– Ez annyit jelent, hogy nagyjából maradt minden a régiben?

– Nyolc évvel ezelőtt a hazai börtönök telítettsége 160 százalékos volt, ami 2008-ra 118 százalékra csökkent, ez volt a legkedvezőbb adat. Egy évvel ezelőtt azonban a fogvatartottak száma jelentősen emelkedni kezdett, a növekedés üteme kifejezetten gyors, és a létszám kezelése egyre nagyobb terhelést jelent az állomány számára. Ezekben a napokban végigjárom az intézményeket, hogy állománygyűléseken ellenőrizzem a kialakult helyzetet, mert az ország különböző pontjain nagyon eltérő terhelés alakult ki. A keleti és az északi országrészben néhány megyei börtönben már 180 százalékot is meghaladó a telítettség, míg a Dunántúlon viszonylag szellősebbek az intézményeink. Az országos átlag egyébként 132 százalék.

– Nem javított a helyzeten a Tiszalökön és Szombathelyen részben magántőkéből épült két új börtön megnyitása?

– A PPP konstrukcióban épült börtönök átmenetileg csökkentették a terhelést, de a létszámnövekedés miatt azóta viszszájára fordult a folyamat. A két intézményben elvileg 1500 új férőhely jött létre, de közben más, régi intézményeket ki kellett üríteni, így csupán ezerfős kapacitásbővítésről beszélhetünk. A fogvatartottak száma ennél többel nőtt.

– Hogyan próbálják csökkenteni a terhelést?

– Tavaly úgynevezett telítettségkiegyenlítő programot dolgoztunk ki, ennek során a keleti megyékből a nyugatiakba szállítjuk át a fogvatartottak egy részét. Ezt persze könnyebb kimondani, mint megvalósítani, mert az előzetes letartóztatásukat töltő személyek áthelyezéséhez a rendelkezési jog gyakorlójának, az ügyészségnek vagy a bíróságnak is hozzá kell járulnia, hiszen a következő kihallgatásra így már több száz kilométert kell szállítani az érintetteket. Ezzel együtt a program kezdete óta sikerült csökkenteni az országon belül eltérő mértékű zsúfoltságot.

– A házi őrizet lehetősége nem jelent könnyebbséget az önök számára?

– A házi őrizet, csakúgy, mint a feltételes elítélés, a feltételes szabadulás, az elektronikus felügyelet vagy a szigorú pártfogói felügyelet, a börtönfalakon kívül végrehajtható intézkedés, hogy mikor melyiket tartja indokoltnak a bíróság, nem rajtunk múlik. Magyarországon a bebörtönzési ráta viszonylag magas, százezer lakosra 160 fogvatartott jut. Nyugati országokban ez a mutató helyenként nem éri el a százat. Nálunk közben egyre emelkedik az elzárások száma. Ha valaki nem fizet be 15 ezer forintot, a bíróság átváltja napi háromszáz forinttal negyvenöt nap elzárásra. Hadd ne mondjam, mennyibe kerül az államnak a börtönben töltött negyvenöt nap.

– Mennyire leterhelt a bv-intézetek állománya?

– Kemény munkával helytállnak. Ha a nemrég elkezdett fejlesztéseinket megvalósítjuk, csökken valamennyit a teher. Tavaly a fogvatartottak szállítására használt járműpark egyharmadát sikerült újra cserélni, idén 1,3 milliárd forintért informatikai fejlesztést kezdünk uniós forrásból, többek között a fogvatartottak nyilvántartását modernizáljuk.

Kapcsolódó cikkek: Ilyen előzetesben lenni | Újra előzetesben a Koszi-klán egyik tagja | Megszökött Ragyás Tóni gyilkosa | Kárpótlási csalás: ötvenöt elítélt | Alkotmánysértő börtönállapotok