
„Mosolygós kézfogás” – Gelencsér László (balra) szakszervezeti vezető és Tomasitz István megbízott jogi igazgató MTI - Kovács Attila
Mosolygós kézfogás a fotósok és a tévékamerák előtt, szakszervezetis kézcsók és puszi a kommunikációs igazgatónak – ugyancsak a nyilvánosságnak szánt gesztus. Mindez azt a látszatot kelthetné, hogy miközben ezrek fagyoskodtak csaknem egy héten át a kiszámíthatatlanul vagy egyáltalán nem közlekedő buszok vagy villamosok megállójában, a jó meleg BKV-székházban kedélyes légkörben tárgyalgattak a közlekedési vállalat dolgozóinak juttatásairól.
Pedig ez nem így van.
A sokszor az éjszakába nyúló egyeztetések gyakran torkollottak a személyeskedésektől sem mentes, parttalan vitákba, nem egyszer „állt a kés levegőben” a mindkét fél részéről megnyilvánuló, kimondottan sértő megjegyzések, durva hangnemű beszólások miatt.
Ráadásul a vita már nem is csak a 12 ezer dolgozót foglalkoztató cég menedzsmentje és az érdekvédők között feszült. Ugyanis a BKV-nál működő összesen 26 szakszervezet sem tudott egységes álláspontra jutni a kollektív szerződés tartalmán kívül még arról sem, hogy követeléseiknek milyen módon adjanak nyomatékot. Míg két tucat szakszervezet már két hete aláírta volna a munkavállalók kedvezményeit tartalmazó kollektív szerződést, addig a dolgozók körülbelül 60 százalékát, főleg az autóbusz- és villamosvezetőket képviselő 14 szakszervezet a további juttatások reményében hirdetett sztrájkot.
A bejelentés nyomán kedden nulla órától nem vették fel a munkát az autóbuszsofőrök és a villamosvezetők többsége sem, gyakorlatilag lebénult Budapest tömegközlekedése, a metró- és HÉV-szerelvényeken kívül szinte csak a trolibuszok szállították az utasokat. Ettől kezdve a már hetek óta tartó tárgyalások viszont egyre sűrűsödtek, igaz, a zárt ajtók mögötti alkudozások továbbra is kudarccal zárultak a felek bemerevített álláspontja miatt. Ugyanakkor a buszgarázsokban és a remízekben erősödött a feszültség, a sztrájkolók éles szavakkal szidták a munkába készülőket. Az érdekvédők ezt leginkább a kitörő feszültségnek tulajdonítják, úgy vélik, hogy az ellentétek nem abból adódtak, hogy a BKV-nál működő 26 szakszervezet különféle konföderációkhoz tartozik.
 A sztrájkbizottság vezetőjének és a cég vezérigazgatójának kézfogása Demszky Gábor (balra) jelenlétében Népszabadság - Reviczky Zsolt
Ugyanakkor tény, hogy például a villamos-, a metró- és a HÉV-vezetőket tömörítő szakszervezetek közül volt, amelyik támogatta a sztrájkot, mások viszont nem. Itt is megjelent tehát a szolidaritás hiánya, az, hogy a dolgozók nem állnak ki egymásért – fogalmazott egy szakértő. Egy lapunknak nyilatkozó szakszervezeti vezető például úgy véli: kifejezetten a szakszervezetek felelőssége, hogy hagyták eluralkodni a konfrontálódó stílust. Úgy vélte, a szakszervezeteknek egységben kellett volna fellépniük, hiszen az érdekeik, elvégre, közösek. Vélhetően egyik munkavállaló sem tárt karokkal ajánlotta fel a zsebét, hogy abból nyugodtan vegyen ki bárki 16 ezer forintot – tette hozzá.
Mindazonáltal felvetődik, rendjén van-e, hogy egy állami cégnél – mint amilyen a BKV és a MÁV is – több tucat szakszervezet képviseli a munkavállalókat. Ennek ellentmondásosságára rávilágít az a meglepő helyzet, amely most a fővárosi közlekedési cégnél alakult ki: vasárnap késő este már úgy tűnt, hogy megvan a kollektív szerződés, és okafogyottá vált a sztrájk. Csakhogy most azok a szakszervezetek nem hajlandók szentesíteni a megállapodást, amelyek eddig nem sztrájkoltak. Ők ugyanis azt állítják, hogy a sztrájkmegállapodásban foglaltak rosszabbak, mint amit ők december végén aláírtak. A hajnali órákig tartó újabb alkudozásban már odáig is elmentek, hogy akár egy újabb sztrájkot is kilátásba helyeztek arra az esetre, ha nem sikerül elfogadtatni elvárásaikat, azt, hogy a mostani egyezség szerinti hatezer forintos havi melegétkeztetési-utalvány összegét emeljék fel hétezer forintra. A 14 „ellenszakszervezettel” aláírt sztrájkmegállapodás ugyanis úgy szól, hogy a kollektív szerződésben kezelnék a 3–3 százalékos egészség- és magán-nyugdíjpénztári támogatást, de ennek konkrét összegéről az évenkénti bértárgyaláson egyeznének meg, valamint a dolgozók havi hatezer forintos meleg étkeztetési bont kapnak és évente egyszer, karácsony előtt, 45 ezer forint értékű ajándékutalványt, amit a köznyelv pulykapénzként nevesít.
A sztrájkmegállapodás aláírásával a sztrájkbizottság felfüggesztette a hat napig tartó munkabeszüntetést, véglegesen azonban azt csak akkor vonják vissza, ha mind a 26 szakszervezet aláírta a kollektív szerződést. Most újrakezdődnek a tárgyalások. Ma asztalhoz ülnek a felek.
Ez a példa is jelzi, hogy konfl iktusok forrása a szakszervezetek közötti érdekellentét. Munkaügyi szakértők azt elfogadhatónak tartják, hogy egy-egy üzemrészben vagy egymástól távol lévő telephelyeken a dolgozók szakszervezetet alakítsanak, vagyis éljenek az egyesülési jogukkal. A probléma nem is az, hogy egy adott cégnél – mint most a BKV-nál, például – sok a szakszervezet, hanem az, hogy többféle álláspontot kell összehangolni. Egy munkaügyi kutató úgy látja, nehezíti a munkáltatóval folytatott tárgyalásokat az is, hogy a szakszervezetek nem képesek koalíciót alkotni, minden szervezet képviselője a saját nevében tárgyal, s kitapintható a közöttük húzódó konföderációs ellentét is. Ezt ugyan túlzás lenne ideológiai ellentétnek nevezni, de feltehető, hogy az is benne van – mondta a téma egyik szakértője. Csak a meglepetés kedvéért: ha valaki arra kötne nagy összegben fogadást, hogy bizonyosan a Ligához tartozó szakszervezetek sztrájkoltak, hiszen a Liga elnöke, Gaskó István vezette Vasúti Dolgozók Demokratikus Szakszervezete szolidaritási sztrájkot tartott az érdekükben, súlyosan melléfogna. A BKV-nál lévő 26 szakszervezet közül csak egypár tartozik a Liga konföderációjához, köztük a metrósoké. A Gaskó Istvánnal közösen fellépő, a sztrájkbizottság szóvivőjeként nyilvánosságot kapó Nemes Gábor például a cinkotai autóbuszosok elnöke, és ők, akárcsak a BKV legtöbb szakszervezete, a nem éppen a sztrájkjaikról elhíresült Autonómokhoz tartoznak.
|