Öttömösről szegedi gimnáziumba
– A gyerekek jövőjét falun és városon egyaránt a családi indíttatás befolyásolja a legerősebben. Már óvodás, legkésőbb alsó tagozatos korra eldől a sorsuk – fogalmazza meg a sokak által osztott véleményt Király Edit, az öttömösi Teleház munkatársa.
– A munkának a társadalomban két fő funkciója van: a megélhetés, illetve az egyéni hajlamok kibontakoztatásának biztosítása – állítja Gebauer Ferenc, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet (MFPI) pszichológusa. – De amikor a társadalomban válság, gazdasági bizonytalanság van, az egyensúly eltolódik a megélhetés javára. 2008-ban végeztünk egy vizsgálatot, amelynek eredménye szerint a nálunk pályaalkalmassági vizsgálatra jelentkezők 85 százaléka egyetemre akar menni, ám a képességtesztek alapján erre csak 35 százalékuk alkalmas.
Gebauer Ferenc biztos abban, hogy jobb pályaorientációval, az önismeret és a pályaismeret erősítésével javítani lehetne a foglalkoztatottságot. Ugyanakkor a fővároson kívül működő pályaválasztási intézeteket már a kilencvenes években megszüntették a megyei jogú városok önkormányzatai. A MFPI-ben évente 2500, főleg fővárosi és felerészt középiskolás diák vesz igénybe pályaorientációs szolgáltatást.
– Kis falvakban a jó tanulmányi eredmény nem mindig jelent jó teljesítőképességet –mondja a fővárosi pszichológus –, mert a pedagógusok az osztály egészéhez tudnak viszonyítani.
– A teljesítmény pontosan mérhető, a kompetenciavizsgálatok során mérik is, az eredményeket pedig, ha akarja, bárki megtekintheti – állítja ezzel szemben Lázár János, az ásotthalmi általános iskola öttömösi tagintézményének vezetője, aki előítéletnek minősíti, hogy általánosítják a falusi iskolák gyenge színvonalát.
Öttömös 800 lakosú község Csongrád megye délnyugati részén. Iskoláját nemrég újították föl európai uniós támogatással, mégis minden évben rettegnek, hogy meg kell szüntetni a felső tagozatot. Tíz-tizenöt gyerek jár egy osztályba, a pedagógusok minőségi munkával igyekeznek megőrizni az iskolát, benne a saját munkahelyüket. Már korábban is befogadták a szomszéd falvakból a speciális nevelési igényű gyerekeket, meghonosítottak sokféle fejlesztő, felzárkóztató módszert. Minden tárgyat szaktanár tanít. A kompetenciavizsgálaton kifejezetten jók voltak az eredményeik. A 14 fős nyolcadik osztályból mindenki továbbtanul.
Sárközi Róbert első helyen hentesnek jelentkezett, de megjelölte a pék- és cukrászmesterséget is.
– Már annyi disznótorban voltam, hogy egyedül is le tudnám vágni a disznót – indokolja döntését. Nem futószalagon szeretne dolgozni, mondjuk a Picknél, hanem saját hentesüzletet nyitna. Nem lesz könnyű, mert adózni kell, jegyzi meg, de reménykedik, hogy azért sikerül.
Két kitűnő tanuló kislány a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumba tart. Egyikük, Kovács Adrianna, az Arany János Tehetségkutató Program támogatásával készül a felvételire, a biológia és a kémia érdekli. –Kutató szeretnék lenni, sokat utazni, külföldön élni – indokolja választását.
Vannak prózaibb jövőképek. Vas Lóránt, aki mezőgazdasági vállalkozó fia, gépészetet tanul, visszavárja őt a családi gazdaság. Scheffer Barbara ápolónőnek készül, mert van ápolónő a rokonságban. Tart tőle, hogy sokat kell dolgozni, még éjszaka is, na és a fizetés… Ennek ellenére megpróbálja. Sárközi Róbert meg is jegyzi: –Szerintem a pénz számít, nem az, hogy szereti-e a munkáját az ember.
– Korábban az Oktatásügyi Minisztérium és az önkormányzat megpróbálta figyelembe venni a szakmai szempontokat is az iskolákról szóló döntések során – mondja Gárgyán István, az öttömösi önkormányzat jegyzője. – Mára már nem számít a minőség, csak a darabszám. A normatívát darabra adják, és amit nem fedez, azt az önkormányzatnak ki kell pótolnia – ameddig van miből. Amikor már nincs miből, az iskolákat összevonják, a körzetközpontokban 35-40 fős osztályokat alakítanak ki, a jegyző szerint ezzel azonban csak olcsóbb lesz az oktatás, jobb nem. Az lehetne igazi mérce, ha nemcsak a kimeneti, hanem a bemeneti tudást is mérnék: mennyit tesz hozzá az iskola ahhoz, amit a gyerek a családból hoz magával?
Lázár Jánosúgy látja: az iskola egyre nehezebben tud megküzdeni a társadalom általános értékválságával, ami a családok életvezetése felől áramlik be az oktatási intézményekbe. – Átjött hozzánk Ruzsáról egy kislány, aki ott megbukott nyolcadikban. A szülei elváltak, a gyerek mindent megkap, anélkül, hogy valamit követelnének tőle. Az ilyen gyerekből később azért lesz munkanélküli, mert már gyerekkorában hozzászokott, hogy úgyis eltartja valaki.
– Egy másik tanuló a tanyavilágból jár hozzánk, 4,5 kilométert kell gyalogolnia csak a buszmegállóig – hoz fel újabb példát Lázár. – Egyedül neveli az anyja. Három hónap alatt negyven napot hiányzott. A szülő azt mondja, elküldi az iskolába, de nem tud mit tenni, ha nem ér el idáig. Vagyis: csináljon vele az iskola, amit akar! Mi nem mondhatjuk, hogy csinálj vele te, amit akarsz, mégiscsak a te gyereked! Nagyon sok családbanmár semmiféle rendszeresség és egymás iránti tisztelet nincsen. Előfordult, hogy egyik gyerek a fülünk hallatára lekurvázta az édesanyját. Valahol itt kezdődnek azok a problémák, amelyek utóbb majd meghatározzák az életpályát.
Most, a továbbtanulási jelentkezés beadásakor ugyanis nem pályát, hanem csak középiskolát választanak a nyolcadikosok.
– Mindegy, mennyit tud valaki, a középiskolákban olyan gyerekhiány van, hogy a bukott, sőt a középsúlyos értelmi fogyatékos gyereket is fölveszik. Igaz, már nem így hívják, a szakértő részletesen leírja, milyen részképességzavara van.
Király Edit, aki Öttömösön magánórákat szokott tartani a Szegedre ingázó középiskolásoknak, súlyos problémának tartja, hogy az iskola nem tanítja meg tanulni a gyerekeket.
– Elkezdik írni a házi feladatot anélkül, hogy megnéznék, mit tanultak az órán. Nem tudják az anyagot részegységekre bontani; képtelenek az ellenőrző kérdésekre válaszolni: eltöltik az időt, de mégsem biztos a tudásuk. Én 28 év tanítás után jöttem rá, hogy nem minél több ismeretet kell a gyerek fejébe tömni, hanem egy életre megtanítani az önálló tanulásra.
Gebauer Ferenc pszichológus szerint a majdani munkavállaláshoz nem csupán a biztos tárgyi tudásra, hanem önmenedzselési készségre is szükség van. Nemcsak az számít, mire képes valaki, hanem hogy amire képes, azt sikerre tudja-e vinni.
– Nem az oktatással, hanem a neveléssel van az alapvető gond – véli Gárgyán István jegyző. – A gyerekek ugyanazt látják, amit a felnőttek: nem a kitartó munka és a tanulás, hanem az ügyeskedés hozza a sikert. Iskolázatlan emberek gazdagodtak meg egy-két év alatt. Vagyis: nem érdemes tanulni! Egy hátrányos adottságú térségben hiába szakad meg az iskola és az önkormányzat, hiába papolunk örökké esélyegyenlőségről, ha a jobb képességű emberek elvándorolnak oda, ahol jobbak az adottságok. Az elértéktelenedő ingatlanokba halmozottan hátrányos helyzetűek érkeznek, akiknek már esélyük sincs munkát találni. A munkátlanság igénytelenséget gerjeszt. A mérleg nyelve átbillen: többségbe kerülnek a zűrös családi háttérrel rendelkező tanulók, megváltozik az osztályközösségek szelleme, és attól kezdve beszélni sem érdemes pályaválasztásról.
