A Terminátor: Sarah Connor krónikái című sorozat négy adást ért meg (Lena Headey)

Rtl Klub

Csak ráerősít erre a jelenségre a magyarországi filmforgalmazás jelenlegi állapota. Az például, hogy a tíz legjobb, Oscarra jelölt filmből csupán hat kerül a mozikba a ceremónia előtt, és legalább háromról elmondható, hogy soha nem is fog feltűnni a magyar fi lmszínházakban.

A letöltés mégis az amerikai tévésorozatok térnyerésével vált a hazai háztartások napi rutinjává: egy-egy 24-, Lost-, Hősök-, A szökés- vagy Doktor House epizódot számos hazai rajongó látmár 24 órával a tengerentúli tévés premier után. Tegyük hozzá: sokan vannak azok is, akik helyett barátok, ismerősök bajlódnak a letöltéssel, itt az átfutás értelemszerűen hosszabb.

Ma már egyértelműen látszik, hogy filmnézési szokásaink gyökeresen átalakultak az utóbbi években. Ezt pedig a legális adatok is alátámasztják: Angliában vagy a tengerentúlon egyegy tévésorozat DVD-kiadásának eladásai többször verik a sikeres mozifilmeket.

Tehát egész tömegek vesznek olyan tartalmat, amelyet már nyilvános vetítésen is megnézhettek, sőt akár le is tölthettek. (Ez a trend a hazai DVD-forgalmazás drámai állapota miatt Magyarországon nem érvényesül.) Az RTL Klub adatai szerint 2009-ben a tíz legnézettebb tévésorozat több mint tíz éve futó széria volt (a legnépszerűbb a Barátok közt, ezt követi a Vészhelyzet és a Cobra 11), tehát a televízióban sorozatot fogyasztók köre minimum konzervatívnak nevezhető: csak olyat néz szívesen, amihez már kifejezetten hozzászokott.

Az mindenképpen a letöltés számlájára írható, hogy hiába próbálkoznak a kereskedelmi tévék olykor frissebb szériák sugárzásával (melyek a letöltési listákon is előkelő helyet foglalnak el), mert a közönségük nagy része már látta őket, mire adásba kerülhetnek. Ennek legszembetűnőbb példája a Terminátor – Sarah Connor krónikáinak bukása: nézők hiányában néhány epizód után le is vette a műsorról az RTL.

Nyilvánvaló magyarázat lehet, hogy az amerikaihoz képest egy évet csúszó hazai premierig nagyon sokan látták már a szériát, aki pedig a Cobra 11 sokadik ismétlésére van rákattanva, annak se ideje, se türelme, hogy befogadjon valami újat, aminek a nézését úgysem tudja majd befejezni.

A megoldás az lehetne, ha felgyorsítanák a nagy rajongással övezett sorozatok hazai bemutatóját, ez viszont üzletileg nem éri meg a magyarországi piacon, mivel a jogdíjak ilyenkor a legmagasabbak. Mi több, a szinkron elkészítése is időigényes, és nem kifejezetten olcsó folyamat. De a helyzetet az is jól szemléleteti, hogy a 24-et annak idején még a sugárzásában úttörő szerepet vállaló Magyar Televízió sem tudta sikerre vinni, és mindmáig még egy kisebb kábeles csatornákon sem számít húzóshow-nak, miközben tényleg nehéz olyan embert találni Magyarországon, aki nem láttott legalább egy-két évadot belőle.

Az más kérdés, hogy mi lenne, ha például az amerikai Fox csatornán nemrég startolt nyolcadik évad nem lemezeken és vincsesztereken terjedne a magyar háztartásokban, hanem egy országos csatornán, egy-két nappal a premier után. De ezzel vissza is értünk az ördögi kör közepére. Tehát nemcsak a mozi terén vagyunk túl kicsi piac, hanem a tévét illetően is.

Ha már szóba került a szinkron, adódik a kérdés, hogy vajon az idegen nyelveket nem igazán beszélő magyar átlagnéző mi módon élvezi a netről letöltött tartalmat. A válasz: magyar felirattal, amely a tengerentúli adást követően legtöbbször már huszonnégy órán belül elérhető. Még csak nem is kell érte a különböző feliratos site-tokat végigkutatni, van már egységes kereső is, mely az összes elérhető csatornát szemlézi. Ezek a feliratok –melyeket lelkes, olykor fanatikus, amúgy normális polgári életet élő emberek készítenek – pedig egészen jó minőségűek, persze a színvonal hullámzó.

Vannak megbízható nevek (egészen pontosan aliasok), akik már évek óta több szériát is „visznek”. Mindenesetre ezek a magyar verziók vannak annyira jók, hogy nem egyszer hivatalos kiadványokra is felkerüljenek vagy „ihletként” szolgáljanak hozzájuk –emlékezzünk csak a tavalyi South Park DVD-feliratbotrányra vagy a Fringe –A rejtély szinkronjára: mindkét esetben kimutatható volt a netről letölthető „rajongói” fordítás nyomai.

Mindemellett roppant érdekes jelenség, hogy a magyar néző, aki tévében nem hajlandó feliratos sorozatot vagy filmet nézni, a letöltött verziónál zokszó nélkül elviseli, hogy olvasnia kell. (A rossznyelvek szerint sokaknak az is elég, ha nagyjából képben vannak.) Sőt a szakemberek szerint már megjelent az a nyelveket értő, fiatal generáció, illetve egy vékonyka értelmiségi réteg, amelynek már a felirat sem kell, mert eredetiben nézi a filmeket. A hazai tévék főleg az előbbiek miatt aggódhatnak, mert ez a generáció sokszor sokkal inkább tisztában van azzal, hogy mit kínálnak az amerikai tévécsatornák, és mit érdemes abból letölteni vagy megnézni, mint hogy mi fut a magyar kábelen.

Kapcsolódó cikkek: 'Ettől a pasitól sokat fogok tanulni' | Fáy és a borzalommozi | A rutin könnyű gyümölcsei | A repülés története az American Cinematographer-ben | Vér, szappan, szívás