Pillanatkép a Flashforward-ból

Nagyon úgy tűnik, hogy a Disney érdekeltségei közé tartozó ABC az év üzletét kötötte meg akkor, amikor az HBO-tól átvette az ott kvázi eltanácsolt sorozattervet, amely nem is mellékesen a neves kanadai sci-fi-író, Robert J. Sawyer azonos című regényén alapul. Nagyon hamar felfedezték benne az üzleti lehetőséget: az első körben betervezett 13 epizód mellé azon nyomban megrendeltek még további 12-t.

Az alapszituáció valóban izgalmas, és számos lehetséges cselekményszálat rejt magában: a Földön mindenki elveszti az eszméletét pontosan 137 másodpercre, és ez idő alatt betekinthet a fél évvel későbbi életébe. Bár több millió ember meg is hal ez idő alatt, dicséretes, hogy az alkotók nem egyfajta poszt 9/11 traumára futtatják ki a történetet (ami ma már kihagyhatatlan eleme az amerikai mozgóképnek), hanem indirekt dramaturgiát alkalmaznak. Mark Benford FBI-ügynök például a "kitekintése" alapján kezd el nyomozni a "kitekintés" után.

A sci-fi csavar mellett azonban kellőképpen szappanosították is a történetet. Benford felesége például egy másik férfival látja magát együtt, akinek a fiát éppen a kórházban kezeli. A világvége hangulatot pedig azok erősítik, akik nem láttak semmit a 137 másodperc alatt, gondolva, hogy minden bizonnyal halottak lesznek hat hónap múlva. Bár óriási közhely, most épp ideillik: az embereknek a saját kezükben van a sorsuk.

Ha Budapest égne:

"Megérkezett a Lost utódja" - így harangozták be a FlashForwardot. A tegnap esti bevezető pilot (és a külföldön már vetített epizódok) alapján egyértelmű, hogy ez csupán nyilvánvaló reklámfogás volt. Sokan minden bizonnyal örülnek ennek, mert bár hazánkban is roppant népszerűségre tett szert a "lakatlan szigetre" lezuhant emberek drámája, ez csak addig tartott, amíg a természetfeletti, a misztikus vonal át nem vette az uralmat az írók igencsak meglódult fantáziája fölött. A rossz nyelvek szerint sokszor már az írók sem tudják, hogy miről szól a sorozat - nem csoda, hogy ezt a hibát ezúttal igyekeznek kiküszöbölni. Azaz misztikum ide, rejtély oda, földhözragadtabb vonalon tartják a cselekményt.

Jessika Borsiczky, az ötletgazda
A hasonlat tehát csak akkor állja meg a helyét, ha üzleti szempontokat veszünk figyelembe. Ez természetesen szigorúan az indulásra, azaz a fejőstehén-időszakra vonatkozik, mivel a széria már most elképesztő népszerűségnek örvend az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Ausztráliában, Olaszországban, Oroszországban és Szingapúrban. Azaz mindenhol szeretik, ahol eddig már bemutatták.

Az alkotók személye is tartogat némi meglepetést. Elsősorban az a meghökkentő, hogy van benne "hazai" vonal: nem pusztán azért, mert a negyedik epizódban Gőgh Szilvia dublőr pár magyar mondatot is bevet, de az ötlet, hogy Sawyer regénye tévébe is való, a magyar származású Jessika Borsiczky agyából pattant ki. Ő beszélte rá a szintén producer és forgatókönyvíró férjét, David S. Goyert, hogy dolgozzanak rajta közösen. Goyer pedig nagy név: például a két új Batman-mozit is ő jegyzi íróként. Az viszont némi aggodalomra ad okot, hogy a team tagja még a Star Trek tévés karrierjének elpusztítása miatt ismert Branon Braga is. Lehet izgulni, hogy ki kerekedik felül.

Az, hogy a hazai siker is követi-e a nemzetközi trendet, néhány hét múlva kiderül. Ami biztos: az átlagos magyar tévénéző ugyan sokkal jobban szereti a humoron alapuló sorozatokat, legyen az kórházi környezetbe (Doktor House) vagy kertvárosba (Született feleségek) plántált, a szappanoperákért meg kifejezetten rajong. (Ezekből a hazai felhozatal is jelentős.) A magyar néző a misztikus vonalat sem veti meg - gondoljunk csak az X-akták korábbi sikerére. Igaz, a már említett Lost népszerűsége viszont nem felhőtlen, a Hősök pedig olykor már inkább ellenszenvet váltott ki, mint rajongást. További érdekesség, hogy míg a tengerentúlon a sci-fi még mindig népszerű műfaj, Magyarországon csupán egy réteg mozdul meg miatta. Igaz, az roppant elszántan.