Alapértelmezett szkepszise a vicces műsorokkal kapcsolatban egyébként nem saját fejlesztésű: a magyar csatornák intézték úgy, hogy a pannon tévés humor ma jóformán egyet jelentsen az egyre kínosabb Heti Hetessel, a rettenetes Sas Józseffel, az iszonyatos Irigy Hónaljmiriggyel és mondjuk a szilveszteri bakiparádéval. Azzal, hogyan téveszt Máté Krisztina hírolvasás közben, hányszor fut neki Marsi Anikó ugyanannak a nem túl bonyolult mondatnak, muhaha. A stand up comedy műsorok begyűrűzésével ugyan kisebb lett a córesz, de azért még így is szügyig gázolunk a vértelen tévés antihumorban.

És akkor jön Magács Dániel, s egy hatperces szkeccsben komplett hülyét csinál az összes paprikajancsiból, aki délelőttönként vagy hajnalonta fejhangon követeli a nézőtől, ugyan mondja már meg, hány háromszög látható a képernyőn, melyik megyeszékhely neve kezdődik nyírrel és végződik egyházával, valamint hogy egy cica meg még egy cica, az hány cica is tulajdonképpen.

Magács telekvíz-paródiáját látva aztán nem csak a röhögés bújik elő az emberből: mikor hosszú perceken át senki sem akarja megfejteni a feladványt (nemi betegség, _onorrea), az álműsorvezetőn eluralkodik a téboly, túszt ejt, végül leönti magát benzinnel. Sokkhatásba ojtott nevetőgörcs.

Vagy ott van Stefanovics Angéla, aki az Anonim Önbizalom-hiányosoknak tart tréninget, természetesen porig alázva őket. De említhetnénk a fény evőkön élcelődő jelenetet, vagy a Beszélgetések a Parnasszusról címet viselő álkulturális álműsort, amelynek keretében H. Palkovics István (Dióssi Gábor) ál-irodalomtörténésszel Zinetárszky László (Tamási Zoltán) álhidegburkoló készít interjút Petőfi Sándor életútjáról, olyan fontos kérdéseket feszegetve, mint hogy dolgozott-e burkolóként a költő.

A Comedy Centralon futó, epizódonként félórás Magyarok az űrben készítői valószínűleg az angol abszurdon szocializálódtak, a Monty Python Repülő Cirkuszán, a Fry & Laurie-n, esetleg a Fekete Viperán. Nemcsak a műsor szerkezete, de a poénok hatásmechanizmusa is a jóféle brit hagyományra emlékeztet. Csakhogy mégis sajátosan magyar, amit művelnek, a hazai sztárés médiavilágot figurázzák ki mesterien, sokszor a hazai mínuszos hírekből veszik az alapanyagot. A színészek nem görcsölnek, hogy viccesek legyenek, egyszerűen csak sziporkáznak. Nincs izzadtságszag, csak felszabadult, olykor mégis fájdalmas nevetés.

A Litkai Gergely, Nékám Petra, Kovács András és Pataki Balázs által írt, a független filmes és színházi világból ismerhető Végh Zsolt által rendezett Magyarok az űrben idézőjelbe tesz mindent, amit eddig a magyar televíziós humorról gondoltunk. Csak az a kár, hogy szombat hajnali fél ötig kell fennmaradnia annak, aki első kézből szeretné megtudni: Petrovicsunk a tudomány mai állása szerint sosem dolgozott hidegburkolóként.