Diane Walker vendéglőjét, az AJ's Turkey Grillt segítik fehér vendégei, hogy talpon maradhasson

THE NEW YORK TIMES - Erik S. Lesser

Ám a gazdasági visszaesés kezdi eltüntetni ezeket a különbségeket.

Feketék és fehérek egyre többet találkoznak egymással a szociális segélyszolgálat zsúfolt váróiban és az ingyenkonyhákon, amelyekhez mindkét rassz képviselőiből sokan először merészkedtek. A feketék fennmaradásért küzdő vállalkozásai felkeltik a fehér kuncsaftok figyelmét. Szomszédok, bőrszínüktől függetlenül, egymást vigasztalják.

A család- és gyermekügyi hivatalnál egy 36 éves fekete asszony, Keasha Taylor, magyarázta a szociális rendszert egy fehér anyának. Taylor, aki azért volt ott, mert családjával kilakoltatták, elmondta a másik anyának, aki élelmiszer-utalványokért állt sorba, hogy akut asztmás gyermeke jogosult társadalombiztosítási támogatásra.

"Manapság sok fehér ember kerül ilyen helyzetbe" - emlékezett később vissza Taylor erre a beszélgetésre. "Mi már megszoktuk a szegénységet - ők még nem igazán."

Denese Rodgers, a megye szociális szolgálatának igazgatója, aki fehér, már többször szervezett munkaebédeket az AJ's Turkey Grillben, hogy fellendítse a fekete Diane Walker étkezdéjének a forgalmát. "Az étkezde a mi elhagyott bevásárlóközpontjaink egyikében van. Kívülről reménytelennek látszik, de ha belépünk, kifogástalan. Ez az asszony mindent jól csinál, csak hát a hely nincs éppen tele", mondta Rogers.

Az 54 éves fekete asszony, Peggy Allgood, aki elvesztette a munkáját, négy hálószobás házát és most lakókocsiparkban él, azt tapasztalta, hogy a recesszió eltünteti az etnikai különbségeket a társadalom felső és alsó rétegeiben egyaránt.

"Oda jutottunk, hogy bárkivel is váltok szót, arról beszél, csökkentették a munkaidejét, elbocsátották - mondja Allgood. "A szomszédom fehér nő, munkát keres. De nem jár szerencsével."

Henry megyét, amely évekig az ország egyik leggyorsabban növekvő övezete volt, a recesszió olyan időpontban érte, amikor már eleve meghökkentő demográfiai változásokkal küzdöttek. 1990-ben a megyét csaknem 90 százalékban fehérek lakták. Most, miután a lakosság csaknem megháromszorozódott, 192 000-re nőtt, a 2008-as népszámlálás adatai szerint a fehérek aránya 60 százalékra zsugorodott.

A megye választott kormánya változatlanul csak fehérekből és republikánusokból áll. Egyes vezetők, valamint újonnan odatelepültek különböző módokon próbálták a helyi testületeket, önkormányzatokat etnikai összetétel szempontjából diverzifikáltabbá tenni. Ám semmi nem hatott olyan gyorsan a korlátok lebontására, mint a gazdasági válság. "Nagyok voltak itt a faji feszültségek, de mindenki tudja: szükségünk van egymásra, hogy túlélhessük a recessziót" - mondja Eugene Edwards, a NAACP1 helyi elnöke. "Úgy tűnik, az emberek most kezdenek törődni egymással."

A megyében, amelyet korábban az építkezések hajtottak előre, a receszszió most közművek rozsdásodó vezetékeit hagyta hátra az erdőkben, ahová korábban új településeket terveztek.

Tavaly a helyi Kereskedelmi Kamara fehér és fekete vezetőket vitt el a birminghami Polgárjogi Intézetbe, de az ilyen hivatalosan támogatott kapcsolaterősítő kísérletek lelassultak.

"A visszaesés lényegében arra kényszeríti az embereket, hogy túlélő módra rendezkedjenek be", mondja Steve Cash, Henry megye Minőségi Növekedési Tanácsának igazgatója, aki fehér. "Sok mindenre, ami azelőtt történt, napjainkban már nem kerül sor."

Sok minden viszont, ami azelőtt hallatlannak számított volna, most megtörténik. Jaguart vezető nők jelennek meg a helyi ingyenkonyháknál, és korábbi milliomosok lapulnak meg hatalmas, eladhatatlan házaikban.

Az egyik ok, amiért a feketék nem tudtak nagyobb politikai befolyásra szert tenni, az, hogy a megye egyik területén sem telepedtek meg erősen koncentráltan - a zsákutcaszerű települések, amelyeket farmokból, legelőkből hasítottak ki az elmúlt évtizedben, a társadalmi ranglétrán felfelé mozgó és etnikailag kevert társadalmi rétegek enklávéjaivá váltak. Most a kényszerárverési hirdetmények és a nyíratlan gyep erősítik azt a képet ezeken a helyeken, hogy valamennyien ugyanabban a süllyedő csónakban ülnek.

A statisztikák is azt mutatják, hogy a visszaesés egyforma erősen sújtja mindkét fajt. 2006 júniusában az élelmiszer-utalványban részesülő családok 55 százaléka volt fekete, 44 százaléka fehér. Ezek az arányok ma is hasonlóak, de mindkét csoport mintegy 50 százalékkal növekedett.

A munkát keresőknél hasonló a kép: 2008 januárjában a nyilvántartott munkanélküliek 49 százaléka fehér volt, 45 százalék fekete. 2009 augusztusában 49 százalék fehér, 48 százalék fekete.

Országos viszonylatban sok jelentés számolt be arról, hogy a recesszió faji alapon is megoszlik; hogy arányaiban sokkal több fekete veszítette el a munkáját és az otthonát, mint fehér. Ám az Atlanta belvárosától kocsival 30 percre, déli írányban lévő Henry megye helyzete nagyon különbözik az országétól. Itt 2008-ban a fekete családok átlagos jövedelme 56 715 dollár volt, megközelítve a fehérek átlag 69 728 dolláros jövedelmét - miközben országosan a fehérek átlagosan 20 000 dollárral többet keresnek. Henry megye feketéi közül sokan északról érkezett nyugdíjasok vagy Atlantában dolgozó szakemberek, akik között arányosan több a felsőfokú végzettségű, mint a fehéreknél.

Ami persze nem jelenti, hogy a megye az egyenlőség tökéletes laboratóriuma. A feketék közül mind a visszaesés előtt, mind azóta aránytalanul többen folyamodtak állami támogatásért. 2006 óta a Medicaidért2 folyamodó feketék száma több mint háromszorosára nőtt, megelőzve a fehéreket.

És hasonlóan ahhoz, mint az országban általában, Henry megye feketéi is több mint kétszer akkora arányban vettek fel a kockázatos jelzáloghitelekből, mint a fehérek, ami azt jelenti, hogy most több fekete családnak kell küzdenie otthona megtartásáért.

Keith és Kenya Rucker, akik feketék, nemrég csődöt jelentettek, így próbálják megmenteni házukat, amelyet 155 000 dollárért, változó kamatú jelzáloghitelre vásároltak, amikor még mindketten kerestek, azt megelőzően, hogy Rucker elvesztette étterem-vezetői munkahelyét. Fizetnivalóik rohamosan nőnek, és egyikük sem számíthat segítségre a családtól.

"Nem vagyok rasszista, de a fekete embernek nehezebb", mondja Rucker, miközben felesége 8 éves lányukat, KeUnicát ölelgeti. A férfi, aki a floridai Orlandóból származik, megerősíti sok szakember véleményét, akik szerint a középosztálybeli feketéknek kisebbek az anyagi erőforrásaik, és kevesebb összeköttetésük van, amelyekre támaszkodhatnának, ha bajba kerülnek. "Ahonnan én jövök, ott minden egykori barátom vagy drogkereskedő, vagy ül, vagy drogfüggő, vagy halott."

De Dennisnek és Jenny Duncannek, egy fehér, ingatlanfejlesztő házaspárnak korábban többmilliós vagyona volt, most hasonlóan bénultnak érzik magukat. Pompás házukban beszélgettünk, amelyet maguknak építettek, és ahol nemrég járt a seriff, hogy közölje: ingóságaikat hamarosan lefoglalják, azokból kell törleszteni adósságaikat. Kenya Ruckerrel ellentétben egyiküknek sincs felsőfokú végzettsége, így nehezen fognak tudni munkát találni.

Henry megyében elfogadták azt a gondolatot, hogy a recesszió kiegyenlítő hatású. Mind a fekete, mind a fehér lakosok haboztak kimondani, hogy az egyik vagy a másik bőrszín képviselőit sújtja jobban a válság. Ám Keasha Taylor, a fekete asszony, aki tanácsot adott fehér társának a megyei élelmiszerjegy-hivatalban, azt mondja, hogy vannak figyelemre méltó különbségek feketék és fehérek között. "A fehérek valamivel gyengébbek az ilyen dolgok kezelésében, mint mi." Majd minden indulat nélkül hozzáteszi: "De tudom, ők több együttérzést kapnak, mint mi."

Lábjegyzet

1 National Association for the Advancement of Colored People - Nemzeti Társaság a Színes bőrű Emberek Előrejutásáért. 1909-ben alapították, az Egyesült Államok egyik legrégebbi és legnagyobb polgárjogi szervezete.

2 A szegényeknek ingyen járó, államilag finanszírozott orvosi ellátás.

A cikk 2009. november 17-én jelent meg a The New York Times hasábjain.