látótávolságon belül, optikai és infravörös kamerákkal felszerelve. Kimondottan az emberi mozgás észlelésére egy izraeli fejlesztésű csoportészlelő radarrendszert is telepítenek. A radarok mintegy 10 kilométeres körzetben figyelik a zajokat és rezgéseket, amit a határátlépők lépései, vagy beszélgetései keltenek. Az új rendszer működése során a radarok által észlelt mozgás környékét optikai vagy infravörös kamerákkal kezdik pásztázni és azonosítják a forrást. Ha határátlépőkre bukkannak, akkor riasztják a határőrséget.

A rendszer 45 kilométeres próbaváltozatánál kiderült, hogy a radar túl sok zajt észlel, a műholdas kapcsolat túl lassú és szükség van mágneses észlelésre is, ami a gépjárműveket és fegyverszállítmányokat buktatja le. Az új fejlesztésekkel ez év közepére tervezik egy 17 toronyból álló rendszer üzembe állítását, a műholdas összeköttetés helyett mikrohullámú kapcsolattal.

A technikailag fejlett megoldások közé tartozik az Izraelt Ciszjordániától elválasztó, összesen mintegy 700 kilométeres biztonsági fal. A demarkációs zóna a biztonsági szempontból legérzékenyebb három rövid szakaszon 3 méter magas, elemekből épült betonfal, másutt két szögesdrót sáv közötti, árkokkal, homoksávval szabdalt terület, a közepén egy szintén 3 méteres drótkerítéssel. A kerítésben érintésérzékeny elektromos szenzorok dolgoznak, a szögesdrótok közötti területet kamerák pásztázzák.

Az amerikai fejlesztéseket az Európai Unió illetékes hatóságai is figyelemmel kísérik, és a jelenleg 27 tagország határait hasonló műszaki megoldásokkal tervezik védeni. A TALOS projekt nem több száz kilométeres kerítésekkel és őrtornyokkal oldja meg a határvédelmet, hanem mobil egységekkel. Hang-, hő- és mozgásérzékelő robotokat, radart, valamint légi felderítést és követést vetnek be az illegális határátlépőkkel szemben az unió keleti határainál.

A projektet egy lengyel kutatóintézet koordinálja. 20 millió euró felhasználásával földi robotok hálózatát telepítik a szükséges mennyiségű telephellyel a keleti határ mentén. A TALOS-egységeket a terepviszonyoktól függően alakítják ki, egy akcióban több robotot vetnek be mert a határátlépők mindig szétválnak, hogy többségük bejuthasson a célországba.

A projektben részt vevő tagállamok képviselői felvetették, hogy a sűrűn lakott kelet-európai határ közelében a rendszer az állandó lakosokat is zaklathatja. A telepítést tervező intézet szóvivője elismerte, hogy a kamerák és érzékelők által gyűjtött adatokkal visszaélhetnek, de biztosította az érintetteket, hogy szigorú felügyeleti szabályokat vezetnek be ennek elkerülésére.

Kapcsolódó cikkek: Lopakodó helikopter | Zebraellenőrzésen a rendőrség | Bevonat a Rózsadombról a lopakodó hajtóművére | Falak mögé zárt romák Szlovákiában | Hétfőtől ismét ellenőrzik a parkolást a fővárosban