Veress Ágnes tavaly elveszítette a férjét. Azt gondolta, hogy úgy tudná a legjobban feldolgozni a fájdalmát, ha másokkal megosztja. Csakhogy ismerősei zavarba jöttek, ha a gyászról kezdett beszélni. Végül az interneten keresett segítséget, de ott sem talált túl sok lehetőséget. Ez adta az ötletet, hogy létrehozzon egy internetes oldalt gyászolóknak, amely elsősorban nem szolgáltatásokat kínál, hanem lelki segítséget, tanácsokat ad. A gyászportál.hu-n van virtuális emlékfal is, ahová bárki felteheti elhunyt szerette fotóját, néhány sort az életéről, az ismerősök, barátok pedig kifejezhetik együttérzésüket. Több ismert ember, például Cseh Tamás, Ocskay Gábor vagy Bálint Ágnes nekrológja is olvasható az oldalon.

"Az én történetem" rovatban mindenki szabadon beszélhet a gyászáról: van, aki arról írt, hogy autóbalesetben elveszítette a férjét és a kisfiát, van, aki az édesanyját siratja, és írt olyan asszony is, akinek huszonéves fia, miközben kimentett egy fuldoklót a vízből, maga már nem tudott kiúszni. - Itt nincs tabu, mindenki elmondhatja a fájdalmát, nem kell attól tartania, hogy elborzadnak a történetétől - mondják a készítők.

Az oldalon gyakorlati tanácsokkal is szolgálnak: hol rendelhetjük meg a temetést, mit kell tenni, ha egy holttestet külföldről szeretnénk hazahozatni, hogyan kell intézni a hagyatéki ügyeket, mit kell tudni az öröklés szabályairól? - Annyira kizárjuk az életünkből a halált és a gyászt, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs, mit kell tenni, ha meghal valakije - magyarázza Veress Ágnes.

Az oldalon több írás is foglalkozik a gyász folyamatával, a lelkiismeret-furdalással, a depresz-szióval, a haraggal. - Manapság szinte elvárás, hogy a temetés után a gyászoló térjen vissza a munkába, minél hamarabb tegye túl magát a történteken - mondja Pilling János pszichiáter, az oldal egyik tanácsadója. Pedig szerinte nem véletlenül használták régen a gyászév kifejezést: legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni szerettünk elvesztését. Egy év alatt ugyanis a gyászoló végigéli az összes ünnepet és évfordulót, a karácsonytól a születésnapig. Ez pedig a pszichiáter szerint nélkülözhetetlen a veszteség elfogadásához.

Pilling János elmondta, hogy munkája során gyakran találkozik olyanokkal, akik arról panaszkodnak, hogy bár már 5-6 hónap is eltelt, és még mindig szenvednek, s nem tudják eldönteni, normális-e, amit éreznek. - Nem tudják például, mert senki nem beszél erről, hogy az első hónapokban sokan látni, hallani vélik elhunyt szerettüket - magyarázza. Kiemelte: külföldi tapasztalatok szerint a gyászmunkában hatékony segítség lehet egy önsegítő csoport, csakhogy ilyenek Magyarországon nemigen akadnak. - Pedig a gyászolók egymást sokkal hitelesebb segítőnek tartják, mint például egy pszichiátert - teszi hozzá. Szerinte ezért is jó a gyászportál: itt egymást támogathatják a gyászolók.

Az oldalon külön részt szentelnek annak, hogy segítsék az elvetélt vagy halott csecsemőt szülő nőket. - Mostohán bánik a világ ezekkel a nőkkel - állítja Singer Magdolna gyásztanácsadó. Szerinte sokszor még a rokonok is elintézik annyival, hogy majd jön a következő gyerek, a gyászoló nő pedig magára marad az érzéseivel.

Az oldal alapítója, Veress Ágnes, a nagyobb egyházakat is szerette volna bevonni a munkába. A katolikus egyház nyitott volt: egyik szerzetes nővérük, Tegzes Katalin, is részt vesz a gyászolók segítésében, ahogy ő fogalmazott, "kísérésükben". Ezoterikus tartalmak viszont nem kaphatnak helyet: Veress Ágnesék ezzel a gyászportál hitelességét szeretnék óvni.

A gyász nem betegség, de komoly, testi és pszichiátriai betegségekhez vezethet. Ezért kell módot találni a fájdalom feldolgozására - hangsúlyozza Pilling János. Hozzátette: a gyászolók körében négyszeresére nő a szívinfarktus és tizenhétszeresére az öngyilkosság kockázata. Sőt az első pár hónapban még a balesetek előfordulásának az esélye is megnő a gyász miatti figyelmetlenség, zavarodottság következtében. Ha pedig később sem tudják feldolgozni a történteket, a magukra maradtak alkoholhoz, drogokhoz menekülhetnek.